Camino Norte 2014/08/28 Llanes, Csütörtök, 5. nap

Ez volt az egyetlen nap, amikor esett. Reggel ködösen kezdte, majd a ködöt elkezdte fújni a szél, és a szitálásból eső lett, a végén olyan volt, mintha zuhanyoztam volna. A kezdeti esőkabátos felállást hamar felváltotta a poncsó-merinó trikós téma, a táska esőhuzatával nem kellett bajlódnom, mert a poncsó az egészet befedte.

Az autóút mellett elértem egy kávézó-albergéig, ott szemléltem ahogy a koros túrázók nejlonzsákszerű dolgokat húznak magukra, és bakancsaikkal nagyokat toppantva elindultak arra, amerről én jöttem. A pultos segített felvennem a poncsót amikor indultam, és onnantól kezdve erős menet Llanes-ig. Találkoztam útközben a dombos tájvédelmi területen két futóval is, mindketten nagyon vidámnak tűntek. A cipőm szétázott, a zoknit kicsavartam egy elhagyott buszmegállóban és bekentem egy kis vazelinnel a lábam, hogy ne szívjon fel több vizet. Az esős szél csak a városba érkezésemkor állt el, meglepve tapasztaltam, hogy a szállás a vasútállomás épületéből lett kialakítva.

Az előző esti smr masszázs és a rövidebb, 19km-es táv jót tett a hangulatomnak. A magyar fickó reggel előbb indult el mint én, de nem tartom valószínűnek hogy ebben az időben lesétálta ezt a távot, bár ki tudja. Túlságosan spanyolnak nézhetek ki, és szomorú hogy alapkérdésekre sem tudok válaszolni, de nem baj, maradnak a gesztusok. Az egyik német srác megállás nélkül szárítja a gore tex bakancsát, nekem alig kell valamit, a cipőmből kivettem a betétet és kitömtem újsággal. A konyhában megmelegítem a babfőzelékkonzervem és a kínai levesem miután megittam a kis doboz Mahou sört. Sok bringás van, a szállás kb. 60%-os kihasználtságú. A holnapi cél: San Esteban, Ribadesella.

*********

A babvacsora után elnehezültek a gondolataim, egy ember vidámsága idegesített, a kinti internetes gép közelsége is nyugtalanít-vagy nem. Igazából csupán arról van szó, hogy itt, ebben a régi, tágas váróteremben várakozok. Mezitláb ülök, mert a cipőm szárad. Nem vagyok még álmos. Azt hiszem, most kimegyek a kikötőbe.

Felmentem a kikötőt védő falra, onnan úgy tűnt, mintha a egy hatalmas, lehunyt vékony szem lenne a horizont:

*********

Nem megy az alvás, az alberge tele van emberekkel, a spanyolok folyton kérdeznek valamit ami nem fontos. Megfigyelem a srácot, aki próbál életet lehelni a sütőbe, pedig az hideg, mint a jég. Borotvált vádlijú biciglisták. 0.5 eurós automatás kávé. Iszonyú lassú internet.
Kell egy terv.
Santiago-ból elrepülni Lisszabonba, onnan busz Lagos-ba, onnan újra busszal Aljezur-ba A busz Aljezur-ig 11 óra, a repülő pár óra. Gangáig eljutni egy nap. És onnan is kell foglalni hazáig.
Namost, kártyán kb. 30ezer van, az egy repjegy. Vagy utazzak 11 órát autóbuszon? Nem tudok dönteni. Gyaloglás vagy Ganga? Inkább Ganga. Úgyis itt az állomás, ez egy jel hogy vonattal menjek tovább Ovideo-ig, hátrahagyva ezt az esős, parti utat!

Most voltam kinn az állomáson, megint esik, de most sokkal erősebben mint reggel. Ha holnap szikrázó napsütés lesz őrjítő-zokniszárító forrósággal, akkor talán meggondolom, hogy továbbgyalogoljak. De ha csak egyetlen felhő is lesz...

Ugyan, tök mindegy. Így is, úgy is továbbvonatozok holnap. Nyerek 3 napot. Így 13 napra zsugorodna össze a maradék 315km. Idáig jöttem 108km-t. Naponta átlag 25km a kényelmes. 12 nap alatt befejezhető az út, a 13. nap Finisterra és utazás vissza Portugáliába.
Namost.
Szept. 9-ig befejezem, 10-én lenn vagyok Gangánál, mondjuk 11-13-ig ott, 14-én Vasárnap vissza. Vagy inkább szombaton...Santiago->Oporto(alsa.es)->Lisbon vonat(cp.pt), Oporto-ba megy 10.-én 3 járat is, két és fél óra út.
Nagyon kíváncsi vagyok már, milyen lehet a primitivo. Hiányoznak a hegyek, ez a négy nap jó bemelegítés volt. A szobámban lezbizik két lány, a takaró alatt kuncognak. Holnap 7:55-kor indul a Feve. 8.5 euró az út, 10-re Ovideo.
*********
Furcsa ez az egész. Nem akarom végigjárni az utat, félbehagyom, kihagyok belőle szakaszokat és élvezem a sétát. Amikor sétálok, néha éneklek vagy fütyülök közben. Néha azt érzem, nem tudom ki sétál. A gondolataim pillanatról pillanatra változnak, a tekintetem megtéveszt, amikor hosszú útnézés után próbálok a távolba nézni: a fák mintha körkörösen távolodnának tőlem.

És úgy érzem, hogy igazából a testem és én-ketten utazunk. Etetnem kell őt jó kajákkal, figyelnem rá ha fáradni kezd, mert nélküle nem tudok a hegyek közé menni. Ez egyfajta kölcsönös függőség. Lehetnék zsarnok is. De akkor a testem fellázadna és megbetegedne.

*********

Ovideo-ban az út először a Nora folyót fogja átszelni. Újabb jel.