"3. nap, és a spanyol határnál vagyok. Tegnap este masszív éjféli ágyúzást követve hajnali 5-ig bulizott a nép, az alberge felé voltak fordítva a hangfalak, és füldugóval is csak nehezen ment az alvás.
Egy vízhólyaggal küzdök a bal lábam sarkánál, de már átfűztem rajta egy cérnát.
Ostoba zene, ostoba NICS sorozat a hotel tv-jén.
Itt egyesül a parti és a belföldi portugál út. Ha minden jól megy, egy hét múlva otthon vagyok. Sajnos egyre többet gondolok a visszaútra, és addig sem vagyok jelen a pillanatban.
A hotel? Hogy miért? Hát az albergében, amit a tűzoltók üzemeltetnek, épp "bed bug" írtás van!
Ma tudtam végre egy jót ebédelni, sültkrumplis hal dupla salátával és rizzsel, káposztalevessel...hm. Most este pedig joghurtos-tejes müzli és hamburger, kíváncsi vagyok hogy futni kell-e majd reggel a wc-re!
Végre csend. És kis internet. Az út céltalan, a csend marad. Meglátjuk."
Random vízesés:
A nyilak mellett mindig érdekes dolgokat lehet felfedezni. Például, hogy John nem járt itt:
Az út egy hangulatos kis erdőben folytatódott:
Itt jó sok zarándok hagyott maga után egy-egy követ egy meredek kaptató pihenőjénél:
Itt lehetett volna egy jó kávét inni, de inkább továbbmentem, nem éreztem a fáradtságot:
Az előző templom belsejében egy sír volt:
Kis szőlőlugas átmenetnek:
Majd jött a meredek folytatás a fenyvesben.
A hatalmas fák szinte megtartották az eget:
Ennek a keresztnek az alján elég sok üzenet volt:
A kövekre írt filctollas nevek, és a vidám fazon egy kutyussal:
A csúcson ilyen panoráma volt, fenyőráma inkább:
Az összes fa kapott egy-egy enyv/fenyőgyanta gyűjtő zacsit:
Ennél a keresztnél egy lóról emlékeztek meg többek között:
És valaki mágiás kártyát is elrejtett, csak tudnám minek cipelik ezeket magukkal az emberek....
A háromfarkú őskutyák újból megjelentek:
Elértem déli pihenőm helyét:
A jel szerint száz méterre van a szállás:
És a másik tábla pedig a Via Romana XIX. -es régi római utat jelöli:
Itt a rubiaesi alberge, amíg megebédeltem a távolabbi étteremnél, itt teregettem ki az előző nap kimosott, és félig megszáradt ruháimat a tűző, déli napra, a piros ruhás úr elismerően biccent a fa tövében, bár nem tudhatta akkor még, hogy mire is készülök:
Ez egy ijesztő, fekete törzsű fa:
A stoptábla után már csak az ég a határ...
...vagy egy marha:
Ez lehetett a régi római hadiút?:
Fekete ruhás Krisztus egy kis templomban:
Nagyon szomorú arca van, mindene vérzik szegénynek:
Majd rájöttem a kutyás úr képe mögötti igazságra:
Mert aki odatette, egy állatmenhelyet népszerűsített...német nyelven:
Így néz ki egy parafa-fa, egy para-fa; le van hántva a törszéről a kéreg, amit piros festékkel kennek be, hogy megelőzzék a fertőzéseket:
És ez a fa pedig a keresztutat uralta, elég látványosan:
Itt már megérkeztem Valencába, az erőd bejárata:
És az erődön belüli kis város:
Itt egy néni les jobbról, de nagyon:
Ez a cica lefagyott a kajás tálkája fölött:
Templombelső, fa-sírlapokkal:
Kissé távolabbról:
Még távolabbról:
Kereszt-kehely-köny mintás kék csempe:
Egy szent szív:
Majd egy oltár...
...és az oltár alatt egy szent szív-széf:
Panoráma az erődről:
És egy másik panoráma az erődből:
A spanyol határ a síneken húzódik keresztül:
Itt a vasúti híd portugál oldala:
És ott távol, a spanyol rész:
Egész hangulatos volt:
Valaki kijavította az ország nevét a főút mentén:
Végül az erőd egyik lejáratánál lógott ez a horrorlámpa, de így képen annyira nem jön át:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése