2016. május 18., szerda

Elhagyott könyvek a városban

Ma gondoltam egyet, és munkába menet felmarkoltam pár könyvet,
amit már kiolvastam.

Jó könyvek mind, de úgy éreztem, megszabadulnék már tőlük.
Adjam el őket a jófogáson vagy a vaterán? Nem. Valami eredetibbet akartam.

Így született meg a könyvek céltudatos elhagyásának gondolata.

Az első könyv, ami már megjárta Hamburgot is kölcsön-úton Peter Lauster: A szerelemről, a szeretetről címet viseli.


Ezt az Elte Pszichológia tanszékének kapujában hagytam, mert utam kezdetéhez ez volt legközelebb.
A helyszínt a pszihó kapcsolat indokolta a könyvvel, és reményeim szerint talán egy olyan bölcsészlány kezébe kerül, aki épp szerelmes, de nem tudja pontosan leírni az érzéseit. Ez a könyv nem fog ebben segíteni neki, de ami benne van, az egész jól rátapint a lényegre.

*********

A második könyv nem is igazán könyv, mert a netről lopott pdf-et nyomtattam ki a copyguru-ban még pár éve. Ez a Fegyencedzés kettő, Convict Conditioning part two Paul Wade-től, sok érdekes gyakorlattal, nagy arccal, és börtönromantikával.


A helyszín a Rózsa utcai 360 gym edző-kravmagaterem pincéjének bejárata, ahol először ismerkedtem meg a kettlebell nehéz és kimerítő, kimerítő és fájdalmas, fájdalmas és kellemes világával.
Remélem egy lelkes kezdő kettlebell rajongó találja meg, egy srác vagy lány, kemény apuka vagy hölgy, szóval mindegy ki, csak lelkes legyen, belelapoz, és egy új világ nyílik majd meg előtte.

**********

A harmadik: egy régi szülinapomra kapott könyv, Jonathan Coe-től a Trógerek klubja, amit sosem olvastam el, de az, aki adta, a legrégebbi barátaim egyike. Vele négyen-öten mi is különcök voltunk, rombolási vágyunk emlékét már nem őrzi a Hutyra Ferenc utca 15-13-as szám alatti lebontott ház, aminek az első emeletéről komplett mosdóteknőket vágtunk a belső udvarra, belógva a bontásra ítélt lakásokba...

Ennek a háznak a helyén épült újépítésű szellemkastély földszintjén lévő Kalicka Bisztró elé lett a könyv elhelyezve, mert itt gyűltünk össze két hete, újból, öten, hogy megemlékezzünk az ott történtekre. A bisztró tele van fura festményekkel és van egy Lenin kötetük is, szóval méltó helye lesz az egyik belső polcon, már ha nyitás előtt nem tetszik meg egy arra járónak.

**********

A negyedik könyv egy aranyos mesét mond el, de csak az első kötetet sikerült megrendelnem, mert ahogy kihűlt a párkapcsolatom, egyenes arányban úgy tűnt el az olvasási kedvem is Munkácsi Gabriella Rózsaláng sorozatától, és már nem érdekelt, mit akart általa mondani nekem N. 

Ezt eredetileg egy óvoda elé akartam letenni, hogy gyerekek kezébe kerüljön, de ott túl nagy volt a reggeli szülős forgalom, így a Péterfy Sándor utcai Szabó Ervin könyvtár postaládájában landolt nagy csörömpöléssel. 

**********

Az ötödik könyv Ann Demarais és Valerie White közös alkotása, az Első Benyomás - tudd meg milyennek látnak mások! volt. Ezt még két éve, (vagy tavaly?) vettem vaterán, és nagyon érdekelt, hogy milyennek is látnak engem mások. Hát ebből a könyvből sem tudtam, meg, de sok szituációs gyakorlat volt benne, amik elég primitívnek tűntek így újraolvasva, ezért nem maradt meg a polcomon.


Ezt a csömöri héven hagytam, az ülés alatt. Aki megtalálja, talán elgondolkodik rajta, milyennek látja őt a vele szemben ülő másik ember. (Amikor átmentem egyik vagonból a másikba, egy üres helyet keresve a végekben, pont ráakadtam egy nénire, aki mindenféle papírokat terített szét a szemközti ülésen, és írt rájuk hevesen. Jöttömre maga mellé tette a paksamétát, hogy ne lássam mit ír, és néha lapozott egyet. Majd tűzőgépet vett elő, és összetűzte a fehér A4-es oldalakat. Lehet, hogy egy őrült orvos volt a kistarcsai Flór Ferenc kórházból?)

**********

A hatodik könyv Terry Pratchett- től volt Az Igazság. Szintén egy gyors fellángolás Spider Jerusalem igazságkutatásától áthatva, mert abban az időben megszállottan gyűjtöttem mindent, ami igaz. Meglepve tapasztaltam, hogy ez a könyv egy nagyobb világ kisebb szelete, magával ragadó lendülettel és karakterekkel, de nem azt az igazságot nyújtotta, amit én beleképzeltem.


A hármas metró Deák téri állomásán hagytam a piros székek mellé csúsztatva. Hátha egy arra érdemes ember megleli benne az igazságot.

***********

A hetedik könyvet, Kesztler Lőrinc Zenei Alapismeretek-jét a Holló Diszkont Antikvárium bejáratánál hagytam, ők a Váci út 19-ben, egy volt ipartelep belsejében vannak, a régi edzőtermem mellett, anno ABázis volt a neve. Ez a könyv tipikus példája annak, amikor valamit nem tudok, jelen esetben a kottaolvasás tudományát, és ahelyett hogy begyakorolnám az öt vonal és a hangközök különböző neveit egyszerűbb dallamokon, nem, inkább veszek egy szakkönyvet, hogy attól, hogy jó sokáig a polcon porosodik, majd egyszer hirtelen a fejembe száll belőle a lényeg!


Remélem jól eladják majd valakinek, akinek kell. Utáltam úgy ahogy volt.

**********

A nyolcadik elhagyott könyv egy kétkötetes sci-fi, Neal Stephenson-tól a Gyémántkor I-II. Bevallom őszintén, a története iszonyúan jól indult! Vadul, véresen, bele a közepébe, meneküléssel, testvéri szétválással, külön utakon való fejlődéssel, nanogépekkel a levegőben és a sejtek között! Alig bírtam letenni. Most megtaláltam A Könyvet! De mindez hamar ellaposodott, és unalmas lett, sikerült idétlenné tenni a Turing gépes hasonlatokkal az egészet, majd a végére a főhős lányt még megerőszakoltatja a őskommunista kínaiakkal a gőzgépnevű író, csak úgy, gondolom egy reggeli erekcióját követően gépelte be, lealacsonyítva a karakterét a történet fénysebességgel közeledő vége miatt, határidőre kész lett, nebula díj, lófasz.



A Mountex Boulder klubjának az öltözőjében hagytam, egy üzenettel, hogy aki megtalálja, nyugodtan elviheti. 

**********

A kilencedik könyvnek végül nem sikerült elhagynia a táskámat, hazajött velem, és visszakerült a polcra.









2016. május 17., kedd

A tévében látható jelenetek üressége & sashalmi futóember 67.nap/1000szó

Mostanában kezdődött, talán egy hete.
De lehet, hogy már két hete is elkezdődött.
Szóval elkezdődött.
Kezd-ő.
Ő kezd?

Megfigyeltem magamon...nem.
De.
Megfigyeltem hogy a tévében látható jelenetek végén nincs meg a pozitív visszajelzés, nincs bárgyú álmosság és belesüppedés a "műsorba". Helyette egyre többször fordul elő, hogy amint vége egy jelenetnek, vagy egy reklámnak, szimplán egy undort érzek. Nem nagy undort, csak amolyan kicsit. Olyan kis undor-kát. Mint amikor felhúzom az orromat, amikor összehányt telefonfülkét látok a bulinegyedben.


Mi történik?
Felesleges elemezni a reklámokat. Nem érdekelnek az összeesküvés-hívők sem.
Paradigmaváltáson estem át, és ennek örülök.
Ez alatt azt értem, hogy már képes vagyok függetleníteni magamat a tévétől.
Máshogy nézem a műsorokat, a reklámokat, már ha egyáltalán nézem őket.
Jaj, istenem. De unalmas téma. De valahogy el kell újból kezdeni az ezer szavas bejegyzéseket.
Mindegy, végszónak itt egy jelenet az egészséges erotikából:
...és mégse. De elég annyi: a tv egy szar.

*********

Írni. Írni. Írni.
Még többet írni, és elhagyni ezeket az egy mondat-egy sor stílusú verseléses mittudoménmiket.
Valami már régóta foglalkoztatta az írót.
De még ő maga sem tudja, mi volt az...
Dehogynem!
Most akkor mi van?

*********

Több időre volt szüksége az átlagosnál, hogy fel tudja fogni a hozzá intézett kérdést. Sokkal több időre, mint ami egyébként indokolt lett volna. A fejébe egy háttérgondolat költözött, és ott foglalta le a szabad agyi kapacitást, ahol csak tudta. A fő feladata ennek a háttér-gondolatnak a felkutatása és beazonosítása lett. Nade ki adta ezt a feladatot?

*********

Ez már egy másik nap. Huszonnégy óra telt el, hogy újra folytatom a bejegyzést. Jelenleg állva írok, ez egy érdekes kísérlet lesz számomra, hogy mennyire megy az olyan írás, ami ennyire elüt a megszokottól. Idáig egész jó. De alig -nagy lélekzet- igen, lélekzetnek írom, nem érdekel hogy ki akarja javítani az automatikus nyelvtanár itt a szerkesztőben. Ez a lélekről szóló lélegzet. Ennyi kurva szabadságom hadd legyen már!

******************************************************************************

SZabadság. Nem, nem fogok belemenni hangzatos mondatokba. Most nem. Eleget járt már a szám feleslegesen, minden büszkeségtől mentesen, mert tudom, hogy amikor nagy szavakkal dobálózok, akkor az csak szófosás. A részemről.

Na jó.

Van egy ember a sashalmi hévmegállóban lévő háznál. Reggelente ott nyújt, tornabottal vállmobilizál, a zöld megállókerítésbe kapaszkodva vádlit nyújt, és a két parkoló autó közé lefektetett kis szőnyegen még másfajta talajgyakorlatokat is végez, mindezt futóruhában.

Lehet hogy tényleg futó, és komolyan edz. Énmagam mindig későn érkezem, hogy megláthassam tényleges futását, így ezt nem figyeltem meg.

Ellenben a kis nyújtórituáléi után látványosan megfürdik a kerti slaggal, a kerítés mögött, az utazóközönségnek ezzel mintegy példát mutatva abból, hogy ő hideg vízben mosakszik, mint egy igazi spártai.

Nem tudom kiverni a fejemből, amikor télen, még a fagyok előtt is ott gőzölgött látványosan a samponos feje a hideg reggelben.

Ha már így szóismétlem a fejet: vajon mi járhat az ő fejében?

Fogalmam sincs.

Én csak azt tudom, hogy az én fejemben mi jár, és ezt rá tudom vetíteni egy vázra, jelen esetben erre a különc emberre.

Mert különc. Direkt úgy szervezi a műsorát, hogy nehogy egyetlen részlet is kimaradjon Őbelőle, mert Ő most itt minden puhány faszfejnek megmutatja, aki elkanyarodik a Kézbesítő utca felől, hogy egy igazi harcos, egy mindenre elszánt spártai triatloncsászár hogyan is néz ki! Lássák csak a puhapöcs, satnya szarháziak, hogy itt van egy szempár, méterekkel az ő fejük fölött, ami csak megvetően néz le rájuk! Hideg víz? Piha! Kemény legények kerti slaggal fürdenek, mert ez előzi meg a gyulladást! A forró víz a gyengéknek való! Mindenki gyenge körülötte, ő az alfahím! A példakép, akinek a szintjét elérni lehetetlen!

Mondom még egyszer: ezt szerintem gondolja így.

A száraz tények azt mutatják, hogy ő egy komoly ember. Minden reggel lezavarja ezeket a rutinokat. Ragaszkodik a szokásaihoz. Erős a gyanúm, hogy túláradó nárcizmus és feltűnési vágy is keveredik ebbe, mivel versenypólóban van, aminek a hátára a saját neve van rászitálva, és élvezi, ha nézik, máskülönben mi a fasznak fürödne a kerti slaggal a kerítés végében hogy mindenki lássa aki arra téved, és a nyújtásaihoz a szűken maradt parkolóhelyre odakészít mindig magának egy tornapadot és pokrócot is, szintén premierplánba a hévmegállónak?

Egy újabb hév, egy újabb rakás néző, minden nap 7:00 és 7:30 között.

De ettől függetlenül Ő hozzá tartozik ahhoz a helyhez. Amikor meglátom, az állandóság apró bizonyossága köszönt a személyében. Ő a hely szelleme, a környék kabalája. Nem árt senkinek, és a hideg víztől ő is kiáltozik. Lehet hogy nincs pénze egy bojlerre. Vagy spórol a villanyon. Lehet hogy gázpalackkal főz. De az is lehet, hogy vegán, és csak nyers ételeket eszik. 

Mindenesetre Ő Sashalom egyik arca a sok ezer arc közül, akik mind-mind a maguk módján különlegesek, még ha nem is tesznek rá a különlegességük kihangsúlyozására egy lapáttal.