Camino Primitivo 2014/08/31 Borres, Vasárnap 8. nap

Tök jól van a lábam. Nem siettem, és simán teljesítettem 25km távot. Holnapra egy 27km-es szakasz lesz, plusz 4km séta az "A Mesa" albergéig, csak előtte be kell vásárolni Berducedo-ban. Nincs megfelelő szó, hogy leírjam, milyen szépek ezek a hegyek...

A spenót fokozza a nemi vágyat, reggel sok erotikus képzeletem volt. Vajon Buddha szentélyének falait is ezért díszíti megannyi szeretkező alak? Ezek mind a test vágyai.

Ma ebédre mikrós készkaját ettem: kagylós tésztát.  Vettem hozzá olivabogyót és turista felvágottat, megettem hozzá a reggel elkészített sonkás-halas-olivás-kéksajtos kenyeret. Van még egy babkonzervem is, de még nem vagyok éhes. Reggelire pedig durva lenne...talán kicsit később.

Tele lett az alberge így hat óra körül, 14 ágy, és még a matracokat is be kell vetni /4db/. A legyek előttem dugnak, kergetőznek. Úgy lehet elkapni őket, hogy az elképzelt repülési útjukon szorítjuk össze az öklünket. Már a 2. legyet kapom el így, mindig ugyanúgy repülnek fel..(az alberge tulajdonosa a domb alján egy helyes bárt üzemeltet, ott lehetett pecsétet kérni és beírni magamat a könyvbe.)

Milyen érdekes, hogy alig emlékszem olyanra, hogy N nevetett volna velem. Ha nevetett is, az sem volt természetes. (talán egyszer éreztem annak hogy együtt, szívből nevetek vele) "Never let it be said I was untrue, I never find a home inside of you(DCD)".
Minden nap 2db porcerő forte, 1000mg C-vitamin, magneB6, B12komplex. Esténként lábkenegetés vazelinnel vagy norvég kézkrémmel. Egyáltalán nem zavar, hogy nem értem a spanyolt, azt sejtem miről beszélnek: a következő szállásról, a többi camino-ról, hogy nem tudnak mosdani mert hideg a víz...de mégsem az van, hogy folyton értelmezné az elmém a hallottakat. Csak a kopasz fickó van itt /Hugo/ San Juan de Villapanada-ból aki tud angolul, ő mondta hogy a jófej Domingo hospitalero-t kiborította érkezésem előtt egy nő, aki később fél oldalt írt a vendégkönyvbe, Domingo pedig leöntött vízzel amikor meg akart kínálni egy pohárral. Most más nem jut az eszembe.

Megettem a babkonzervet, most fekszem az ágyban.

Sokkal jobb hogy sokan vagyunk. Holnap 19km út a kietlen hegyek között, majd még ugyanennyi. Meglátom hogy bírja a lábam. Azt hiszem itt hagyom a fekete hosszú ujjú aláöltözetet és a barna bridgedale zoknit. Az utóbbi miatt fáj a szívem, de túl vastag, még a bakancsba is.

/Megjegyzés a térképekre: itt látható hogy Obona-ban van kút, és úgy készültem, hogy addigra már alig marad vizem, majd ott feltöltöm:

Mert Obona régen egy híres központ volt, sok műalkotással a falai mögött, ezért is tér ki az út hozzá. Mára csak egy zárt kapus templom fogadja a látogatót, elvileg van benn egy mosolygós fakrisztus, de én sem őt, se a kutat nem találtam.

Két zarándok segített megkérdezni az arra járó traktrorost hogy mégis merre van forrás vagy valami hasonló...4km az úton tovább..../

Camino Primitivo 2014/08/30 La Espina, Szombat 7. nap

Nem túl korán indultam, fél kilenc lehetett.

Egyhuzamban elsétáltam Salas-ig. Útközben áthaladtam egy romos templomépület mellett Cornellana-ban, ami első látásra egész jó állapotban volt. Elképzeltem, hogyan ügyködhettek itt régen a szerzetesek, milyen befolyásuk lehetett, jó nagy épületegyüttes volt.

