Remélem amikor annak.
Egyszer talán amerre.
Fordul, kisautó, tengelycsapágy.
A zöldségestől indult ki minden. Amikor nem látta senki, úgy tett, mint aki leejtett egy százast a raklapok mellé, leguggolt, és egy hologram került a helyére, míg ő a titkos csapóajtón át lemászott a pincerendszerbe. Dundi teste egy nőt rejtett, aki saját maga volt. A szűk folyosókon keresztül suhant, mint egy sündisznó. Lehet hogy ennek semmi értelme nem lesz, bár akár egy világrengető nagy regény is születhet még belőle.
Amikor erre gondolok, mármint a regényírásra, mindig elkap a kangörcs. Vagyis a félelem. Vagyis a bizonytalanság. Vagyis a feladás démona. Vagyis az unalom. Vagyis az inkább valami mással fogok foglalkozni.
Miért is?
A regényírást nehéznek akarom látni.
A regényírás nehéz!
És ennyi.
Miért nem ezt mondom: a regényírást könnyűnek akarom látni?
Mert a regényírás nehéz! Hahhaha!
Önmagamat gáncsolom ki a saját hitemmel.
Kit gáncsolok ki kinek a hitével?
Öreg Ramana, most elképzelem hogy félmosollyal olvasod ezt.
A fejemben.
A zöldséges: nő.
A pincerendszer egy Maginot vonalat simán lepipáló, föld alatti kisvasútrendszerrel rendelkező...micsoda is?
Ez így kissé nehezen fog menni.
Őszintén: valahogy nem bízom a zöldségesnőben. Van benne valami bizalmatlanságot ébresztő. Talán ahogy néz, vagy ahogy próbál a közelembe férkőzni abban a pár percben, amíg nála vásárolok.
Vagy az is lehet, hogy apakomplexusom miatt keresem a zöldségesnő társaságát.
Viszont ez már megint túl fura lett.
Szóval mi is van a pincében, amit Jung álmában a tudatalatti?
Szürke, neonnal világított falak. a betonba süllyesztett sínpár. Csillekocsik, az első egy elektromos motorral hajtott kismozdony. Több tucat kilométer kiterjedésű alagúthálózat, ami összeköti a város fontosabb helyein lévő, föld alatti bunkereket.
Amiket mára már átalakítottak a gazdag emberek perverz kicsapongásai szerint.
A zöldségesnő éppen zöldségeket szállít egy kannibál szeánszra, ahol gyerekeket fognak enni a politikusok, és a papok, meg a...a....kínaiak!
Igen, a kínaiak mindenképpen ott lesznek a szeánszon.
A gyerekeket is a föld alatt nevelik, így nem marad semmi nyoma annak, hogy léteztek, nyugodtan meg lehet enni őket, a hangszalagjaikat kivágták hogy ne sikoltsanak, a fogaikat kihúzták, hogy ne haraphassanak, a lábukat kiskorukban eltörték és hibásan tették sínbe, hogy el ne futhassanak...szegény áldozati gyerekek, a gazdagok perverz perverzióinak áldozatai!
Mert minden gazdag ember perverz, ami fordítva nem igaz.
A zöldségesnő igazából a halál angyala. Egyedül él, kiismerte a rendszert, elvetélt és elvált, rokonai nincsenek. Évek hosszú során át szállította az alapanyagokat a titkos szeánszokra.
A mai nap gondolt egyet, és a szomszédos katonai raktárból ellopott pár deka anthrax port, amiben meghempergette a finom almákat.
A finom almák voltak a belépők első harapnivalói, mert a bejáratnál le kellett vetkőzniük, és a szájukba tett almával jelképesen is megmutatták a többieknek ott, a pince védettségében, ami amúgy minden, őket ismerő embernek nyilvánvaló volt; hogy az említett személy egy büdös disznó.
Senkinek sem szúrt szemet, hogy a mai szeánszra a zöldségesnő vegyvédelmi kezeslábast húzott, és úgy adogatja az almákat az érkezőknek.
Azt hihették, hogy ez is a mulatság része.
Amikor már mindenki benn volt a teremben és előhozták a vágásra ítélt kisgyereket, a zöldségesnő elővette a jysk-es szatyorból a kerti lombfúvót, és a maradék anthraxport beletöltve szép ködbe burkolta a jelenlévőket. A perverz gazdagok ezt örömujjongással fogadták.
Majd miután mindenki felszívott egy csíkot, bevett vagy belőtt magába még valamit, elkezdődött a véres orgia. A lábánál fellógatott kisgyereket kivéreztették, és profi hentesek vették kezelésbe a húst, amit egy ázsiai mesterszakács készített el, többféle fogásnak, lelkes albínó kuktái segítségével, akik szintén meztelenek voltak, és a kifolyt vérrel fröcskölték az egymáson csúszkáló-koitáló embereket.
Pár óra múlva mindenki megfürdött a közös zuhanyzóban, és elkezdődött a vacsora, amit már váltóruhában fogyasztottak el a mahagóni borítású hátsó teremben, halk vivaldi szólt közben rejtett hangszórókból.
A zöldségesnő persze már rég nem volt ott velük. Levetette a vegyvédelmi ruhát,bevette az első adag ciprofloxacint hogy nehogy megfertőződjön, majd vett egy üveg bort, amit otthon, a kedves sorozatának társaságában békésen elszopogatott.
Az elkövetkezendő héten sorra hullottak el a politikusok, papok és kínaiak, akik ott voltak a kannibál orgián.
Idáig 647 szó. Legyen meg az ezer, gyakorolni kell. Szóval azt vettem észre, hogy egy jó pár hónapos kihagyás után már nem ugyanolyan az írás. Nem mintha nem jönne a sok baromság, dehogyis. Arról van szó, hogy a kezem, de inkább a jobb alkarom az, ami olyan feszes, hogy az már kellemetlen, és a jobb vállamban is mintha kristályból készült pókháló feszülne.
Nem írom tovább.
Elég mára ennyi.
Minek ezer szót leírni?
Tényleg. Minek is. Minek is, minek is...ezer szavas bejegyzések ezer napon át. Elsőre azt gondoltam, amikor elkezdtem, hogy ez olyan lesz, hogy minden nap ezer szót írok. Majd, később világos lett, hogy ez nem megy így. Jó lesz az az ezer nap elszórva is!
És most elszórok.
AZ agyam azt mondja, hogy hagyjam abba. Rosszul van megvilágítva a billentyűzet is. Meg minek is folytatni. Néznék inkább valami filmet. Vagy hentait. Vagy olvasnék valamit, mondjuk valami mangát, vagy MArcus Aurelius-t.
Na jó, akkor mindegy. Kontextus nélkül írok. Csak azért, hogy csattogjanak a fitymaszárak, vagyis a billentyűk.
Egy fundamentás értékesítő írt egy megjegyzést, amire azt akartam válaszolni, hogy te mekkora egy barom vagy. Hogy felnyissam a szemét a szemétnek! Kirúgtak egy orvost, nem ismertem, és erre azt írta, hogy így jár az, aki nem a tízparancsolat szerint gyógyít. Várj öreg itt egy percet, jó? Keresek egy tízparancsolatot a guglin.
.....
4.:
Ló-taasze lləchá `feszel vəchol-təmúná,
Ne készíts magadnak szobrot, sem semmiféle (kép)mást(wiki)
Nekem szoborkészítés az is, ha a kamerád elé ülsz, és felveszed, ahogy ömlik a szádból a szar véleményed az elbaszott világlátásodból kifolyólag, és mert nem veszed észre magad, hogy egy baromállat vagy öltönyben, a változó kor a kapudat már rég áttörte, feszítesz mint egy bölcs vezér, akinek isszák az arra érdemesek a szavait, és baromságokat beszélsz büszkén, mert egy marha vagy.
Na mennyinél tartok...942, ez jó.
De nem mondtam neki semmit.
Konfliktuskerülés?
Igen.
Nemszeretem a konfliktust, viszont szeretem megérteni az embereket.
Még akkor is, amikor hülyeségeket beszélnek.
Miért beszélnek hülyeségeket?
Miért beszélnek?
Miért hülyék?
Miért...
...mit miért...
