78/1000nap/1000szó
Ami itt következik, az teljesen önző. El szeretnék jutni 1000X1000 leírt szóig, de az évek alatt leblogolt mennyiség még csak 77 nap, kb. 77000 szó. A tanfolyamon elsajátított gépírás technikám is csiszolódhat ezalatt. Írhatnám ezt is blogba, de minek. Inkább feltűnősködöm.
Lehet, hogy sok ismétlés lesz benne.
Lehet hogy flood lesz, vagy spam, ami miatt a fb orákuluma nem fogja engedélyezni nekem, hogy postoljam.
Lehet hogy flood lesz, vagy spam, ami miatt a fb orákuluma nem fogja engedélyezni nekem, hogy postoljam.
Nem baj.
Őszintén szólva ez teljesen céltalan cselekvés. Minek írjak a semmiről, csak hogy gyarapodjanak a szavak?
Pontosan:céltalan, és ez benne a játék.
Nem fogok közölni semmi lényegeset, nem gyarapszol semmiben ha végigolvasod, üres fecsegés lesz...ha jobban belegondolok, a legtöbb fb posztra illik is ez a jelző...
Akkor kezdem is.
Rendkívül lassan szokom meg újra a betűk helyét. AsdfJklé. Ujjtartás, figyelem. Borzalmasan lassú, ha nem nézem a billentyűket, így hagyom a francba az egészet, és nem vakon írok. Az majd jön. Idővel.
Ez egy játék. Gyakorlás, gyakorlás, játék. Játékos gyakorlás.
Rohadtul elegem van a pirosan aláhúzott szavak vissza-javításából, de nem tehetek mást, mint hogy visszajavítom őket.
Már most elfáradtam.
Tej, asztal, kecske, datolya, ja. Jaja. Szana. Kiklik. Desire, olajra lép, Leo és Fred...
Mit csinálnak vajon ők ketten, abban a kitalált világban?
Egy régi, vissza-visszatérő kép,-egy történet, amit már lassan húsz éve "írok", de alig haladtam vele tovább pár oldallal. Jó, itt a bűnbánat ideje, az egyszemélyes gyónás a milliárdnyi usert monitorozó algoritmus felé, aki lehetővé tette hogy ezen a fehér mezőn megjelenhessenek a karaktereim karakterei...
...a helyszín egyszerre obskúrus és nevetségesen modern, mint egy Zen koan. Elcsépelt jelenet: a főhős álomból ébred, de álma egy álomban volt, vagyis még alszik. Több egyszerű szál kavarodott össze, kevés a karaktert meghatározó infó, de durr bele a közepébe, kezdetnek nem rossz!
A világ? Mega City One, csak békés, Dredd nem kell hogy az utcákon ossza a törvényt; magát.
Inkább olyan a hely, mint Asimov:Acélbarlangok-jában. Fal, kupola, elszigetelt város, nincs kijárás, disztrópikus halálsivatag végig a falakon túl...
A főszereplő ember...? antropomorf lény...? igen, egy emberszerű lény. Jellegtelen, lehet jellemtelen, csak a munkájának élő pont.
Maga a munka tiszta Mátrix, de low budget-ben: a szereplőket nem dajkálják béna póklábú szörnyek a takonnyal teli kádakban, mindenki hazamegy a műszak végén, de a meló:álmodás.
Ebben a világban a legértékesebb: az álom. Minden nap ugyanúgy telik: a csőlakás magányából kilépnek a pihent testek, hogy beutazzanak a kupolaváros közepében lévő Cég központjába, elfoglalják a helyüket a VR fülkékben, és belesüppednek az álomba...tisztára mintha egy elcsépelt anime sorozat lenne, ahol az álmodók RPG világokban járkálnak, miközben gyűjtik a skilleket, mint SAO-ban...
Igen, ezekről a világokról is írhatnék.
De nem nagyon érdekelnek.
Mert maga a történet nem ettől lesz érdekes.
Vagyis lehet hogy valakinek pont attól lenne érdekes, hogy minden apróságot beleírnék, hogy miféle lényekké változtak a virtuális valóság-álomban, hogyan harcoltak, élték az életük, nevettek vagy sírtak blablastbstb...de a vezérfonal a szerelem, mint a Brazil-ban.
