Camino Portugal 4. nap Valenca -> Redondela

"2016.09.13 kedd, Redondela

Az eredeti hivatalos alberge tele volt, így körbejártam a várost, egy hotelt keresve, 30Km séta után kissé nyűgösen. Vettem egy doboz Café Creme szivarkát, és gyorsan el is szívtam belőlük hármat. Majd eszembe jutott, hogy biztos van még pár szállás az út mentén az óvárosban, és szerencsére találtam is egyet. A boltban összevettem félkész lasagnát, tengeri herkentyűs paellát, három virslit és salátát, olivabogyót, citromot...paradicsomot. Ezeket három tányérra elosztottam, még holnapra is maradt.
Az ideút során több szállás is volt, de egyiknél sem akartam megállni, nem akartam zsúfoltságot, és társaságo sem.
Lehagytam egy cuccok nélkül sétálgató zarándok párt is, és jól esett!

Holnap max. 15-20Km-t fogok megetnni, kell a pihenés.
Külön érdekesség, hogy az út a régi római hadiutat követi. Ősi kőhidak, források, sok ezer zarándok valaha volt jelenléte a társaim. Ma is egyedül mentem, sosem állok meg, maximum egy fénykép erejéig.
Net van itt, de nem hiányzik."

 Valenca spanyol oldalán, Tui-ban:

 Ezt a hatalmas templomot láttam tegnap az erődről:

 Onnan tudtam, hogy nyitva a templom, hogy egy koldus állt az ajtó mellett:

 A templom belseje, orgonákkal:

 Az oltár, közelebbről:

 És egy olvasó apáca a rácsok mögött:

 Furcsa jelkép: két, átdöfött tenyerű kar egymást keresztezi a kereszt előtt:

 Tui óvárosából kivezető úton:

 Sárkánykilincs:

 Még 111Km-re van a cél:

 Egy romantikus aluljáró felé közeledve újból próbálgattam a kamera fókuszát:

Egy díszhelyen lévő dísztök:

 Régi római híd:

 Itt az út el akart a rossz irányba csábítani, el a patak mellől valamerre a városba:

 Leselkedő gácsérok:

 Egy kő-testépítőnő épp megszületik a mágikus kör közepéből:

 Igazából nem tudom, ez melyik város lehetett, talán Porrino:

 Nap-fotó:

 De az biztos, hogy óriási kövek sorakoztak az út mellett:

 Kis szentély:

 És az elmaradhatatlan kövecskék:

 Kávéautomata, borzasztó kávéval:

 Itt már látom Redondelát: 

Hegy tetején kolostor:

 Laza kutya-cica a kerítésen pihennek:

 Két néni találkozik:

 Redondela vashídja:

 A szállás:

 Esti utca két részeggel:

 A konyha:

 És a fekhely:

Camino Portugal 3. nap Ponte de Lima -> Valenca

2016.09.12 Hétfő, Valenca, Hotel val Flores

"3. nap, és a spanyol határnál vagyok. Tegnap este masszív éjféli ágyúzást követve hajnali 5-ig bulizott a nép, az alberge felé voltak fordítva a hangfalak, és füldugóval is csak nehezen ment az alvás.

Egy vízhólyaggal küzdök a bal lábam sarkánál, de már átfűztem rajta egy cérnát.
Ostoba zene, ostoba NICS sorozat a hotel tv-jén.
Itt egyesül a parti és a belföldi portugál út. Ha minden jól megy, egy hét múlva otthon vagyok. Sajnos egyre többet gondolok a visszaútra, és addig sem vagyok jelen a pillanatban.

A hotel? Hogy miért? Hát az albergében, amit a tűzoltók üzemeltetnek, épp "bed bug" írtás van!

Ma tudtam végre egy jót ebédelni, sültkrumplis hal dupla salátával és rizzsel, káposztalevessel...hm. Most este pedig joghurtos-tejes müzli és hamburger, kíváncsi vagyok hogy futni kell-e majd reggel a wc-re!
Végre csend. És kis internet. Az út céltalan, a csend marad. Meglátjuk."

Random vízesés:

 A nyilak mellett mindig érdekes dolgokat lehet felfedezni. Például, hogy John nem járt itt:

 Az út egy hangulatos kis erdőben folytatódott:

 Itt jó sok zarándok hagyott maga után egy-egy követ egy meredek kaptató pihenőjénél: 

 Itt lehetett volna egy jó kávét inni, de inkább továbbmentem, nem éreztem a fáradtságot:

 Az előző templom belsejében egy sír volt:

 Kis szőlőlugas átmenetnek:

 Majd jött a meredek folytatás a fenyvesben.

 A hatalmas fák szinte megtartották az eget:

  Ennek a keresztnek az alján elég sok üzenet volt:

A kövekre írt filctollas nevek, és a vidám fazon egy kutyussal:

 A csúcson ilyen panoráma volt, fenyőráma inkább:

 Az összes fa kapott egy-egy enyv/fenyőgyanta gyűjtő zacsit:

 Ennél a keresztnél egy lóról emlékeztek meg többek között:

 És valaki mágiás kártyát is elrejtett, csak tudnám minek cipelik ezeket magukkal az emberek....

 A háromfarkú őskutyák újból megjelentek:

 Elértem déli pihenőm helyét:

 A jel szerint száz méterre van a szállás:

 És a másik tábla pedig a Via Romana XIX. -es régi római utat jelöli:

Itt a rubiaesi alberge, amíg megebédeltem a távolabbi étteremnél, itt teregettem ki az előző nap kimosott, és félig megszáradt ruháimat a tűző, déli napra, a piros ruhás úr elismerően biccent a fa tövében, bár nem tudhatta akkor még, hogy mire is készülök:

 Ez egy ijesztő, fekete törzsű fa:

 A stoptábla után már csak az ég a határ...

 ...vagy egy marha:

 Ez lehetett a régi római hadiút?:

 Fekete ruhás Krisztus egy kis templomban:

 Nagyon szomorú arca van, mindene vérzik szegénynek:

 Majd rájöttem a kutyás úr képe mögötti igazságra:

 Mert aki odatette, egy állatmenhelyet népszerűsített...német nyelven:

 Így néz ki egy parafa-fa, egy para-fa; le van hántva a törszéről a kéreg, amit piros festékkel kennek be, hogy megelőzzék a fertőzéseket:

 És ez a fa pedig a keresztutat uralta, elég látványosan:

 Itt már megérkeztem Valencába, az erőd bejárata:

 És az erődön belüli kis város:

 Itt egy néni les jobbról, de nagyon:

 Ez a cica lefagyott a kajás tálkája fölött:

 Templombelső, fa-sírlapokkal:

 Kissé távolabbról:

Még távolabbról:

  Kereszt-kehely-köny mintás kék csempe:

 Egy szent szív:

 Majd egy oltár...

 ...és az oltár alatt egy szent szív-széf:

 Panoráma az erődről:

 És egy másik panoráma az erődből:

 A spanyol határ a síneken húzódik keresztül:

 Itt a vasúti híd portugál oldala:

 És ott távol, a spanyol rész:

 A 101-es szobát kaptam a hotelban, szerencsére nem volt benne patkányos fejkalitka:

 Egész hangulatos volt:

 Valaki kijavította az ország nevét a főút mentén:

Végül az erőd egyik lejáratánál lógott ez a horrorlámpa, de így képen annyira nem jön át: