Gyakorolni nem de azért ige.

Ige...n.

A versek amiket írt, csupa zagyvaság. Átszellemült kakofóniatörmelékek. Jelek a papíron, amit nem szánt másnak, csak jeleknek. Üvöltve elszavalt párat, majd halála után még pár évig emlékeztek rá. A slam poetry a hiphop fellágyulásával eltűnik a mindent összekeverő masszásított AI valóságban. Most ez a divat, bármi ami egyéni, az csak pár percig egyéni. Algoritmusok milliárdjai milliárd embert hoznak létre mikroszekundumok alatt. komplett Mátrix világok keletkeznek különböző layerekkel, hogy mindenki megtalálhassa a magának való gendert.

A fontos dolgok a bagatellizált semmiségek halmai alatt lapulnak, agyonhallgatva vagy inkább előtérben nevetségesítve. Persze, a Lidl mindig nyitva lesz, robotok töltik fel az eladó nélküli boltokat és kriptopénzzel fizet mindenki online. Ha nagyon kimozdulós a fajtájuk akkor el is sétálhatnak a bolt csomagautomata-szerű kiadóablak-falához. 

Beszélsz magadban az utcán? Tessék, nem is kell bedugni egy airpod szerűséget a füledbe, megszokott látvány vagy. Nyugodtan engedd szabadjára a motyogásod, a fokozódó belső beszéded, senkitől sem kell tartanod hogy egy dilis kreténnek fog tartani. Ugye vakok között a félszemű a király...elvéből kiindulva a maradék szemét is inkább elveszítette az a király. Ha már mindenki vak, mindenki süket és mindenki csak saját magában beszélget egy szintén saját magában beszélgető emberrel(jobb esetben, de éljen a Her). Ez a természetes. 

Vagyis pont erre megy ki a játék. Hogy konzumtömeggé nőjjön ki a semmitmondü szlogenektől megmérgezett társadalom. Ahol birka mód bánnak mindenkivel. Ahol a politikusok csak arra jók, hogy idétlen marionettbabaként eljátszák a rájuk osztott-és elvárt- félkegyelmű idióta szerepét. Hiába is kérdeznéd, üres szalmabábú mind.

Érdekes. Hova lettek a mesék?