2023. január 10., kedd

 "If you wait until you're motivated, you’ve already lost."-2023.01.10

Két nap telt el amióta utoljára láttam őt. Aranyló haja még mindig itt van a szemem előtt. Egy hatalmas óceánjáró fenekén van most. A kék villogás azóta sem szűnik, jobb szemem sarkából még most is látom, de már nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Az ajtómon belépve megdöbbenve tapasztaltam, hogy egy vezeték a falból kilépett, és felgyújtotta a telefonkönyvet. Ez volt az utolsó kiadás, feleslegessé vált tárgy lett 2023-ra. Van olyan is, amikor felrúgnám azt, akinek igaza van. Fülesét agyáig nyomta fel, és maga elé nézve, de se jobbra se balra nem látva ment át a zebrán. Nem szabad kávézni elalvás előtt, mert eltolódik az elalvás. Egyre később lett, mire megfordult az idő, és egyre korábban lett, majd kihajnalodott. Valahogy kevesebb vizet tettem a kukoricakásába, és pillanatok alatt kemény masza lett belőle. Enni akartam a hónapokkal ezelőtt műanyag dobozba zárt kibontott fügekarikából is, de apró penészfüzérek jelentek meg az aszalt gyümölcsökön. Enni és inni, a papi reverenda egyre csak szűkül az évek során. Anyja után kijött a fiú is, húskocsonya lábaival alig lépkedett az ajtótól a folyósó rácsig, teste betöltötte a panelház emeletének sikátorkeskeny közlekedőjét. Izzadtságszag ömlött ki a nyitott ajtón át. Egy elhullott macska mellett hajtottam el, a kispesti kórháztól tartva hazafelé. Sárgás-véres húscafat, csengettyűvel a nyakán. Amikor elment a mentő, mindkét kutya vonyítani kezdett, mintha érezték volna hogy a halál suhan a mentő után. A peron végében olvasott, ahogy közeledtem feléje, elfordult hogy nehogy lássam, de írt valamit. Füzetbe írt. Leugrottam a vonat elhaladta után a töltésre, és megöntöztem vizeletemmel a bokrot, mit bokrot! Elszáradt karót a vasportől rozsdavörös téli sivatagban. Ártatlan tekintetű gyermekek megszámlálhatatlanul sok élet karmáját hordozzák masgukban, mint az eredendő bűnt, csak ezen a karmán lehet dolgozni, az utóbbi pedig nettó szívás.

Két nap telt el, amióta leírtam az első mondatot. Imádok idézeteket idézni, az idézetteket meg nem említve. Így izgalmasabb, mindenki találja ki maga, ki volt. Úgy innék még egy kávét. Pörögnének az ujjaim, vadul vonaglalnának a billentyűkön, és csak írnék, csak írnék. -2023.01.12