44.nap/1000 A Fekete Lyuk

Egy apró kis szemölccsel kezdődött. Először alig akarta észrevenni, olyan kis semmilyen volt. A jobb kézhátán bukkant elő, fényes kis bőrkeményedésként. Mondom, szinte semmi jelentőséget sem tulajdonított neki. Egy újabb kis valami, ugyan kit érdekel? Másnapra már zavarni kezdte, mivel este elkaparta, és reggelre hibátlanul visszanőtt, mintha helyreállította volna magát. Eléggé fura volt. Újra elkaparta. És másnap megint ott volt, mindenféle heg nélkül. Egy ideig még bosszankodott rajta, de többet már nem kaparta el. Inkább ollóval levágta a húst, egész apró bemetszéssel. Majd jóddal lekezelte, és bekötötte a sebet. A rákövetkező nap nem akarta megnézni, ezért rajta maradt a tapasz.

És ilyenkor szokott az jönni, aminek általában jönnie kell: a fordulatnak.

Mert a következő nap a seb iszonyúan viszketni kezdett. Ellenállhatatlanul. próbálta kapargatni a ragtapaszon át, mindhiába. Végül csak le kellett vennie a kötést. Amit alatta látott, minden várakozásán túltett. Ugyanis a szemölcs eltűnt. És a helyén egy majdnem egy centi átmérőjű lyuk tátongott.

Szó szerint egy lyuk volt ott.

Csak volt ezzel egy kis baj.

Mert a tenyerén nem folytatódott a lyuk, csak a kézhátán. Egy sötét, nagyon-nagyon sötét lyukacska volt. Szinte bántotta a szemet az a fajta sötétség, ami benne volt. Elsőre annyira megdöbbent a jelenségen, hogy nem érzett mást, csak hideg félelmet, Gyorsan visszatakarta az ürességet egy újabb kötéssel, ami nem tartott sokáig. A viszketés ugyanis nem csillapult. Újra le kellett vennie a szalagot, és megvakarnia a lyuk szélét. De beljebb is viszketett. Így elkezdte vakarni a belsejét is, vagyis csak próbálta. Mert a lyuknak nem volt alja. A kisujját teljesen bele tudta dugni függőlegesen, mégsem érintett semmit. Az ujja továbbnyúlt kezének vastagságán. Kipróbálta egy ceruzával, hátha azzal eléri az alját, de nem. Egy régi rádióantennát dugott bele, másfél méteren keresztül, mégsem ért szilárd felületet. Egy darázs repült be az ablakon, és el akarta hessegetni, de a hirtelen mozdulattól beejtette a lyukba az antennát. És a viszketés alábbhagyott. Mintha csak arra várt volna, hogy valami belekerüljön, és ott is maradjon.

Az ilyen helyzetet nem nagyon lehet ésszerűen megmagyarázni. Mert hogy is nézne ki, ha elmenne az orvoshoz?
-Doktor úr, a jobb kézhátamon nőtt egy szemölcs, amit elkapartam, végül leragasztottam, és egy lyukká fejlődött, ami sokkal mélyebb mint amilyen vastag a tenyerem, és nagyon viszketett, így egy autóantennával próbáltam megvakarni az alját, de véletlenül beleejtettem, és most már nem is viszket annyira.

Azért mégis elment az orvoshoz. Megmutatta a lyukat. Az orvos elküldte a laborba, majd a röntgenre, nem volt törés, így felírt neki egy nyugtató kenőcsöt, és kérte hogy szóljon a következő betegnek. Meg sem lepődött rajta, hogy az egyik páciense egy fekete lyukat növesztett a kezén. Teljesen kiégett ember volt egyébként, így nem is csoda a fásultsága.

Ilyen csak álomban történhet meg, gondolta, így elaludt. De nem álmodott semmit, pihenten ébredt, a lyukkal a kezén. Elkezdte érdekelni, mi is lehet. Elővette a régi nagyítót, és belenézett, de csak a tömény feketeséget látta. Beleszagolt, de nem volt szaga. Nem volt különösebben hideg sem, olyan átlagos volt. Próbaképpen rákötött egy ólomdarabot egy száz méteres damilra, és elkezdte beleengedni. A damil már a végét járta, amikor elunta, és vissza akarta tekerni. De valami berántotta a maradékot, tisztán érezte az erős húzást. Ijedtében lezárta újra a nyílást, és napokig megállta, hogy újra cseréljen rajta kötést.

