Global Vibes 2016 Dorombos találkozó Kecskeméten

A Global Vibes dorombtalálkozó idén a Leskowsky Hangszergyűjtemény-ben kezdődött: egy impozáns fúvós-húros hangszerekkel megrakott vitrinre láttam rá jobbról

Balról pedig extrém hosszú üreges hangszerek függtek, nem tűntek ausztráloknak.

Az első előadást Dr. Páli Tibor zavarta le az MTA-ból(akiről nem sikerült képet készítenem), a tartalmát megpróbáltam most az előbb legépelni, de semmi kedvem nem volt kétszer leírni ugyanazt, így bemásolom ide a jegyzetemet:

Majd következett Szilágyi Áron, a fesztivál atyja, aki egy sokkal oldottabb hangulatú élménybeszámolót adott át arról, hogy milyen dorombok is vannak a világban, és hogy a világ legdrágább-de nem legjobb- dorombját is megszólaltatta, amikor Jakutföldön turnéztak egy hőszigetelt UAZ-zal(?):

Utána Juhász István tartott dorombtanítást:

***********************************************************

Az este TEKA falai között következtek a fellépők, először az itt debütáló Zephyr:

Majd a francia Mamutza, a nagyon büszke Baszk, Baszkföldről, énekel a dorombra, furcsa, csattogós technika, hardcore drum&bass:

...Iowa...Iowa...

Harmadikként jött Luc Tchen Yaher a Pireneusokból, első száma közösen Mamutza-val:

Itt bali dorombon játszik, egy madzagot kell húzogatni, hogy rezegjen a nyelve:

Tchen-nek van egy overtone association-ja is, Áron konferálása szerint, felhangok...:

Majd jött Szilágyi Áron szólója, szélsüvítéssel kezd és mindent kihoz a hangszerből:

Itt nagyon gyorsan játszik (a 10 éve írt Pixel-számából nem vettem fel videót, mert agyrém):

Ötödikként jött Szokolay Dongó Balázs, jól torokénekelt, vajdásan játszott:

Majd megjelent kukoricaruhában Dom Martin is, kész volt:

Ördögfű helyett, az Egy-Szer-Három fantázianevet viselő zenekar, ami magába fogadta a pásztorrá vedlett Dr. Páli Tibort, és ettől az egésznek rossz, élettelen hangulata lett(de a dorombozás jó volt benne):

Összehasonlításképpen itt egy kép a 2013-as, decemberi Ördögfűről, ugyanitt(ez az igazi regölés, nem a megjátszott MTA-áskodás):

Az utolsó két nagy zenéről eljöttem, mert hatott az ital, mindkettő Áron gyermeke, az Airtist egy kiforrott digeridoo-s, szájdobos, masszív ugrálós játékszer:

Míg a Zoord még egy növekvésben lévő kiskutyához hasonlatos:

Camino Portugal 6. naptól a 12.-ig

2016.09.15 Armenteira

Reggel majdnem kijutottam Ponteverdából a Nike cipőmben /Pegasus 32/, de a jobb sarkam közbeszólt. Szerencsére csak a cipőt utálja, az Inov f-lite-ban jól érzi magát.
Lassan, megfontoltan haladok. A cipőfűző lazára van hagyva.
Találtam egy sziklás helyet, ahol ősi rúnák, körök és kutyák vannak kőbe vésve. Régen minden bizonnyal druidák, vagy valami hasonló papi kaszt használhatta a sziklás hegytetőt, amit mostanra benőtt az eukaliptusz erdő.
Egy szlovák fickó tud itt magyarul, és van egy román-dán kopasz is, aki nagyon beszédes és 40 napja gyalogol.
A Gueon könyv utolsó fejezeténél tartok, amit csak csendben tudok befogadni /szellemi tekintély és időbeli hatalom a címe/. A modern vilás a kereskedők és szolgák irányítása alatt halad az anyagi pokol felé, mivel a királyok magukhoz akarták ragadni a papság /brahmanák/ transzcendens hatalmát is, és jól beszopták.
Kellemes, langyos este van.
Végre tudtam ebédelni is, marhát sültkrumplival és tonhalkonzerves salátával, körrel+kv-val 10euróért.
Itt is ettem egy hamburgert egy pohár borral 4.40e-ért.
Most úgy érzem, nyugodt vagyok megint.
Ma, vagy holnap telihold.

