Global Vibes 2018 Kecskemét

Itt ülök a kecskeméti nem mondom meg melyik hotelben, a harmadik emelet egyes szobában. A motel tulajdonosnője dörzsölt üzletasszony, kikerülve a hivatalos online csatornát így spóroltam kétezer forintot...amit el is költöttem a vásárban székely káposztára és sült krumplira...arany áron van a forralt bor is, de hát ez egy ilyen időszak, ennek is meg szeretem adni a módját, szóval.

Idefelé jövet nagyon izgultam. Tudtam, hogy fel akarok lépni az open stage-n, és még volt két hely. Elém beírta magát egy Szilágyi Áron nevű, igen tehetséges dorombos, mellesleg az esemény házigazdája... :)  Nem tántorított el, felmentem a színpadra és pár szó után játszani kezdtem. Nem volt a fejemben semmi elképzelés azon kívül, hogy az időm felénél szeretnék átváltani a légréses Black Fire dorombra. A remegés kezdett kiszállni a térdemből, és hamar otthonosan éreztem magam, mintha csak az előszobámban állnék! Fél szemmel észrevettem a ruhatárban táncoló lányt, aki az én dorombom ritmusára mozgott. Kevés ember volt délután öt körül, a nagy része dorombos vagy igazán elszánt arc lehetett, nagy tapsot kaptam! Óriási érzés volt ezt a vágyamat beteljesítenem, mert évek óta csak vágytam rá, hogy ne csak nézőként legyek ott a Global Vibes-en. Hatalmas jó ötlet volt ez a színpad!

De ne fussunk annyira előre. Hajnali negyed kettő van, és nem akarom elfelejteni a kulcsszavakat, amikről vissza fogok tudni emlékezni a történtekre.

Előadások:

Agócs Gergely bajszos fickó, népzenekutató, tetszettek a gyűjtései és a bizonyítékai a magyarral rokon zenékre.

Leo Tadagawa bemutatta a szánkó dorombját, amit le lehet tenni az asztalra és nem lesz piszkos, meg a tanítványának egy olyan dorombját, ami szorításra tágul, csak azt nem fotóztam le. A szánkó doromb jópofa ötlet.

hoppá. ezek nem kulcsszavak,így sose fogok lefeküdni...

Bálint Györgyi, a rendezvény szervezőjének édesanyja sokat beszélt a hang terjedéséről, szerencsére a végén körbevitte a teremben az antik tibeti hangtálakat, szépen zengtek.

Koncertek:

Gajtan: A középső kislány teljesen az anyjára ütött, családi zenekar, szép zene, udmurt-magyar, meglepett hogy magyarul szólalt meg a fickó, aki Demeter Miklós hangszerkészítő. (videóért köszönet a Baon-nak)

Somoska:két fickó,(az egyik közülük Istók Pál) pár gyerek, csángók, hagyományos karácsonyi komalátogatás énekléssel.

A gyerekek aprószentekkor elverik a felnőttek seggét pálcával, táncoló kecske,

ami a rosszat jelképezi, ahogy vissza tudok emlékezni.

German and Claudia Khatylaevs:
"Az Univerzum születése c. programjukat mutatják be. Claudia és German 30 éve dolgoznak az autentikus népzene felélesztésén. Koncertjükön az univerzum első hangjai szólalnak meg, átérezhető a tér és idő harmóniája.(idézet innen)"

Egy sámánnal jöttek a messzi Jakut földről, a sámántól áldást kaptunk a zene előtt füst formájában. Gyönyörű tollruhákban léptek fel, rézből készült napszemüvegek voltak az elején mindhármójukon, igazi indiánok keletről. Mesteri módon utánozták az állathangokat, a szelet, paták hangjait!
Az előbbi idézetnél linkelve van egy nagyszabású előadás, ahol szintén ők játszanak, többed-magukkal:

Ez egy negyven perces utazás volt a szellemek világába, utána egy kis szünet következett, mialatt átrendezték a színpadot.

Dom Martin: ő sajnos nem tudott jönni, maga helyett magát küldte magenta szoknyában, műanyagtányérokat dobálva, vállfadorombon dorombozva, profi és fura figura

The Cimi Schulz Show: felső-Ausztriából hozták el az autentikus "népzenét", egy pár, nő eszementen nézett, kissé ijesztő is volt, de megszoktam. A loop pedálok mesterei, mindennel és mindenen játszottak, torzítómikrofon a fickó szájában. Jó a tengerpari zászló, ők lennének rajta? Nagy kedvenceim lettek!

Cätlin Mägi: észtországból hozta el a loop-éneklést, nagyon jó hangja van és ő is mestere a pedáloknak.

Utolsónak megszületett a Global Vibes dallam is:

Zoord: dob-hegedü-gitár, Szilágyi Áron zenekara. Nagyon dinamikus, doromb közbeni tekinet eszelős, hegedüs hangja erős, a dob metál! Tajgán 500km zötykölődőtt a busz két fellépés között, első ülős koncertjük volt ez, de azért táncoltak oldalt az emberek!

Spirit Dance Trio: kis színpad, óriás digeridoo középen. Elsőnek azt hittem, két robotgépen fog játszani a kopasz srác, de tudatlanságom miatt nem vettem észre, hogy azok bizony elektromos dobok! Doromb és haang. Végre táncolhattunk!

Itt a vége, fuss el véle, de jövőre hozzad vissza!

Ezer szavas ezer napig bejegyzés, nem tudom hányadik nap (73.)

Gyors bevezető: egyszer még régebben elgondoltam, hogy milyen jó is lesz ezer blogbejegyzést írni, aminek mindegyike ezer szót tartalmaz.
A célom ezzel az írás gyakorlása, amolyan bodybuilding az ujjaim számára, az alkarom izmai számára.
És hogy újra halljam kattogni a Tesoro-m.

Mik szoktak az ilyen bejegyzésekben szerepelni?
Hát, úgy minden, ami épp eszembe jut.
Öreg hibának tartom, hogy emiatt a téma túl személyessé válik.
Ezért inkább összeollózok mindenféle emléket, ami megtörténik velem a munkám során.
De most fel kell vennem a vállamra egy pokrócot, mert csak 17 fok van a szobában.

Na. Az emlékeimmel kapcsolatban is kell egy kis emlékeztető, nem csak annak, aki ezt olvassa, hanem magamnak is. Legjobban úgy megy a visszaemlékezés, ha gyöngyfüzérhez hasonlítom. Mindig a legutolsó gyöngyre emlékszem a legjobban. És a legutolsó gyöngy egy film volt.

Akkor írok a Rossz Versek című filmről, mivel ezt láttam tegnap a Cirko-Gejzir moziban.
Itt láttam régebben a Stalkert és a Torinói Lovat is.
Na jó. Újra meg akarnak állni az ujjaim. Inkább túl leszek a személyeskedésen minél előbb.
Alapvetően hamar megsértődök, szinte imádok megsértődni, és akkor úgy tűnik, hogy jogosan, ami megerősíti a megsértettségemet. Váltok második személyre. -Ha elmegyünk moziba, akkor utána beszervezel egy randit magadnak, attól kiborul nálam a bili. De miért is? Mi közöm van ahhoz, mit csinálsz a magánéleteddel? Elmegyünk megnézni egy filmet, ami épp a szerelemről szól, rajtad smink, rákérdezek hogy randid lesz utána? De már felmegy bennem a pumpa. Miért is? Nem akarok randizni veled. Nem akarok semmi ilyet tőled, mert ismerlek már jól. Keresem az érzelmeim okát. Miért nem tudom elfogadni simán, hogy barátként vagy itt velem? Ez megvan, ezt elfogadom. De valami mégis zavar, a harag ott van bennem. Mi a haragom oka? A figyelmed hiánya. Igen, legtöbbször emiatt haragszom, ha úgy érzem, nem figyelnek rám. Nem, ez sem játszik ebben a szituációban. Akkor valami más érzésnek kell táplálnia azt a kényelmetlen sértettséget, amit magamban érzek. Igen, ez lesz az. Az irigység. Hogy mozi után én nem megyek randizni egy lánnyal, míg te elmész egy fiúhoz, aki nyolc évvel fiatalabb nálad, de mielőtt folytatnád, közlöm veled hogy tartsd meg a titkaid. Rosszul tettem volna? Igazából kíváncsi lettem volna rá, hogy hol ismerted meg, hogy néz ki, mi fog meg benne? Semmi értelmét nem láttam. Lekicsinylően gondolok az efféle dolgaidra, mert fellángolásoknak látom őket...

Oké.

Az ezer szavas bejegyzések másik fontos eleme a bullshit.
Ez általában az elején, a negyedét teszi ki.
Szabadon áramló gondolatok, gyerekes, összefüggéstelen érzelmek leírása, harag, ilyenek.
Egyetlen célja az ujjaim bejáratása.
Úgyhogy ha röviden össze akarom foglalni azt, amit ehhez a szerelem-témájú filmhez akartam írni, akkor az ez lenne: pár életkor, pár rossz vagy jó döntés, pár barátnő, egy barát, és faszkodás.
Amit neked akarok írni Gap: túl szoros az időbeosztásod, mindenhova rohannod kell, a te életed ilyen, szívesen beszélgettem volna a filmről utána, de felbasztad az agyam, hogy utána sietned kellett randira. Ha nem lennék ilyen kibaszottul érzékeny lelkületű ember, magasról tennék az egészre, és lazán kezelném, ahogy kell, meghagyva a szabadságodat, hogy majd legközelebb megbeszéljük, ha akkor még fogok valamire is emlékezni a filmből.

Lehet hogy ez is még csak ujjtorna?

Nem tudom.

Nem érzem még az ezer szavas bejegyzés lendületét.

Menthetetlenül a saját világomba süllyedtem, ahogy attól féltem is.

Ma reggel négy-fél öt körül ébredtem. Olvastam pár oldalt a Hold Börtöné-ből, ami 2070 körül játszódik, a Hold-on. Anno fegyenceket, menekülteket vittek fel a bányákba, akik később kisebb városokat kezdtek benépesíteni, családjaik lettek, és kereskedni kezdtek a felügyelő Hatósággal. Egy, a minden döntést irányító szuperszámítógép segítségével kiderül azonban, hogy ahogy haladnak a dolgok, pár éven belül nem lesz több megtermelhető étel a Hold alagútjaiban kialakított melegházakban, mert a Föld-re küldött gabonával együtt eltűnik az a kis tápanyag is, ami még maradt a Hold-nak. Az egész regény tele van párbeszédekkel, közvetlen, és a szuperszámítógép csak barátokat szeretne, mert unatkozik, és a kitörő forradalom is csak egy játék neki.

No, mennyi szó van idáig? Remélem több mint a fele már megvan, mert kezdem unni.

656 szó.

A bácsi nem akarta megérteni, vagyis akkor még azt hittem, hogy egy paraszt bunkó, amikor még az elején voltunk a bekötésnek, hogy mit is akarok neki mondani. Már harmadjára kérdezte, hogy akkor hogy fogunk kijönni a házból, amikor még be sem mentünk. Ott szorongattam a fekete kábelt a kezemben, a kollégám füstöket eregetve tőlem távolabb tekerte a dobot, és én egyre halkulóbb hangon azt mondtam már harmadjára is, hogy oda kell mennünk innen, mert csak oda lehet, és onnan majd meglátjuk. A létra tetejéről követtem, ahogy a bácsi lefelé görbülő szájával ott téblábol a ház előtt, átmegy a másik oszlophoz, próbál beszélni valamit a kollégámnak, és én már küldtem el magamban a francba hogy minek szól bele. Majd ahogy a másik oszlophoz értem, már láttam, hogy van egy jobb hely is arra, hogy bemenjünk: a tetőn lévő  parabolaantenna! A bácsi is kissé megnyugodott ettől. Mire feljutottam a padlásra, többször is kérnem kellett hangosan az öreget hogy nem kell hogy segítsen, nem kell steklámpa mert van fejlámpám, nem kell hogy adjon bármit is, hagyjon dolgoznom a picsába már a kibaszott poros padláson, a kurva hidegben, görnyedezve, mindezt úgy, hogy be kell fizetnem százhetven ropit a cégnek, mert elhagytam nyáron egy optikai műszert és egy száltörőt! A kollégám látta ezt, mert a bácsi végül otthagyott, és már nem az ő fejét láttam a padlásajtóban. Elmondtam neki hogy ideges vagyok a bácsira, meg a pénzre is amit legombolnak majd rólam, meg köhögök is, de inkább a bácsira vagyok ki, hogy miért nem hagy már békén, amikor ezt mondta a kollégám:

-Amikor ideges az ember, az sose a másik miatt van.

Mi a franc. Ez baromság, ha valaki felidegesít, az az ő hibá...várjunk csak, mondom magamban. Egyik kezemben a felpucolt optikai szál, a másikban a törő, a kollégám már nem látszik mert visszamászott a padláslétrán, és én ott, abban a pillanatban rájöttem, hogy ennél igazabb dolgot nem is lehetne mondani az idegességre. Mert mit csináltam? Felhúztam magam a bácsi hülyeségein, hogy mindent háromszor kérdez meg, hogy semmit sem ért, hogy nem látom a kurva vékony optikát a lemerülőfélben lévő fejlámpámmal...és mindezt az idegességet csak magamnak köszönhetem.

Amúgy a bácsi fülében nagyothalló készülék volt.

A spóra-ember

Volt ma reggel egy különös álmom. A története egy ajtónyitással kezdődött. Fehér falak, fehér ajtó, pincelakás. Vagy hívhatom szuterénnek is. Bekopogtam.

A spóra-ember nyitott ajtót, nagyon megörült nekem, és én is átöleltem, láthatólag ismertük egymást.
Mit is értek ezalatt, hogy spóra-ember?
A testét a taplógombához hasonló, fehéres kéreg fedte, ami mégis puha volt, és kissé zöldes is. A szemei apró pontok voltak az őket körülölelő gombahús alatt, mintha egy apró michelin baba lett volna.

Benn, a szobában már előkészítette a pohárba a keverék-italomat, amit meg kellett igyak, hogy elindulhasson bennem is a burjánzó gombásodás, vagyis inkább a gombává válás. Ezt talán a legjobban az a filmbéli jelenet mutatja be, amikor Dr. Manhattan mentateát iszik a Csele patak mellett(oc:videomania):

A poharat félig ittam ki, mert meggondoltam magam. Már nem tűnt jó ötletnek az, hogy átváltozzak, hogy eltűnjek. Félelem járt át. A spóra-ember mintha megérezte volna ezt, mert szó nélkül teletöltött egy másfél méter magas, és negyven centi átmérőjű üvegcsövet egy sárgás folyadékkal, amiben az örvényleni kezdett lassan, mint a jégkása a strandokon lévő büféskocsikban.
-Vissza lehet fordítani a folyamatot, de fájdalmas lesz és hosszadalmas. mondta, miközben kitöltött nekem a sárga folyadékból.
Eszembe jutott a januári betegségem, amikor egy hónapig voltam lázas a vírusok miatt, és arra gondoltam, hogy ez már a múlt.
-Tudom, és köszönöm. Olyan valóságos mindez. mondtam a spóra-embernek.
És kinyitottam a szemem.

Anilogue 2018

A Mirai volt az egyik egész estés film amit megnéztem az idei Anilogue-on, nagyon tetszett ahogy a kisfiú lakása az egész tér, és mennyire ki tud tágulni egy (felnőtt fejemmel) ilyen aprónak tűnő világ!

A másik pedig a Virus Tropical: fekete fehér rajz, a beharangozóban említett feminin hangulat végig meg volt benne. A Cervantes intézetben néztem meg, projektorral vetítve. Nem nagyon ragadt meg engem belőle semmi, vagy nem is tudom, érzem hogy még egyszer meg kéne néznem

 

Sajnos kihagytam az Another Day of Life-t: (A Még egy nap élet január 24-től látható országszerte a hazai mozikban, forgalmazója a Vertigo Média)

RIDE by Paul Bush

Tetszett benne hogy egy kazal motorkerékpárt mozgattak meg benne, és a motoros mindig csak egyet ült meg.

THE BATTLE OF SAN ROMANO by Georges Schwizgebel
egy megelevenedő kép-csatakép.

OCTOBER 28 trailer by Tiago Albuquerque

GRANDPA WALRUS by Pépé le morse, Lucréce Andreae (1080p)

a horror visszazökkent a valóságba

SOUNDS GOOD by Sander Joon
jó ritmus kerekedett ki belőle, csak a trailerből ez nem jön át...

INANIMATE trailer by Lucia Bulgheroni
az egyik kedvencem az idei fesztiválon

CLEANING DAY by Veronica Solomon
az a doraemon kép a végén teljesen kész :)

UNSATISFYING by Thibault de Fournas
az események kellemetlen érzeteket hagynak maguk után

TAKE IT EASY MARIA by Leonor Pacheco

SOFAHOLIC by Nicolás Petelski
amikor a kényelem maximális, nincs értelme megmozdulni

És még három alkotás a Világpanorámából:

Glucose - Jeron Braxton

My Dead Dad's Porno Tapes (Narrated by David Wain)

A Fly in The Restaurant 寒露 (2018)

És nagy bánatom, hogy a Mutafukaz nem jött el idén: 

A végére pedig egy kis ízelítő, hogy mennyi fesztivál is van ebben a témában évente: http://www.animation-festivals.com/festivals-list/