readme.txt

Olyanok ezek a kis fájlok a letöltött tartalmak mellett, megbújva a mappákban velük, a nagy filmekkel vagy programokkal, vagy zenékkel, mint kis manók.
Megnyitom őket a nyíllal, amit az egérrel viszek oda a képernyőn!
Micsoda őrültség.
És bennük ott van a titok.
Hogy a programot így tudod használni ingyen, hogy a zenét innen vettük le, hogy a videóban milyen tömörítést használtak, vagy anyád.
Lehet hogy csak annyi van benne: anyád.
Néha üres.
A semmi van benne.
Vagy egy cím, amit beírok a keresőbe, és egy olyan oldalra visz, ami megváltoztatja az életem.
Változtasd meg az életem.
Fertőzz meg, forralj fel, mérgezz meg, gyógyíts ki, zuhanjak a tekintetedben, emelkedjek föléd végtelen távolságokig.
Tudom hogy meg fogod változtatni az életed.
Tudja hogy meg fogja változtatni az életét.
Egy vörös karosszékben ülök az óceánparta néző szikla tetején, a szél játszik a hajammal és nézem a dübörgő dagályt és a lenyugodni készülő napot, a testem ellazult és egybeolvadt a fotellal, az alatta lévő sziklával és a vízzel, csak a tekintetem marad a naphídon ami a vízen hullámzik, csak ez marad ÉN, és egy hatalmas sirályszar.
Nehéz lesz a széket visszavinni a meredek lejtőn, és a fehér anyag is a hajamra szárad útközben, de amit tenni kell, azt tenni kell, aminek meg mennie kell, az hadd menjen csak!
A tekintetem ugyanaz maradt.
Most éles sziklákat figyel, csúszós köveket, nehogy elessek!
Hazakalauzolja a testet, a tetején a csontgömbbe zárt univerzummal, amit pirítósra is lehet kenni.

Fekvés és Ignatius

Melegen sütött a nap a sátorba már, kikeltett a világra. Lenn ketten olvastak ölelkezve, én beléptem a házba és odafeküdtem, kacaj!

Majd kávéivás, négyes reggeli, zsörtölődés a mosogatás ügyén és evakuáció.

Nem jók a kimondott szavak semmire ilyenkor.

Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.

Ami kinn, az benn...

buta zene

Az szól most a rádióban.
Mitől buta egy zene?
Lehet csak a hallgató álmos.
Foglak-e nem az elmémmel látni, hanem a teljes női valódban?

Nincs más forradalom

(most egy idézet következik,szerzője lenn)
Semmi sem maradandó sem a földön, sem bennünk. A gondolat folyamatosságot kölcsönözhet valaminek, ha alkalmasnak véli; örökléttel ruházhat fel egy szót, egy eszmét, egy hagyományt. A gondolat öröknek hiszi önmagát, dehát az-e? A gondolat az emlék visszfénye, de
vajon ez az emlék maradandó-e? A gondolat létrehozhatja a képzetet, és folyamatosságot,
maradandóságot kölcsönözhet neki, elnevezve Átmannak vagy bármi másnak, és emlékezhet a
férj vagy a feleség arcára, és megkapaszkodhat benne. Mindez a gondolat műve, amely félelmet teremt, és ebből a félelemből fakad a maradandóság iránti igény - abból a félelemből,
hogy nem lesz mit ennünk holnap, nem lesz fedél a fejünk felett, a félelemből, hogy
meghalunk. Ez a félelem a gondolat eredménye, és Brahman is a gondolat terméke.
(Khrisnamurti-könyvéből részlet, címe fenn)

A zenélés: szabadság

Ott állok a laptopnál, és bénán keresem a számokat míg ti hárman eszegettek, majd odamegyek a falapokhoz és az ütővel valamit kopogok rajtuk.
Majd elindul egy dallam, az arcomon még ott van a napközbeni álmosoly ami a zavarodottság és bizonytalanság keveréke.
Gitározni kezdesz.
Énekelni kezdesz.
Dúdolni kezdesz.

És a mosoly egyre jobban eltűnik az arcomról, elfolyik a picsába, nem kell!

Rátok nézek és a kezeim egy dallamot ütnek a marimbán, visszanéztek, egymást bátorítjuk, mert igazából ez történik, mert a dallam életre kel, és a félszeg maszk lehull az arcomról, a szememben furcs tűz keletkezik, mintha nem is jelentene semmi fáradtságot újabb dallamokat szőni a meglévőbe! Szól az ének és a gitár, a doromb, a dob, a harmonika, a taps!

Hé, itt van ami összeköt minket, csak nem láttam mert vak vagyok,
Itt van a kötelék ami összeköt bennünket, vékonyabb mint a pókselyem,
Erősebb mint a legerősebb acélgyémántkevlárfranctudjami-szál!

Ez a zene!
Ki vagyok most? A dal vagyok!
Mi vagyok most? Az ének vagyok!
Ki vagyok most? A gitárhúr pengése!
Mi vagyok most? Egy ütés a dob-bőrön!

És egy másik, egy igaz mosoly foglalja el az ál-hétköznapi-félős-bátortalan mosoly helyét az arcomon.

Ez az...Gyerünk!

Fiastyúk utca 24

Távoli autózaj.
Rigó éneke változik.
Forró cipőmtől megválok.
Egy női talp a hátamra lép.

Dagály dübörög ösvény végén.
A haj szaga a fejtetőn,
mellkasra hajtva.
Kivel kelnék útra?
Nem.

Igen.
Távoli igéretek hajtanak.
Segíteni mások-magamnak.
Ki vagyok én?
Mit akar ez az én?

Kit akar ez az én?
Akar valakit valaki mellé kimellé.
Mell-é!
Egyedül megy, most már jöhet.

Ki?

Ő.
Ő-e ő?
Ő őbb mint ő és jobban őbb vagy kevésbbé?
Szikra kell hogy két ember egy legyen.

És az még nincs.

Szerelmeslánypár a metrón

Mi lehet az, ami két embert összehoz? Ha mindketten saját valóságuk teremtői, ezek a valóságok egy adott pillanatban metszik egymást, vagyis nem véletlenül találkozik két ember mert véletlenek nem léteznek, de a találkozás is csak egy illúzió a Valóság fényében. Egyik gondolat sem vezet megnyugtató konklúzióra.

blue is the warmest color

Az álmodók

Olyan érdekes, néha vezetés közben jönnek a legjobb gondolatok.
Helyszín:pesti alsó rakpart, látvány: Gellért hegy, tetején a sörnyitóval.
A világ egy álom, a hatalommal bíró emberek által irányított pénz és a gazdaság az összes mocsokkal és élvezettel szintén álom, a tömegsír és az orgia is álom.
Maga az álom ami nem valós, létrehozza az álmodókat akik azt hiszik a világuk valós, és az élet végén a halál vagy mindent eltöröl, vagy újrakezdődik egy másik élet.
Aki fel akar ébredni, azt nem téríthetik el az álomképek a céljától.
Mi ez a cél?
"Akácfák illatát hordozza a szél"

Paxtv törvény

Ezek úgy magyarázzák az írásuk, mintha legyekként döngicsélnének egy nagy rakás szar körül, élvezetesen elcsámcsogva az anyagon. A szent iratokat túl sokáig tanulmányozni épp olyan értelmetlenség, mint a törött csontra öntött gipszformát dédelgetni a gyógyulás után.

A tudatlanságról

Hmm. A hit valami olyasmi lehet, mint ennek a feljebb lévő képnek az első szövege. Hogy nem látsz mást, mint szimplán két embert, nem tudod hogy nő-nő, férfi-nő, férfi-férfi csókolózik, sem azt hogy milyen etnikumúak, hirdetve a szerelem vakságát, amiben lehet hinni.
A második rész annak a véleménye, aki nem csak néz, hanem lát is, és orvos-nyelven írt meghatározásokkal tűzdelve kifejti, hogy a bal oldali egy afro-amerikai nő, a jobb oldali pedig egy egy kaukázusi férfi, és max. 40 évesek lehetnek...
Na. Az adott esetben egy röntgenképről van szó, és a csonttan alapján nincs igaza az első szöveg írójának, amikor ezzel a képpel akarja párhuzamba állítani a szerelem működését.

69375/4A

A jehova tanúi

A fia prédikál arról, hogy nem jó házasságot kötött az anyja, meg akarja győzni hogy csatlakozzon. A felesége nem köszön az anyósának. A férje trombózisban elüszkösödött lábát levágták, és nem hajlandó ápolónőt fogadni, mert majd a neje megteszi. A fia prédikál arról, hogy nincs jól megírva a biblia. A számítógépet kikapcsolja, mert több oldalt nyitott meg és nincs internet. A férje gonoszul viselkedik a csonkolás óta. A fekete kutyát beviszi a gyerek a szobába, a kutya nem morog, csak vicsorog. Egy ventillátor fújja a panellakás megposhadt levegőjét. A telefon néma. A jehova tanúi közé ment a nagymama, mert minden rokon már az. A fia prédikál a rossz emberekről, akik nem jehova tanúi. A szemei összeszűkültek, és úgy beszél a fiáról, mintha híreket olvasna a rádióban, nem tudom megszakítani. A számítógép megnyitja az Internetet. De semmi sem történik. Borzasztó meleg van. A kutya meg se mukkan a másik szobában. Forrónadrágos lányok járnak az utcán és a fejemben is. Görnyedt vállakkal ülök a képernyő előtt. Már csak mi vagyunk ketten a szobában. Valahol messze egy imaház klimatizált termében a nagymama ül, és hallgatja a prédikációt a rosszul megírt bibliáról és a rosszul élő emberekről meg a rossz házasságokról és az ünnepnapok hiányáról, meg a jehováról, bármi is legyen az.

Álom Mára

„Abban a pillanatban, amikor az ember fölébred és kinyitja a szemét, mindazok az erők, amelyek alvásban tartották, tízszeres erővel kezdenek hatni rá, amitől azonnal visszaesik az alvásba, nagyon gyakran azt álmodva, hogy ő most ébren van.” – George Gurdjieff

Jó kis oldal ez.

Amíg aludtam, nagyon szomjas voltam, álombéli vízzel csillapítottam álombéli szomjamat, és reggel száraz szájjal, fájó fejjel keltett fel a forróság.

Utolsó mohikán dalszöveg-szerű

Elme

-What is the mind?
-IT is.

Séta közben megfigyeltem, hogy egy dalrészlet fut a fülemben, félhalkan megjegyzéseket fűzök utcai szituációkhoz, a gondolataim a vasárnapon és más dolgokon időznek.

Majd elcsendesedett minden, és nyeregben éreztem magam.

Laci Bácsi két élete

Állapotok

Az elme állapotai lehetnek sokfélék, és egyszerre is több lehet belőlük jelen: a személy nem tudja, mi van vele, mi történik. Pedig egyszerűen arról van szó, hogy figyelmetlenségből olyan táplálékokat vesz magához, amik megzavarják a testét, és az elme csupán visszajelez, mivel egy érzékszervnek ez a dolga.

Az a kérdés, hogy ki az, akinek jelez?

Elég éber-e a személy, hogy ne azonosuljon az elme jelzéseivel /idegesség, félelem, harag, öröm.../ hanem olvasson belőlük?

Király a fürdő

Nincs is jobb annál, mint szétszedni egy fejállomást, majd utána egy kiadós gőzfürdő a Királyban, hogy ezek után a Nyugatinál átvehessem a bűnügyi nyilvántartótól jött melléklet nélküli levelet! A történetet egy hegedűt cipelő gorilla színesítette a postán.

Szamszára vaklárma

Változások

Egyik felem folyon otthon maradna, ragaszkodva a megszokotthoz, semmi újat ki nem próbálna, görcsösen egy ágon csünngene mint egy röpképtelen madár.
Míg a másik felem,aki egészen a változás fordulópontjáig csendben figyelt, szinte semmi aggodalommal nekiindul az útnak, belevág a változásba, és már csak a himbálódzó ág jelzi, hogy egy pillanattal ezelőtt egy madár ült rajta, aki már messze száll. A kérdésem: mi az a pillanat, ami megfordítja az állapotokat?