Az egyik reggel, még félálomban látta, hogy valami belülről nyomkodja a ragtapaszt, valami hegyes dolog. Feszülten figyelte, ahogy enged a kötszer, és kiemelkedik a lyukból egy fekete karom, pont olyan fekete, mint az a hely, ahonnan jött. Lassan elkezdte felhasítani a bőrt, de mindez nem járt fájdalommal. Talán a félelem, vagy a lény másmilyen befolyása miatt, de képtelen volt megmozdulni. Csendben, és iszonyodva figyelte, ahogy a fekete lyukból egyre több karom bukkan elő, szám szerint öt. És a kézbőre élettelenül, mint egy levetett kígyóbőrből készült vékony kesztyű, úgy libegett a csuklója vonalában. Az új keze fekete volt, szörnyen és tompán, mindennél feketébb fekete. Mintha a csontok és az inak, az izmok körvonalait lehetett volna kivenni csupán. A karmok élesen karistolták a narancsszínű terítőt. Nyugodt volt a mozgásuk. Majd teljesen megálltak a karistolással, és valami változni kezdett. A körmök visszanőttek, vesztettek hosszukból, és lekerekedett a végük. Majd a fekete szín fakulni kezdett, szürkülni, majd egyre tompultabban sárgulni, és végül barnulni, ugyanolyan napégette bőr nőtt a fekete, inas kézre, mint amilyen előtte volt. A bénultság eltűnt, újra megmozdulhatott. Ijedtében majdnem a plafonig ugrott a galérián lévő ágyából. Tapogatta az új kezét, de nem látott rajta semmi változást. Kereste a levetett kézbőrt, de nem találta sehol. Egyetlen különbséget fedezett csak fel: az új kezén már nem volt lyuk. Csak egy apró forradás. Pont akkora, mint egy kisebb szemölcs, amit valaki kiműttetett régen, fehéres kis foltocska a cserzett bőrön.

Még napokig kellett erősebb nyugtatókat szednie, hogy el tudjon aludni. Álmában félelmetes átalakulásokat élt meg, és elképzelte, hogy van a testén belül egy másik test, ami, ha nem figyel, ki fog törni, és átveszi a helyét. Pedig erről szó sem volt.

Egészen egyszerűen maga a Sátán manifesztálódott hősünkben, aki erről még mit sem tud. Démoni erők gyógyítják meg a legkomolyabb sérüléseit is, de ezidáig még nem szenvedett nagyobb balesetet, szerencsére. Halhatatlan harcosa ő a gonosz erőknek, mégis első látásra ő csak egy egészen átlagos, gátlásokkal küzdő lány.

Azért elég fura lehet úgy ébredni, hogy egy sötét erő uralma alatt élsz. Amiről nem is tudsz, amit nem is vagy képes irányítani, és ilyenek meg ehhez hasonlók. Mégis megeshet, hogy megtörténik. Hogy ott lesz a lyuk. És nem fog magától begyógyulni, mert nincs gyógyszer, ami meggyógyítaná. Csak a megállíthatatlan entrópia, és a vég nélküli tágulás, a teljes eloszlás várna rád, ha nem vennél róla tudomást. Sok emberrel ez történik. A lyuk olyan nagy lesz rajtuk, hogy eltűnnek, még egy apró kis morzsa sem marad belőlük. Elemészti őket a fekete lyuk. De néha a gonosz úr a segítségükre siet, és bevarrja a szálakat, újrafoltozza a babákat, és a sötétség újabb szolgákkal lesz gazdagabb.

Ritkaság, hogy a fény győzzön. Nagyon jól elrejti magát a gonosz. Olyan, mintha nem is létezne. De az üres emberek ott hordozzák magukban. És csak az alkalomra várnak.