Hatalmas bokor szedrek szegélyezték az utat, mindig kiválasztottam egyet már jó messziről, és ahogy közeledtem a bokorhoz, pont azt a legérettebb szemet szedtem le. Mindig más és más ízűek voltak, sosem volt két egyforma. Néhány, a nagyon nagyok közül már szinte íztelen volt, egyáltalán nem maradt bennük cukor.

Salas-nál, hullafáradtan betértem egy kávézóba, ami előtt zarándokok ültek az asztalnál hárman, de én örültem ha végre árnyékban ülhetek. Alig tudtam írni a naplóba, és kaptam ajándékba egy zöldessárga banánt a pultosnőtől.

Érdekes a cigarettaautomata esete is: ha akar venni a dohányfüstre éhes ember egy dobozzal, előbb kérni kell a pultostól hogy engedélyezze a gépet egy autóriasztó-távirányítóra hasonlító kütyüvel, enélkül visszadobja a pénzt.

Az út menti térképeken fel van tüntetve sok érdekes dolog, de a szintemelkedésen kívül megbízhatatlanok, legalábbis vízvételi helyeket illetően.

A kávé Isten ajándéka! A hegyek különös erőt adnak. Itt az ideje indulni.

Valaki végig ilyen fekvő nyolcasokkal megrajzolt nyilakkal fújta tele az utat, lehet egy saját ötlet, viszont sokszor jobban észrevehetőbb volt, mint a hivatalos sárga nyíl: There's no straight way.

Hosszan sétáltam egy autópálya mellett, a jelek is eltűntek, de nem aggódtam, mert ugyan merre másmerre is ment volna az út? A nap a bal oldalamat sütötte, úgyhogy jó irányt tartottam.

Végül La Espina-ban szálltam meg az El Texu Albergue-ben.

Itt tizenkét euro volt azt hiszem a szállás, viszont volt internetes gép és jól felszerelt konyha. Még ezelőtt két kilométernyire volt egy másik szállás is, de ott nem volt bolt a közelben.

Sokat agyaltam az Alsa busz jegyfoglalásával, egyszerűen nem ment, Santiago-ból Porto-ba akartam lefoglalni. Majd kinéztem, hogy a portói Rede busz állomás a Praca de Batalha metrónál van a Rua Alexandre Herculano 366-ban. Úgy terveztem, hogy szept.9-én fogom befejezni az utat, és délután 5-kor Portóba megyek, ott valahogy megveszem aznapra a továbbutazós jegyet Aljezur-ba.

Spenótot vettem konzervként és hozzá virsliket. Konzerv babfőzelék és olivabogyók kéksajttal. Feladtam a leckét a testemnek, mert most fázom: minden erejével emészt. Kiszámoltam, napi 25-27km úttal pont elég lesz a 10 nap. Hmm. Most már van egy célom. Igaz, hogy egyre feszültebb is vagyok a spanyol-nemtudásom és a bal lábamban növekvő fájdalom miatt, de beszélni úgysem szeretek most, a lábamat meg bekenem géllel. Hmm. Lehet hogy egy szakaszt le kéne csalnom? Ma kb. 27 km-t jöttem. Hmm. A templomok szépek, de zárva vannak, viszont mindig ég bennük gyertya. Hmm. Melyik szakasz legyen az...  

A teraszon smr masszázst végeztem a nálam lévő ásványvizes üveggel, amit buborékmentesen teletöltöttem vízzel.

Elfelejtettem leírni, de tegnap leesett egy örvösgalamb előttem z ösvényen a kerítés mellé, próbáltam böködéssel repülésre bírni, de csak bénán himbálta a fejét, a csőrét a begyébe mélyesztve. Majd később egy verébfióka méretű kismadarat láttam egy vaskapu előtt, őt kétszer megérintettem, mindkétszer csak sírt és megröppent, harmadjára végre erőre kapott és elszállt. 

Inni kell. Az idő felhős, de száraz. fúj a szél néha. A spanyolok nem tudnak nem kiabálva beszélni, vidám népek ezek. A 2. kis sör visszahozza az életkedvemet/a konyhában becsületkassza van a sörre/. Már nincs bennem pánik meg sietség. A mai nap kb. 4km/óra átlaggal jöttem, 4 óra-16km. A masszázs csodát művelt. Holnap figyelnem kell hogy ne siessek. Kell egy ház az óceán partján... 

Bárhová el lehet jutni. Nem szabad elhinnem az ellenkezőjét. És masszírozni, amikor elkezd fájni! Jó ez a San Miguel sör.

Camino Primitivo 2014/08/29 San Juan de Villapanada, Péntek 6. nap

Llanes-ből átvonatoztam Ovideo-ba, ahol az első élmény a reggeli kávé mellé vásárolható hatalmas szendvicsek sora volt, tojásrántottával töltött bagettek...

A katedrálisban szereztem egy pecsétet, de már egy óra is elmúlt, mire megtaláltam magát a helyet, és még várt rám 27km séta, úgyhogy nem vártam meg a következő látogatócsoportot, hanem továbbindultam a kagylók után.

Elég gyorsan otthagytam ezt a nagy várost, öröm volt újra a zöld tájat látni.

Felfigyeltem az egérmentes tárolóházakra amik oszlopokon állnak:

Erőltetett menetben mentem és csak mentem.

Egy zarándokot láttam távol, már egész közel a célomhoz, amit akkor még Grado-nak hittem. A város főutcáján végigmenve, és a fáradtságtól kissé meggyötörve kerestem a szállást, de csak egy hotel volt ott. Az egyik hirdetés térképe sem mutatott semmi jót.

Végül egy idős bácsitól, két idős bácsitól is megtudtam, hogy San Juanba kell mennem, még három kilométer, ott van amit keresek. Amikor rátértem a keskeny útra, már látszott hogy jó hely lesz ez!

A szálláson épp akkor írta össze a hospitalero hogy kik vannak jelen, én utolsónak érkeztem. Gyorsan kaptam is egy pohár vizet magamra, mert a szállásadó Domingo/pirosban lenn/ jól lelocsolt a pillepalackos vízzel, így egyszerre olthattam a szomjat és a keresztelkedés is megvolt! Nagyon barátságos hely, hihetetlenül jól felszerelt belsővel. Kávégép, nasi automata, tűzhely edényekkel, egy eurós sörök, két eurós ciderek, hármas borok a hűtőben...

Végül annyira fáradt voltam, hogy a naplómba alig írtam valamit. Miközben a vacsora utáni sörömmel üldögéltem kinn, beszélgettünk hosszú szünetekkel azzal a zarándokkal akit láttam az úton még Grado előtt, meg egy pipás emberrel, miközben jött egy köpcös ember kvaddal, hogy jót beszélgessen azzal aki meg egy fekete ló hátán járja végig a camino-t, szóval eközben ennyit írtam:

Ovideo-t gyorsan otthagytam.
A magyar poétikus nyelv/ezt a zarándok mondta, aki később Hugo-ként mutatkozott be/

Ki az, aki sétál?
Átkeltem a Nora folyón.
Gyönyörűek a hegyek.
Lencsekonzerv, jogurt, a tegnapi tonhalas szendvics fele.
Alhambra sör.
Itt nincsenek turistácskák, hanem túrázók.

Valóban, Llanes nyüzsgő szállása után, ami tele volt bringázókkal, nagyhangú emberekkel, lezbiző lányokkal, itt a hegyi út első állomásán olyan kellemes benyomást tettek rám ezek az emberek, mint az érett gondolatok csendje a fecsegés után. Nagyon fáradt voltam, és jól is aludtam.

Camino Norte 2014/08/28 Llanes, Csütörtök, 5. nap

Ez volt az egyetlen nap, amikor esett. Reggel ködösen kezdte, majd a ködöt elkezdte fújni a szél, és a szitálásból eső lett, a végén olyan volt, mintha zuhanyoztam volna. A kezdeti esőkabátos felállást hamar felváltotta a poncsó-merinó trikós téma, a táska esőhuzatával nem kellett bajlódnom, mert a poncsó az egészet befedte.

Az autóút mellett elértem egy kávézó-albergéig, ott szemléltem ahogy a koros túrázók nejlonzsákszerű dolgokat húznak magukra, és bakancsaikkal nagyokat toppantva elindultak arra, amerről én jöttem. A pultos segített felvennem a poncsót amikor indultam, és onnantól kezdve erős menet Llanes-ig. Találkoztam útközben a dombos tájvédelmi területen két futóval is, mindketten nagyon vidámnak tűntek. A cipőm szétázott, a zoknit kicsavartam egy elhagyott buszmegállóban és bekentem egy kis vazelinnel a lábam, hogy ne szívjon fel több vizet. Az esős szél csak a városba érkezésemkor állt el, meglepve tapasztaltam, hogy a szállás a vasútállomás épületéből lett kialakítva.

Az előző esti smr masszázs és a rövidebb, 19km-es táv jót tett a hangulatomnak. A magyar fickó reggel előbb indult el mint én, de nem tartom valószínűnek hogy ebben az időben lesétálta ezt a távot, bár ki tudja. Túlságosan spanyolnak nézhetek ki, és szomorú hogy alapkérdésekre sem tudok válaszolni, de nem baj, maradnak a gesztusok. Az egyik német srác megállás nélkül szárítja a gore tex bakancsát, nekem alig kell valamit, a cipőmből kivettem a betétet és kitömtem újsággal. A konyhában megmelegítem a babfőzelékkonzervem és a kínai levesem miután megittam a kis doboz Mahou sört. Sok bringás van, a szállás kb. 60%-os kihasználtságú. A holnapi cél: San Esteban, Ribadesella.

*********

A babvacsora után elnehezültek a gondolataim, egy ember vidámsága idegesített, a kinti internetes gép közelsége is nyugtalanít-vagy nem. Igazából csupán arról van szó, hogy itt, ebben a régi, tágas váróteremben várakozok. Mezitláb ülök, mert a cipőm szárad. Nem vagyok még álmos. Azt hiszem, most kimegyek a kikötőbe.

Felmentem a kikötőt védő falra, onnan úgy tűnt, mintha a egy hatalmas, lehunyt vékony szem lenne a horizont:

*********

Nem megy az alvás, az alberge tele van emberekkel, a spanyolok folyton kérdeznek valamit ami nem fontos. Megfigyelem a srácot, aki próbál életet lehelni a sütőbe, pedig az hideg, mint a jég. Borotvált vádlijú biciglisták. 0.5 eurós automatás kávé. Iszonyú lassú internet.
Kell egy terv.
Santiago-ból elrepülni Lisszabonba, onnan busz Lagos-ba, onnan újra busszal Aljezur-ba A busz Aljezur-ig 11 óra, a repülő pár óra. Gangáig eljutni egy nap. És onnan is kell foglalni hazáig.
Namost, kártyán kb. 30ezer van, az egy repjegy. Vagy utazzak 11 órát autóbuszon? Nem tudok dönteni. Gyaloglás vagy Ganga? Inkább Ganga. Úgyis itt az állomás, ez egy jel hogy vonattal menjek tovább Ovideo-ig, hátrahagyva ezt az esős, parti utat!

Most voltam kinn az állomáson, megint esik, de most sokkal erősebben mint reggel. Ha holnap szikrázó napsütés lesz őrjítő-zokniszárító forrósággal, akkor talán meggondolom, hogy továbbgyalogoljak. De ha csak egyetlen felhő is lesz...

Ugyan, tök mindegy. Így is, úgy is továbbvonatozok holnap. Nyerek 3 napot. Így 13 napra zsugorodna össze a maradék 315km. Idáig jöttem 108km-t. Naponta átlag 25km a kényelmes. 12 nap alatt befejezhető az út, a 13. nap Finisterra és utazás vissza Portugáliába.
Namost.
Szept. 9-ig befejezem, 10-én lenn vagyok Gangánál, mondjuk 11-13-ig ott, 14-én Vasárnap vissza. Vagy inkább szombaton...Santiago->Oporto(alsa.es)->Lisbon vonat(cp.pt), Oporto-ba megy 10.-én 3 járat is, két és fél óra út.
Nagyon kíváncsi vagyok már, milyen lehet a primitivo. Hiányoznak a hegyek, ez a négy nap jó bemelegítés volt. A szobámban lezbizik két lány, a takaró alatt kuncognak. Holnap 7:55-kor indul a Feve. 8.5 euró az út, 10-re Ovideo.
*********
Furcsa ez az egész. Nem akarom végigjárni az utat, félbehagyom, kihagyok belőle szakaszokat és élvezem a sétát. Amikor sétálok, néha éneklek vagy fütyülök közben. Néha azt érzem, nem tudom ki sétál. A gondolataim pillanatról pillanatra változnak, a tekintetem megtéveszt, amikor hosszú útnézés után próbálok a távolba nézni: a fák mintha körkörösen távolodnának tőlem.

És úgy érzem, hogy igazából a testem és én-ketten utazunk. Etetnem kell őt jó kajákkal, figyelnem rá ha fáradni kezd, mert nélküle nem tudok a hegyek közé menni. Ez egyfajta kölcsönös függőség. Lehetnék zsarnok is. De akkor a testem fellázadna és megbetegedne.

*********

Ovideo-ban az út először a Nora folyót fogja átszelni. Újabb jel.

Camino Norte 2014/08/27 Colombres, Szerda, 4. nap

Gyönyörű nap virradt a tegnap esti szitáló esős időre, a konyhában hajnal hat felé egy magyar srác készülődött, később megtudtam hogy ő Mátyás a masszőr. Magáról beszélt nagyon sokat és a terveiről. Ő még nem tudja, hogy ha akarsz Istennek mondani egy jó viccet, csak beszélj ezekről a tervekről neki...

Sokat fotózott, ezért mindig utolértem. Ez a templom volt az egyik, amit a múltkori camino-n lefotózott, de a memóriakártyája tönkrement.

Rájárt a rúd, mert sietni akart a szabi rövidsége miatt, és napi negyven kilométereket ment, mire a háta begörcsölt a lapockájánál, és valaki kimasszírozta, erre begyulladt és vágni kellett. Szerencse hogy a biztosítója fizette. Én nem voltam biztosítva, csak eu-s taj kártyám volt.

Az egyik kávézóban nagyon megtetszett egy zene, lefotóztam a winampot:

Anthony & the Johnsons - Swanlights

Colombresnél a szállás egy hosszú emelkedő tetején van, mire felértem a lent érzett hatalmas energia elszállt, testem élelemért kiáltott!

Egy étteremben rendeltem tonhalas salátát és két tükörtojást sonkával és sült krumplival, meg bort. Az az érdekes, hogy sosem tudom biztosan, hogyan fog kinézni az az étel amit rendelek, és hogy a bor alatt általában egy egész üveget értenek, amiből ha csak fél pohárral vagy fél üveggel iszok, ugyanannyit fizetek. A fejem fájni kezdett megint, lehet hogy a hirtelen leküldött ital hatására, a bal térdem és a nagylábujjam utáni csont fáj.

A szállás:

A közelben egy autópályát építenek, ütemes dübörgés, először azt hittem biztos valamelyik mosógép az az alagsorban. Várom a camino primitivo kezdetét, Sebrayo-t. Idáig 89km-t sétáltam, még van 79km odáig. Elvileg 450km út van még előttem. Ha napi 30-at megyek, akkor az annyi mint szept.11 a cél dátum. Szabim 14-ig van, és még Portugáliába is el akarok menni Gangához.  Valahol rövidítenem kell, vagy megszokja a testem a gyaloglást, és tudom teljesíteni a távokat. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy a Primitivo vonz, a vége is vonz, de nem tudom, miért csinálom. Nem érzem most elég erősnek magam napi 40km-eket sétálni. Vagy kiveszek még egy hét szabit. Rossz arra gondolni, hogy szorít az idő. Kíváncsi vagyok a santiago-i Angyal étteremre meg a finisterra-i magyar albergue-re is! Kitartás, bármikor olvasod majd is ezt. Kitartás. A negatív árnyvilág folyton kísért, hogy add fel. Legyél erős, Feri.

Vagy ravasz. A Sebrayo-Ovideo igazából csak összekötő szakasz, lebuszozással két napot tudnék nyerni. Hmm. Máris jobban vagyok, isteni a lapsang tea! (Jó hogy elhoztam a merülőforralót!)
A vacsora barack és joghurt volt késő esti csillagnézéssel és Mátyás történetének hallgatásával a kertben.

Camino Norte 2014/08/26 Comillas, Kedd, 3. nap

Az út folytatása egy kemény ipartelepen át vezetett, íme a kép:

Santialla del Mar középkori városka volt az első nagyobb létszámú város, ahol megpróbáltam telefonálni haza, de szintén csak kártyás telefon volt. Az egyik boltban elirányítottak egy bankautomatához, nem tudtam eléggé érthetően mutogatni hogy telefonkártya kéne. Nagy tömeg, turistasereg.

Az ebédet a városon kívül vadásztam le, mert túl sok és túl turistás volt nekem ez a hely. Az út kifelé lakókocsikemping kerítés mentén vezetett, grillező emberek pulcsiban, álmos arcok. Az ebéd hatalmas tál tojásleves volt és sajtos tortilla, ami olyan volt mintha egy rántottát félbehajtottak volna, 8.5 euro.

Elhaladtam ilyen mosóhelyek előtt is, legtöbbjükben rendesen folyó víz volt, másokban csak állott algás víz, ilyen helyeken mosták régen a ruhákat.

Egy útmenti, forgalmas vendéglőben jutányos 1 eurós áron ittam finom kávét /a legtöbb helyen 1.50 volt/ és felfigyeltem ezekre a tehénkolompokra a pult fölött:

Lassan eljutottam azért Comillas-ba, itt egy kép a szállásról és a történetéről, mert eredetileg börtönnek készült:

Ezen a helyen nem jutott már nekem ágy, így az albergue-ban ügyelő két lány elküldött egy panzióba, de ott meg 45 eurót akart leszívni rólam a tulajdonosnő. Visszamentem hát, és elújságoltam nekik a történteket, majd miután nem volt ötletük, felvetettem egyet: miért is ne aludhatnék a kanapén? Így 3 euróért odaadták nekem a konyhai fekhelyet, a pultjuk mellett jobbra.

A vacsora után, mely kis doboz Mahou sörből, virsliből, tonhalból, sonkából, fehér kenyérből és kéksajtból állt, lementem a temetőbe, amiről távolról nem derült ki hogy temető.

Comillas tényleg szép hely. Tudtam venni a dohányboltban telefonkártyát, így adtam egy életjelet haza.

Este megszállt az ihlet, és írtam egy versikét a vendégkönyvbe, nem a legszebb angolsággal, de a rejtett üzenete a lényeg:

Altough my way

Solitude suffer
Everybody alone
Giving me strange eyes
Going to places with
Altogether in pain
June never comes
Old time passes soon with
Valid tickets to the moon
On this road I only see
Pilgrims with hollow bodies
Inside nothing, but it's okay
No one would judge us, because
Alone in the darkness when
January finally arrive
Anybody who laughs on this verse
!s from where I came
/T.F. 26.8.14 Budapest/