2015.09.16-17 Vilagarcia

Tegnap elfelejtettem írni. Este zsíros, pirospaprikás malacfület ettem egy tojásos-óriási hamburgerrel.
Koncert volt a kis városka főterén, komplett teherautóból alakították ki a színpadot, rendkívül elmésen.
Egy orosz lány nagyon szép, az anyjával/vagy a párjával/ és egy kisbabával utaznak.
Tegnap az étteremben olyan sokan voltak/ma is itt ezsem/, hogy a pincérnő nem tudta kihozni a számlát, így hagytam 13 eurót a tányér alatt /6.5e volt a fül, 4e a burger, a sör meg max 2e/.
El vagyok kissé keseredve, hogy a nike cipőm szétbaszta a jobb sarkam. Nem tudok haladni.
***
A mai ebéd is tojásos hamburger, és kértem hozzá sültkrumplit is, ami hatalmas adag lett, így a felét elraktam az ételhordómba. 45 perc múlva indul a hajó, ami a mai 28Km-es utat egy órásra rövidíti. Holnap fogok megérkezni Santiagoba, majd másnap Muxiában alszom, és kedden vissza...nagyon furcsa, nem érzem "itt" magam, mint 2014-ben...talán a fájdalom miatt, amiatt, hogy szembesültem a határaimmal, lehet.
Írhatnék apróságokról.
Hogy elszívtam 20db café creme szivarkát.
Hogy ami először jó volt -hogy nem értek egy kukkot se néha abból, amit mondanak-, abból mostanra a magányom egyik fala lett, elszigeteltem magam a többi embertől, de most többen is vannak a zarándokok, mint múltkor.
Folyton tervek járnak a fejemben. Lehet, hogy ma kéne Santiagoba menni, és kivenni egy szobát? Mi fontossága lesz ennek a fejtegetésnek egy hét múlva?
Vagy egy év múlva...
Az önvalóval való elme-csendesülést talán a testem fájdalma fogja előkészíteni, nem zizegek annyit.
Megvan a visszavezető út szept.21-én, a gapé véletlenül elküldte nekem a meglepetés-megérkezés tervét.
Hm. Hmm... Hmmm.... Most válttttt.
Most vált világossá, hogy szomorúnak akarom amgam újból érezni! Nevetséges.
Ja, és kb 21 fok van, süt a nap, és tegnap 3X is úsztam a tengerben! :)
**********
FELIPE ALÁÍRÁSA
**********
A nap vége...na de kezdjük a lényeggel, a vádlimban jó helyen nyomkodtam meg a dolgokat, így nem fájt ma sem a sarkam, sem a vádlim!!! Ebédre ma is...ja ezt már írtam. Szóval lesétáltam a 25Km-t! És sima ügy volt!
Santiagoma este 10-re értem be, mindenhol emberek, sehol egy kiadó szoba, horrorfilm!
A térképen "albergének" jelölt lófazs 9-kor zárt, így próbáltam egy taxit fogni, de közben a sarkon befordulva rátaláltam egy albergére, ami tele volt. Izzadtam a futástól, kezdett forró lenni a helyzet, de a fenti aláírás gazdája-az említett alberge hospitaleioja- látva elesett helyzetemet, körbetelefonálta a fél várost, legalább öt szállást felhívott, mire megtalálta ezt. Óriási hely, sok száz diák v. pap-zarándok szállásának építettk a katedrális lábánál. Nagyon csendes.
Az előzőhöz visszatérve: volt egy angol fickó is, aki az albergében a sorára várt egy mongol nő előtt,  míg Felipe végzett a telefonokkal. Csodálkozott, hogy nem foglaltam szállást, de azt mondta, hogy ez is a camino-hoz tartozik, hogy segítenek az emberek ha bajban van, és én akkor abban voltam. Hívott nekem egy taxit, és itt vagyok egy szerzetesi cellában!
Egy ágy, kis asztal, feszület, alkóf.
Nyugalom.
Csend.
Csodálatos.
Az alagsorban komplett étkező és bolt, mosószer és mosógépek, és olyan ételautomata, ami a kedvenc mikrós kajámat adja ki!
Egy sör, egy rákos tészta, egy halkonzerv. Pecsét a credential-ra, fürdés, fogmosás, és végre-végre!alvás.
Két éjszakát fogok itt tölteni. Igen!


2016.09.18 vasárnap, Santiago de Compostela

A tegnapi nap befejezéséhez jól illene a "Zalán futása" jelző...de ki volt Zalán?

