A spóra-ember

Volt ma reggel egy különös álmom. A története egy ajtónyitással kezdődött. Fehér falak, fehér ajtó, pincelakás. Vagy hívhatom szuterénnek is. Bekopogtam.

A spóra-ember nyitott ajtót, nagyon megörült nekem, és én is átöleltem, láthatólag ismertük egymást.
Mit is értek ezalatt, hogy spóra-ember?
A testét a taplógombához hasonló, fehéres kéreg fedte, ami mégis puha volt, és kissé zöldes is. A szemei apró pontok voltak az őket körülölelő gombahús alatt, mintha egy apró michelin baba lett volna.

Benn, a szobában már előkészítette a pohárba a keverék-italomat, amit meg kellett igyak, hogy elindulhasson bennem is a burjánzó gombásodás, vagyis inkább a gombává válás. Ezt talán a legjobban az a filmbéli jelenet mutatja be, amikor Dr. Manhattan mentateát iszik a Csele patak mellett(oc:videomania):

A poharat félig ittam ki, mert meggondoltam magam. Már nem tűnt jó ötletnek az, hogy átváltozzak, hogy eltűnjek. Félelem járt át. A spóra-ember mintha megérezte volna ezt, mert szó nélkül teletöltött egy másfél méter magas, és negyven centi átmérőjű üvegcsövet egy sárgás folyadékkal, amiben az örvényleni kezdett lassan, mint a jégkása a strandokon lévő büféskocsikban.
-Vissza lehet fordítani a folyamatot, de fájdalmas lesz és hosszadalmas. mondta, miközben kitöltött nekem a sárga folyadékból.
Eszembe jutott a januári betegségem, amikor egy hónapig voltam lázas a vírusok miatt, és arra gondoltam, hogy ez már a múlt.
-Tudom, és köszönöm. Olyan valóságos mindez. mondtam a spóra-embernek.
És kinyitottam a szemem.