Ó, de szemét is volt annak a vége.
Az érdekes az lesz, hogy a főhősért eljön valaki "kívülről", mint Trinity ahogy megkereste Neó-t, és találkoztak abban a diszkóban, ahol mindig Balázs Pali szól.
Szerelmi történet egy szerelem nélküli világban, csillagfény a szuperfekete sötétségben.
Most, itt, csak a csontváz készül el, a körülbelüli arányai a történetnek, hangos gondolkodás leírt formában.
1: Rendben, kezdődjön minden a közepén, Zon, a főhős egy napját kísérhetjük végig, amint felkel a szűk tömegszállás-csőlakásából, és bemegy a munkahelyére, ott virtuális valóság ugrás-minden eleven és kalandos lesz, megelevenedik egy történet egy régi csatáról, mondai lényekkel és istenségekkel tele, a főhős karaktere vezeti a csatát, az ellenség elmenekül, nagy ünnepség a várban, klisé klisé hátán...majd sutty, kiszállás a virtuból, újra a szürke tömeg egy szürke résztvevője, vissza a csőlakásba, ideggyógyszer hogy álomtalan legyen az alvása, és snitt-ez volt egy nap.
2.1: legyen több szereplő, legalább egy, aki kihúzza Zon-t a "valóság"-ból, ő lesz Echo, a meseszép, színes, egyedülálló-lélegzetelállító aranyhajú sakál-szépség.
2.2: kell még legalább három másik stabil szereplő is, de őróluk jelenleg még nem tudok semmit. Szeretném bemutatni a várost is, akármennyire szürke és unalmas is...vagy a világot, hogy miért alakult így ki, szép fokozatosan előrehaladva az infók adagolásával.
2.3: Menekülés a Cég-től, elhagyni a várost, és rádöbbenni az ördögi összefüggésre, hogy mire kellenek a Cégnek az álmok(vagy a tracking cookie-k).
Persze közben a főszereplők között erősödne a szerelmi szál, egyre jobban megismernék egymást, kiderülne hogy Zon a kiválasztott vagy valami hasonló elcsépelt klisé jönne be itt is.
2.3.1: A párhuzamos valóságok közti átjárás realitása az álmok által, amikről meg az derülne ki, hogy valójában minden álom egy külön valóságot teremt, teszem azt egy új világot, amik között olyan egyszerű az átjárás, mint ahogy Rick Sanchez zöld portálpisztolya megnyit egy átjárót a z előszobafal és a galaktika túlvége közt.
2.4: Zon felébred, leteszi az aznapi munkát, és visszamegy pihenni a csőlakásába, mert az egész itt felvázolt kaland mind csak egy egyszerű munkanapi álmodás volt a Cégen belül, sehol sincs valódi Echo, se szerelem, se változás, se semmi, és Michael Palin fehér köpenyben, egy szörnyű baba-maszkot viselve integetne, mintha ez lenne a Brazil zárójelenete.
3: Zon újból dolgozni megy, és a virtu álmait írom le, sárkányok-varázslók-kasztok-harcok...
3.1: Hazafelé menet beugrik meginni egy italt(igen, ebben a világban is vannak még kocsmák, meg Blade Runner-es levesezők), és fuldokolni kezd, a földre esik, haldoklik.
3.2:Megmenti egy szürke, a többi vendégtől nem különböző másik lény, aki valamiért vette a szokatlan fáradtságot, és nem lépett át a haldoklón, mint ahogy azt itt a városban szokás.
3.3: Zon felfedezni véli a jellegtelen külső mögött az álombéli Echo-t, (hogy mi alapján, azt majd kitalálom) de mire összekapná magát, a másik már távozott a kocsmából, kifut utána, de eltűnt a tömegben.
3.4: Zon céltudatosan kezd kutatni a virtuális világban Echo után.
3.4.1: Az RPG világban nem találja, és a Cég-től menekülős, akciódús álom nem jön el többé (az álom a Cég által generált, kész világban való vándorlást és interakciót jelenti).