Angyal étterem a katedrális alatt? (2013.06.20-i bejegyzés)
Madridban Bosch múzeum! (2013.06.23-as bejegyzés)
Épp az előbb jött be a szomszédom, furcsa módon a 319-es szoba kulcsa nyitja a 320-ast is. Ma hosszú sorbanállás után megkaptam az oklevelet, a Gapénak feladtam egy képeslapot. A katedrálisnál összefutott velem Felipe, tudattam vele, hogy bizony fog tőlem kapni ajándékot! Téliszalámit és valami Máriás dolgot (végül pirospaprikát és Szent Kristóf szobrot kapott, aki az úton lévők védőszentje).
Egy srácot elirányítottam egy benzinkúthoz, mert automatát keresett, egy lányt pedig, aki 10eurót hagyott a postánál pedig megtaláltam egy bankautomatánál, és elmondtam neki, félretették neki a pénzét.
A katedrálisban az emberek, mint a birkák, csak ültek.
Holnap Finisterra->Muxia, pár képeslap és hűtőmágnes, kedden pedig vissza ide az egyik cellába, majd aznap megnézem Szent Jakab csontjait, mert végtére is azért jöttem!
A vacsora két Mahou sör, 5,4%-osak, olivabogyó, kéksajt, és két mikrós kaja: rizses és tésztás tenger gyümölcsei 9.5euróért.
Holnap a felesleges cuccokat mint pl. a nike cipő, poncsó, szennyesek...mind a buszpályaudvar csomagmegőrzőjében hagyom.
9-kor indulás!


2016.09.19 hétfő, 12fok, ködös, Santiago buszterminállal szembeni kávézó

Hát, a kilenc órás indulásból nem lett semmi. A neten azt írták, hogy lehet a sofőrnél is jegyet venni, ja persze, csak nem a kezdő állomáson...mondjuk ez érthető is, hisz sok aprót kéne magánál tartania.
Szóval szólt a sofőr, miután rám került a sor és nyomtam volna a kezébe a pénzt, hogy nem jó, rapido menjek a pénztárhoz. Előtte láttam is pár idősebb zarándoknénit futni, de leszartam. Addigra már benn volt a táskám a raktérben, gondoltam lesz, ami  lesz. Oké, felfutok, nagy sor, megkérdem az információs nőt, hogy hol kell jegyet venni, hát naná hogy ott, ahol a sor áll...
Rendben, öt perc alatt nem fogok sorra kerülni, így lefutottam a buszhoz, ráálltam a dísztárcsára, mert kurva magasan voltak a táskák, egy lánynak segítettem bepakolni a batyuját, kihúztam az enyémet, és így már nyugodtan visszaálltam az emeleti sorba. 9:10-re már meg is voltam, a busz sehol. Így fogtam magam, és beültem a szemben lévő kávézóba. A plusz súlyokat a sárga táskába tettem, azt meg a csomagmegőrzőbe, kb. 3Kg-al könyebb lettem.
Tanulság?
Néha jobb visszavenni a tempóból. Minek folyton sietni? Délre Finisterrában vagyok, egykor kb. elindulok. Naplementére már Muxiában vagyok, ahol már van szállásom/mert a cellámban volt wifi, ingyen!/.


2016.09.20 kedd, Muxia, a halottak parján (Costa da Morte)

AZ őrjöngő erejű tenger viszonylag békésen nyaldossa a millió évekkel ezelőtt beléömlött lávafolyam szikláit.
Itt ülök, ezzel a halandó testtel, a folyamatosan pusztuló sziklákon, hallgatva a hullámok szűnni nem akaró moraját. Tegnap a lekésett buszért cserébe megkaptam útitársnak Kását, aki pultos egy egészségklubban, öreg nénire és kisgyerekre is vigyáz Angliában. Nagyon sokat beszél, de mégis vonzza a csend, mert el fog menni vipassana meditációra.
Feladtam itt Muxiában Barbinak egy képeslapot a saját címemre, jobb így. Kása és én is a szerelmet keressük, ezt kívántuk külön itt a vi***********************************************************************************************************************************************

2016-12-17: Legyalogoltam megint pár kilométert. De messze nem vagyok ezzel megelégedve. Nem kerestem semmit, nem akartam befejezni semmilyen félbehagyott ügyet. Simán csak turistáskodtam.
Az összes fotó itt van, nincs kedvem kiválogatni őket: CaminoPortugal2016

Camino Portugal 5. nap Redondela-> Ponteverda

2016.09.14 Ponteverda, Madrid Hotel

A jobb sarkam feladta a küzdelmet. Néha elkezd ömleni az eső. A séta most lassabban megy. Megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem hagyhatok le mindenkit, most engem hagynak le.
Elvittem a ruháimat egy mosodába, és először a szárítóba tettem a cuccaim a mosógép helyett, a túl segítőkész mosodaalkalmazott az ajtó mögül "túlsegített". Végül vagy hat nő és négy gyerek, meg egy kutya is előkerült.

Fura módon a spanyolok/portugálok nem ismerik a vacsorát, a vendéglők "menu del día"-kat kínálnak, este csak a bárok vannak nyitva.
Egy hét múlva hazamegyek, de valahogy úgy érzem, sokkal lassabban és sokkal kevesebbet fogok menni. Végeztem pár nyújtó gyakorlatot is, itt a 30 eurós szobában. Fáradt lettem. Guéon-t olvasok a reggeli kávéhoz!

A felkelés után egy nagy bögre zöldteával indítottam

Az úton több házilagos oltárt láttam, emlékekkel és cédépásztorral

Valaki egy lónak és egy kutyusnak is lerótta adósságát

A rejtélyes dombtetői épület

 Meredek utcácskák

 És az utcákat megmászó osztálykiránduló osztályok

Szent Jakab bácsi már Santiagóban nyakalja a sert

A 404-es szobát kaptam, szerencsére nem tűnt el

 A szoba belülről

Peace, Love, Selfie. A tudatlanság erő...

Kis pihenés és az eső elállta után elindultam felfedezni a várost. Az első kép a Peregrina/zarándok kápolna

 Az oltáron a Szűzanya egy francia zarándokviseletben védelmezi az úton lévőket

 Kissé napóleoni az a kalap

 A mindent látó szemháromszög csendben megfigyel oldalról

 Kinn Tibor atya/vagy a hasonmása/ avatja be a turistákat a kagyló rejtelmeibe

 Benn a templomban egy szuggesszív ólomüveg a szent kézigránátról és annak őrzőjéről

 Beljebb egy szomorú Krisztus

 Nagyon el van csigázva szegény, elege van az egész felhajtásból

 Egy apró kis oltár a Szent Szűznek

 És az oltár alatt a hullafejű angyalkákkal körbevett, titkos rekesz...vajon mi van benne?

Hazaértem, és összeválogattam a boltban, amihez nem kellett mikró. Merülőforralóval forraltam porlevesnek való vizet a fémbögrémben(de előtte megmelegítettem vele a konzerv-virsliket), belemártogattam a kenyeret, ettem hozzá sajtot és olívabogyót, disznósajtot...

Camino Portugal 4. nap Valenca -> Redondela

"2016.09.13 kedd, Redondela

Az eredeti hivatalos alberge tele volt, így körbejártam a várost, egy hotelt keresve, 30Km séta után kissé nyűgösen. Vettem egy doboz Café Creme szivarkát, és gyorsan el is szívtam belőlük hármat. Majd eszembe jutott, hogy biztos van még pár szállás az út mentén az óvárosban, és szerencsére találtam is egyet. A boltban összevettem félkész lasagnát, tengeri herkentyűs paellát, három virslit és salátát, olivabogyót, citromot...paradicsomot. Ezeket három tányérra elosztottam, még holnapra is maradt.
Az ideút során több szállás is volt, de egyiknél sem akartam megállni, nem akartam zsúfoltságot, és társaságo sem.
Lehagytam egy cuccok nélkül sétálgató zarándok párt is, és jól esett!

Holnap max. 15-20Km-t fogok megetnni, kell a pihenés.
Külön érdekesség, hogy az út a régi római hadiutat követi. Ősi kőhidak, források, sok ezer zarándok valaha volt jelenléte a társaim. Ma is egyedül mentem, sosem állok meg, maximum egy fénykép erejéig.
Net van itt, de nem hiányzik."

 Valenca spanyol oldalán, Tui-ban:

 Ezt a hatalmas templomot láttam tegnap az erődről:

 Onnan tudtam, hogy nyitva a templom, hogy egy koldus állt az ajtó mellett:

 A templom belseje, orgonákkal:

 Az oltár, közelebbről:

 És egy olvasó apáca a rácsok mögött:

 Furcsa jelkép: két, átdöfött tenyerű kar egymást keresztezi a kereszt előtt:

 Tui óvárosából kivezető úton:

 Sárkánykilincs:

 Még 111Km-re van a cél:

 Egy romantikus aluljáró felé közeledve újból próbálgattam a kamera fókuszát:

Egy díszhelyen lévő dísztök:

 Régi római híd:

 Itt az út el akart a rossz irányba csábítani, el a patak mellől valamerre a városba:

 Leselkedő gácsérok:

 Egy kő-testépítőnő épp megszületik a mágikus kör közepéből:

 Igazából nem tudom, ez melyik város lehetett, talán Porrino:

 Nap-fotó:

 De az biztos, hogy óriási kövek sorakoztak az út mellett:

 Kis szentély:

 És az elmaradhatatlan kövecskék:

 Kávéautomata, borzasztó kávéval:

 Itt már látom Redondelát: 

Hegy tetején kolostor:

 Laza kutya-cica a kerítésen pihennek:

 Két néni találkozik:

 Redondela vashídja:

 A szállás:

 Esti utca két részeggel:

 A konyha:

 És a fekhely: