2016. augusztus 25., csütörtök

Ihlethiány

Régóta nem írtam a blogomba, de ez nem érdekes.
Most miért írok? Hiszen fél egy van!!!
Túl sok kávé, túl rosszkor.

Szóval itt vagyok. Pontosan nem is tudom, miről is fogok írni, de talán ez mindegyik eddigi kis írásomban ugyanaz.
Vagyis itt azért van egy segítségem, mert repcepogácsából kiindulva kaptam a címet.

Ihlethiány.

Vajon mit lehetne erre írni? Milyen jó kis írás kerekedhetne ebből?

Lássuk csak. Mi is kell ilyenkor. Elsődlegesen egy jó billentyűzet, de ez természetesen, hah, már megvan!

Akkor a második, egyben utolsó/előtti/ összetevő: Egy Jó Zene. Ez pedig Neelix-től lesz, pont az a szám ami már dél óta a fülemben szól:


A harmadik pedig egy pokróc, mert egy szál semmiben üldögélni a gép előtt már nem annyira kellemes ezen a hőmérsékleten.

******************************************************************

Megvárom, míg a videó 1:52-ig eljut...jóó....igen. Ahogy a női ének egyre hangosabban ismételgeti ugyanazt a kivágott részletet, és közeledik a basszus....3:01.

Ihlethiány. Puszta lustaság. Nem arról szól, hogy nincs miről írnom. Mindig van miről. A lustaság megkötő ereje túllépett egy határt, és lefagyasztotta az akaratomat, hogy a napi rutint kövessem az ezer szavas bejegyzésekkel. Olyan soknak tűnik, mindig olyan sok. Főleg most, ahogy leállok az írással, hogy újraolvassam hogy "sok".
Lényegében annyi minden történik velem, veled, veletek, velük minden nap, hogy ha ezt régi módon ledokumentálnánk, akkor olyanok lennénk, mint Kevin Spacey a Hetedik-ben. Ő mindent leírt, apróságokat amiket napközben látott, egy ember lehányta a másikat a metrón, és a megvető kommentár amit hozzáfűz magában, sok tucat, több száz kötet, tele a gondolatai fonalának lejegyzésével.

6:47...újra itt az ének...

Miből lesz az ihlet?
Talán a semmiből. Az éterből. Az akasá-ból. Csak úgy lesz. Írni kell, és megjön.

Most van ihlet, de folyton valami mélyen erotikus gondolat akar beférkőzni az elmémbe ilyen késő este. Nagy rutin és tapasztalat kell hozzá, hogy figyelmemet egyhegyűvé koncentrálva ne lássak mást, csak a tesoro billentyűzetem fekete, erősen nyolcvanas évekbeli hangokat kikattogó billentyűit, Hát igen. Nehéz...és egyre lassabb az írás.

10:10...elmúlt a téma amiért elkezdtem írni a bejegyzést, elfogyott az ihlet.

2016. augusztus 3., szerda

A Kétség v:3.84



Milyen jó úgy elkezdeni egy posztot, hogy nem rólam fog szólni.
Mert van egy ilyen ki nem mondott szabályszerűség, hogy egy idő után a legtöbb történetbe beleszövöm magamat, vagyis az író saját tulajdonságaiból tölti meg a szereplőit.

De akkor miről is szóljon? Majdnem elkezdtem leírni, hogy itt ülök a kétszemélyes ágyamon egyedül, görbe háttal, törökülésben gépelve ezeket a sorokat a laptopomba...na vissza kell fognom magam.

..
..
...
..
...
.
.....
..
..........
...
.

Ötletem sincs. Ó, igen. Tudom mi ez. Ötletem sincs...aha. Persze. Ugyanaz a régi nóta, ugyanaz a tömör fal, amit nem lehet kikerülni.
A kétség.
Hmm. Ez jó címe lehetne ennek a bejegyzésnek, legyen hát: A Kétség.
Vagy volt már ilyen?
Valami mintha ismerős lenne.
Akkor legyen A Kétség v:3.84

Na. Címe már van.

Jó.

Szóval annyi az egész, hogy mindig ott van a kétség -nem bennem- az emberekben -honnan tudom ezt?- pont. De az is lehet, hogy ne érdekel az első mondat, és példázni fogok saját magammal.
Mert végül is én írom ezt, nem?
Akkor meg a saját példámnak kell...na jó elég ebből.
Ki kell fújnom az orrom mert ez tarthatatlan.
..
....
..
.
..
A KÉTSÉG EGY NAGY FAL, EGY SZÜRKE FAL, AMI MEGMÁSZHATATLANUL NAGY ÉS SIMA, MOZDÍTHATATLANUL NEHÉZ ÉS ÁTHATOLHATATLANUL TÖMÖR.

Ez a fal áll szemben mindennel, ami a fal másik oldalán van, és el szeretném érni. De miért akarok valami olyasmit elérni, ami egy ilyen kibaszott lehetetlenül kikerülhetetlen akadály mögött van?

Mi van a fal másik oldalán?

A FAL MÁSIK OLDALÁN TALÁLHATÓ AZ A CÉL, AMINEK AZ ELÉRÉSÉÉRT MEG SE PRÓBÁLOK ERŐFESZÍTÉST TENNI A FAL LÁTTÁN.

De akkor mi itt a kétség? Ha olyan nagy ez a fal, akkor miért nem zuhanok apátiába, és fogadom el a bezárt kis világom, a falon innenső univerzumom, lemondva a túlnani célról?

A KÉTSÉG OTT JELENTKEZIK, AMIKOR A FAL EGY ERŐS AKARAT HATÁSÁRA MEGINOG, ÉS MIVEL NEM VOLT VALÓDI ALAPJA, ELTŰNIK.

Tehát a fal ott sincs. Ha van erős akarat. Ami el akarja érni a célt.

Jó kis esti poszt. Tetszik. meg vagyok magammal elégedve. Ó, igen.