Camino Primitivo 2014/09/03, Castroverde, Szerda, 11. nap

Ez a szállás remek példája annak, hogyan is kell megépíteni egy szállást mutatóba a fejeseknek. Óriási terek, modern bútorok, de hűtő nincs, edények sincsenek, és hiányzik belőle a lélek.

Körülbelül olyan a hangulata, mint amikor egészségesen meglátogatjuk "egészségügyi alkalmassági vizsga" alkalmával a körzeti rendelő várótermét. Teka mosogató, Cata tűzhely, az ágyhoz csak egy egészségügyi hálószerű lepedőt adnak, amit a nap végén ki kell dobni /mármint reggel/.

A mai kaja: orosz hússaláta, zöldborsókonzerv/kicsi/, olívabogyó; egybefőzve a rozsdamentes bögrémben, majd kiöntve az apró dolgaim tárolására szolgáló műanyagedénybe, hogy a bögrében meg tudjam főzni a 4 virslit. Tonhalas kiflit ettem hozzá.

Hosszú séta, kb 30km volt ma, sűrű erdőkben, lejtőn le-emelkedőn fel. Kevés zarándok van.

Vilabade-ban találtam egy jó forrást a kis templom /Capella do Carme/ mellett. Lapsang tea vize nem habzik tőle.

Holnap elmegyek Lugo-ba, ott kinézem a repülőt 12. vagy 13.-ra. Ha így haladok, szept.8.-án elérem a végét, és még lesz idő Finisterrára kiérni busszal, ott aludni, majd vissza, mert 9.-én indul a busz Portóba. Hogy ott lesz-e hely az éjféli aljezuri buszra az csak ott derül ki. Még 120km Compostela. Jó lenne, ha Lugo kb. 10km-es körzetében lenne egy alberge, nem szeretnék abban a nagy városban megszállni.

Végre használhatom a betadine kenőcsöt: az előbb kinn a tornácon doromboztam számomra nagyon megható dallamokat, amikor visszajöttem a jobb lábam 2. ujjára nyitottam rá a bejárati ajtót. Szerencsére csak felszíni seb lett, alig vérzett. Rátettem vastagon a kenőcsből, gézt rá és leukoplaszt kötözőt. Most az emeletes ágy tetején ülök, teljes nyugalomban.

Azon gondolkodtam még a balul elsült ajtónyitás előtt, hogy így kaja után, fáradtan, túl a fogmosáson az ágyban fekve olyan az egész, mintha egy kórházban lennék, és várnám a lábadozás végét. Az automatán felkapcsolt világítás ellen a szemem elé tett alkarommal védekezve csak fekszem, és reménykedem, hogy a testem nem gondolja meg magát, és fellázadva az ételek neki nem tetsző kombinációján egyszerűen a plafonra hányja gyomrának tartalmát, de üvöltve és sugárban, persze.
Szerencsére idáig tetszett neki amit kapott. A folyamatos víz és vitaminpótlás is szerepet játszik ebben.

Tiszta fekete az alkarom. Amit meg ruha takart, az hófehérnek tűnik.

Ma sem volt sok ez a 30km, pedig mentem föl s alá rendesen.

Ezután kisimul a terep. Ilyen tempóban 4 nap is elég Composteláig, az azt mondja hogy szept.7.

Nem tudom még....nem tudom. Nem megyek el Finisterrára. Kivéve ha lekésem a portói buszt. A karkötőt majd Gangánál elégetem, nekem nem jelent semmit Finisterra. De lehet hogy Compostela sem. Egyszerűen csak menni akarok. Menni, menni, enni, aludni, menni, kávét inni, fürdeni....nők.

Alig tudok szépen írni, de jelenleg nincs más elfoglaltság. Hmm.
Miért inkább a képzelt valóság izgat fel, és ebben a "valóságos" valóságban csak menni és menni akarok, nem találkozva emberekkel?

Előbb fogok hazaérni. Találkozni Ákossal. Nincs könyv, mobil, csak ez a napló.
Meg a boríték, amiben Nori adott nekem egy engem ábrázoló fotót/egy rólam készült fotót, na/ amikor Szilvásváradon voltunk és szalmakalap van rajtam amit ő vett...azt mondta, ezen a képen vagyok önmagam, vagy hogy ilyen legyek...a hátoldalára írta, de nem olvastam el. Majd Compostelában, addig cipelem a hátamon.

7.-én este foglalni kell Portóan egy olcsó szállást, ha mégis lekésném a buszt.