2017. május 3., szerda

Entrópiás Dürerkert


Fett úrral elmentünk a Dürer kertbe hallgatni üvöltöző kopasz-szakállas embereket hangos zajzenére.
Sajnos az Entrópia Architektúráról félig lekéstünk, de a hangulat adott volt.
Mint egy templom közönsége, úgy figyelték az emberek úgy harminc-negyvenen, ahogy az énekes hangosbeszélőből üvölt a mikrofonba. Nagyon szuggesszív, megnyugtató zene.

Vettem tőlük is egy cd-t, még az ősi demó-t, de már készítik az új lemezt, amit a börzsönyi erdőkben vettek fel!

Majd jött az Oaken, a gopro kameraszervízben dolgozó énekessel, számomra kissé hiteltelen volt a dühe, esetlen, de azért nagyon beleadtak mindent. Fett úr volt osztálytársnőjének az öccse egyébként.

Utánuk következett a volt főnököm és grandpierre vhk-ból összevegyített elegy-szerű ember, az Uniform, határozottan őrült volt, és érthetetlenül üvöltött a rosszul torzított gitárhoz, dobgéphez, vadul vonaglott.
Az utolsó számuk kb. úgy ért véget hogy lecsapták a hangerőt és gyorsan elkezdtek vizet inni. A dürerben nem divat a visszataps, szigorú hely.

És végül a brutálisan hangos, szintén ordítozó-szakállas The Body...méltó lezárása volt a rendezvénynek, hasonló hangulatú volt, mint az Entrópia, csak sokkal elektronikusabb és hangménökibb. Az orrcimpám is beleremegett a hatalmas hangnyomásba.
Ők egy végtelenített, lelassított rapszám-mondat ismétléssel búcsúztak.

A vécéből kilépve még megpillantottam a bejárat mellett üldögélő kopasz biztonsági őrt, ahogy a fejét vörös infralámpa világítja meg felülről, mintha maga az ördög állt volna őrt.