3.4.2: Zon addig fejleszti magát, amíg képes lesz mágiával átjárót nyitni az álmok között, de ez kb Sliders szerű lesz, vagyis az átjáró biztos, de hogy hová nyílik, az már nem...ráadásul ennek titokban kell maradnia, vagyis a munkaidő végéig vissza kell térnie a keresésből, ami álomidőben lehet akár több nap is...(fontos kellék:visszaszámláló és helymeghatározó az átjáró helyzetével)
Rendkívül lassan szokom meg újra a betűk helyét. AsdfJklé. Ujjtartás, figyelem. Borzalmasan lassú, ha nem nézem a billentyűket, így hagyom a francba az egészet, és nem vakon írok. Az majd jön. Idővel.
Ez egy játék. Gyakorlás, gyakorlás, játék. Játékos gyakorlás.
Rohadtul elegem van a pirosan aláhúzott szavak vissza-javításából, de nem tehetek mást, mint hogy visszajavítom őket.
Már most elfáradtam.
Tej, asztal, kecske, datolya, ja. Jaja. Szana. Kiklik. Desire, olajra lép, Leo és Fred...
Mit csinálnak vajon ők ketten, abban a kitalált világban?
Egy régi, vissza-visszatérő kép,-egy történet, amit már lassan húsz éve "írok", de alig haladtam vele tovább pár oldallal. Jó, itt a bűnbánat ideje, az egyszemélyes gyónás a milliárdnyi usert monitorozó algoritmus felé, aki lehetővé tette hogy ezen a fehér mezőn megjelenhessenek a karaktereim karakterei...
...a helyszín egyszerre obskúrus és nevetségesen modern, mint egy Zen koan. Elcsépelt jelenet: a főhős álomból ébred, de álma egy álomban volt, vagyis még alszik. Több egyszerű szál kavarodott össze, kevés a karaktert meghatározó infó, de durr bele a közepébe, kezdetnek nem rossz!
A világ? Mega City One, csak békés, Dredd nem kell hogy az utcákon ossza a törvényt; magát.
Inkább olyan a hely, mint Asimov:Acélbarlangok-jában. Fal, kupola, elszigetelt város, nincs kijárás, disztrópikus halálsivatag végig a falakon túl...
A főszereplő ember...? antropomorf lény...? igen, egy emberszerű lény. Jellegtelen, lehet jellemtelen, csak a munkájának élő pont.
Maga a munka tiszta Mátrix, de low budget-ben: a szereplőket nem dajkálják béna póklábú szörnyek a takonnyal teli kádakban, mindenki hazamegy a műszak végén, de a meló:álmodás.
Ebben a világban a legértékesebb: az álom. Minden nap ugyanúgy telik: a csőlakás magányából kilépnek a pihent testek, hogy beutazzanak a kupolaváros közepében lévő Cég központjába, elfoglalják a helyüket a VR fülkékben, és belesüppednek az álomba...tisztára mintha egy elcsépelt anime sorozat lenne, ahol az álmodók RPG világokban járkálnak, miközben gyűjtik a skilleket, mint SAO-ban...
Igen, ezekről a világokról is írhatnék.
De nem nagyon érdekelnek.
Mert maga a történet nem ettől lesz érdekes.
Vagyis lehet hogy valakinek pont attól lenne érdekes, hogy minden apróságot beleírnék, hogy miféle lényekké változtak a virtuális valóság-álomban, hogyan harcoltak, élték az életük, nevettek vagy sírtak blablastbstb...de a vezérfonal a szerelem, mint a Brazil-ban.
Ó, de szemét is volt annak a vége.
Az érdekes az lesz, hogy a főhősért eljön valaki "kívülről", mint Trinity ahogy megkereste Neó-t, és találkoztak abban a diszkóban, ahol mindig Balázs Pali szól.
Szerelmi történet egy szerelem nélküli világban, csillagfény a szuperfekete sötétségben.
Most, itt, csak a csontváz készül el, a körülbelüli arányai a történetnek, hangos gondolkodás leírt formában.
