Santialla del Mar középkori városka volt az első nagyobb létszámú város, ahol megpróbáltam telefonálni haza, de szintén csak kártyás telefon volt. Az egyik boltban elirányítottak egy bankautomatához, nem tudtam eléggé érthetően mutogatni hogy telefonkártya kéne. Nagy tömeg, turistasereg.
Az ebédet a városon kívül vadásztam le, mert túl sok és túl turistás volt nekem ez a hely. Az út kifelé lakókocsikemping kerítés mentén vezetett, grillező emberek pulcsiban, álmos arcok. Az ebéd hatalmas tál tojásleves volt és sajtos tortilla, ami olyan volt mintha egy rántottát félbehajtottak volna, 8.5 euro.
Elhaladtam ilyen mosóhelyek előtt is, legtöbbjükben rendesen folyó víz volt, másokban csak állott algás víz, ilyen helyeken mosták régen a ruhákat.
Egy útmenti, forgalmas vendéglőben jutányos 1 eurós áron ittam finom kávét /a legtöbb helyen 1.50 volt/ és felfigyeltem ezekre a tehénkolompokra a pult fölött:
Lassan eljutottam azért Comillas-ba, itt egy kép a szállásról és a történetéről, mert eredetileg börtönnek készült:
Ezen a helyen nem jutott már nekem ágy, így az albergue-ban ügyelő két lány elküldött egy panzióba, de ott meg 45 eurót akart leszívni rólam a tulajdonosnő. Visszamentem hát, és elújságoltam nekik a történteket, majd miután nem volt ötletük, felvetettem egyet: miért is ne aludhatnék a kanapén? Így 3 euróért odaadták nekem a konyhai fekhelyet, a pultjuk mellett jobbra.
A vacsora után, mely kis doboz Mahou sörből, virsliből, tonhalból, sonkából, fehér kenyérből és kéksajtból állt, lementem a temetőbe, amiről távolról nem derült ki hogy temető.
Comillas tényleg szép hely. Tudtam venni a dohányboltban telefonkártyát, így adtam egy életjelet haza.
Este megszállt az ihlet, és írtam egy versikét a vendégkönyvbe, nem a legszebb angolsággal, de a rejtett üzenete a lényeg:
Altough my way
Solitude sufferEverybody alone
Giving me strange eyes
Going to places with
Altogether in pain
June never comes
Old time passes soon with
Valid tickets to the moon
On this road I only see
Pilgrims with hollow bodies
Inside nothing, but it's okay
No one would judge us, because
Alone in the darkness when
January finally arrive
Anybody who laughs on this verse
!s from where I came
/T.F. 26.8.14 Budapest/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése