2016.09.10 Barcelinhos
"Portóból erős menettel jutottam el ide, kb 45-49? km. Fáj a bal combom. Az úton sokat fotóztam, reggel majdnem visszamentem a katedrálisba, szerencsére volt két időspár zarándok, akik a jó irányba mentek, de túlment a metró azon a megállón, ahol le kellett volna szállnunk. Ők ketten gps alapján tovább mentek, míg én visszametróztam. Később egy kávézó teraszán láttam őket üldögélni, megálltam én is először aznap, és ittam egy sört kroászannal.
Majd kb. 30km gyaloglás után, délután háromra értem az ő cél albergue-jükbe, gondoltam egy nagyot, és továbbmentem még 16km-t.
Most egy német lánnyal beszélgetek Barcelinos-ban egy pilgrimmenüs kajáldában, káposztaleves után egy tányér sült krumplis hal fölött. Épp a szakdolgozatát írja valami lengyel-német irodalomból.
Nehezen megy az angol társalgás. Vagy a vele való beszélgetés zavar? Teljesen elfeledkezek róla, hogy mennyire fáradt vagyok, csak az tűnik fel, hogy nem jönnek a gondolatok a fejembe.
Az elme csendesülése, az hiányzik. A híd alatt keresztüldübörgő folyó hangja folytonos morajlásával átveszi a hatalmat önostorozó elmémen.
Tényleg semmi sem valódi, minden csak tapasztalható. A Gangánál készített halas-vajas-paradicsomos kenyeret pedig odaadtam napközben egy kiflialakban mozgó, sárga, kóbor kutyának:
Az első nyíl! Innen már tudtam, merre visz az út a metróból:
A házak falaira igen szép csempe-képeket raknak az ott lakók:
Valaki őskutyákat festett a fontosabb kereszteződésekbe:
Itt egy idős úr épp domboldalt vet be, egyedül:
Ebben a szép faluban pedig épp szólt a harsonákból a zene:
Nyíl és út, út és nyíl...
Ez egy autópálya híd aljában volt, biztos fontos a jelentése:
Egy angyalszerű kondenzcsík-kereszt:
És ezek pedig az ó-Rates-i városrész-múzeum darabkái:
Itt majdnem meg is álltam, mármint Rates-ban. De elkapott a mehetnék, és továbbsétáltam:
Az úton járó zarándokok néha hagynak maguk után alkotásokat, pl. kukorica-szívet...
...vagy kőrakásokat:
Vadásztam a jelekre, egy temető kapujában is felfedeztem egyet:
Az uroborosz-kígyót, az örök körforgás jelképét az elszálló idő homokórájával, és a halál kaszájával!
Szép kilátás nyílt a kapuból:
Végül megérkeztem Barcelinhos-ba, itt a szállás:
A belső részei:
És a közvetlen mellette folyó...folyó:
Itt kipróbáltam, mennyire hozza közel a gép a malom tövében ülő párt, meglepően közel:
A másik parton volt egy gyárnak tűnő, fura kéményes épület:
Még egy falicsempe is megemlékezik róla:
A belsejében meg szarkofágok voltak:
Megörökítettem a tájékoztató táblát, ha nem hagyna nyugton aludni a bizonytalanság, ami körbelengi a fejemben ennek az épületnek az eredetét:
Végül vacsoráztam egyet az öregek között, a vendéglős elém tette a vendégkönyvet és lefotózott a fentebb említett lány társaságában, majd gyorsan leküldtem a panírozott hekket, és bénán elköszöntem vacsoratársamtól...erőltetett volt az egész, de jól esett még így is, érdemes megnézni a fb. oldalát a helynek, a fickó nagyon céltudatos:
-__-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése