A jobb sarkam feladta a küzdelmet. Néha elkezd ömleni az eső. A séta most lassabban megy. Megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem hagyhatok le mindenkit, most engem hagynak le.
Elvittem a ruháimat egy mosodába, és először a szárítóba tettem a cuccaim a mosógép helyett, a túl segítőkész mosodaalkalmazott az ajtó mögül "túlsegített". Végül vagy hat nő és négy gyerek, meg egy kutya is előkerült.
Fura módon a spanyolok/portugálok nem ismerik a vacsorát, a vendéglők "menu del día"-kat kínálnak, este csak a bárok vannak nyitva.
Egy hét múlva hazamegyek, de valahogy úgy érzem, sokkal lassabban és sokkal kevesebbet fogok menni. Végeztem pár nyújtó gyakorlatot is, itt a 30 eurós szobában. Fáradt lettem. Guéon-t olvasok a reggeli kávéhoz!
A felkelés után egy nagy bögre zöldteával indítottam
Az úton több házilagos oltárt láttam, emlékekkel és cédépásztorral
Valaki egy lónak és egy kutyusnak is lerótta adósságát
A rejtélyes dombtetői épület
Meredek utcácskák
És az utcákat megmászó osztálykiránduló osztályok
Szent Jakab bácsi már Santiagóban nyakalja a sert
A 404-es szobát kaptam, szerencsére nem tűnt el
A szoba belülről
Peace, Love, Selfie. A tudatlanság erő...
Kis pihenés és az eső elállta után elindultam felfedezni a várost. Az első kép a Peregrina/zarándok kápolna
Az oltáron a Szűzanya egy francia zarándokviseletben védelmezi az úton lévőket
Kissé napóleoni az a kalap
A mindent látó szemháromszög csendben megfigyel oldalról
Kinn Tibor atya/vagy a hasonmása/ avatja be a turistákat a kagyló rejtelmeibe
Beljebb egy szomorú Krisztus
Nagyon el van csigázva szegény, elege van az egész felhajtásból
Egy apró kis oltár a Szent Szűznek