1: Rendben, kezdődjön minden a közepén, Zon, a főhős egy napját kísérhetjük végig, amint felkel a szűk tömegszállás-csőlakásából, és bemegy a munkahelyére, ott virtuális valóság ugrás-minden eleven és kalandos lesz, megelevenedik egy történet egy régi csatáról, mondai lényekkel és istenségekkel tele, a főhős karaktere vezeti a csatát, az ellenség elmenekül, nagy ünnepség a várban, klisé klisé hátán...majd sutty, kiszállás a virtuból, újra a szürke tömeg egy szürke résztvevője, vissza a csőlakásba, ideggyógyszer hogy álomtalan legyen az alvása, és snitt-ez volt egy nap.
2.1: legyen több szereplő, legalább egy, aki kihúzza Zon-t a "valóság"-ból, ő lesz Echo, a meseszép, színes, egyedülálló-lélegzetelállító aranyhajú sakál-szépség.
2.2: kell még legalább három másik stabil szereplő is, de őróluk jelenleg még nem tudok semmit. Szeretném bemutatni a várost is, akármennyire szürke és unalmas is...vagy a világot, hogy miért alakult így ki, szép fokozatosan előrehaladva az infók adagolásával.
2.3: Menekülés a Cég-től, elhagyni a várost, és rádöbbenni az ördögi összefüggésre, hogy mire kellenek a Cégnek az álmok(vagy a tracking cookie-k).
Persze közben a főszereplők között erősödne a szerelmi szál, egyre jobban megismernék egymást, kiderülne hogy Zon a kiválasztott vagy valami hasonló elcsépelt klisé jönne be itt is.
2.3.1: A párhuzamos valóságok közti átjárás realitása az álmok által, amikről meg az derülne ki, hogy valójában minden álom egy külön valóságot teremt, teszem azt egy új világot, amik között olyan egyszerű az átjárás, mint ahogy Rick Sanchez zöld portálpisztolya megnyit egy átjárót a z előszobafal és a galaktika túlvége közt.
2.4: Zon felébred, leteszi az aznapi munkát, és visszamegy pihenni a csőlakásába, mert az egész itt felvázolt kaland mind csak egy egyszerű munkanapi álmodás volt a Cégen belül, sehol sincs valódi Echo, se szerelem, se változás, se semmi, és Michael Palin fehér köpenyben, egy szörnyű baba-maszkot viselve integetne, mintha ez lenne a Brazil zárójelenete.
3: Zon újból dolgozni megy, és a virtu álmait írom le, sárkányok-varázslók-kasztok-harcok...
3.1: Hazafelé menet beugrik meginni egy italt(igen, ebben a világban is vannak még kocsmák, meg Blade Runner-es levesezők), és fuldokolni kezd, a földre esik, haldoklik.
3.2:Megmenti egy szürke, a többi vendégtől nem különböző másik lény, aki valamiért vette a szokatlan fáradtságot, és nem lépett át a haldoklón, mint ahogy azt itt a városban szokás.
3.3: Zon felfedezni véli a jellegtelen külső mögött az álombéli Echo-t, (hogy mi alapján, azt majd kitalálom) de mire összekapná magát, a másik már távozott a kocsmából, kifut utána, de eltűnt a tömegben.
3.4: Zon céltudatosan kezd kutatni a virtuális világban Echo után.
3.4.1: Az RPG világban nem találja, és a Cég-től menekülős, akciódús álom nem jön el többé (az álom a Cég által generált, kész világban való vándorlást és interakciót jelenti).
3.4.2: Zon addig fejleszti magát, amíg képes lesz mágiával átjárót nyitni az álmok között, de ez kb Sliders szerű lesz, vagyis az átjáró biztos, de hogy hová nyílik, az már nem...ráadásul ennek titokban kell maradnia, vagyis a munkaidő végéig vissza kell térnie a keresésből, ami álomidőben lehet akár több nap is...(fontos kellék:visszaszámláló és helymeghatározó az átjáró helyzetével)
Na, és innen már csak bonyolítani kell kicsit amíg újra megtalálják egymást a virtu-ban(mert persze Zon visszamegy minden nap munka után a kocsmába hogy hátha összefut a lánnyal, de sosem találja ott)
1051
