A reggel gyönyörű napfelkeltével indult.
Ahogy haladtam lefelé, úgy mentem egyre beljebb a ködbe.
Végül a sok ereszkedés után igénybevett térdeimet egy vízerőműnél pihentettem meg.
-A Salime-i vízerőműnél egy kávé után-
Itt ez a nagy gát. Előtte felduzzadó folyó, és a régen itt dolgozott építőmunkások lakóházai. Talán az egy tervezőiroda volt?
Áramfogadó házikók , őrbódék, mind ablaktalan vak szemekkel bámulnak a szemben lévő Buspol hegyre.
A gát után, szintúgy a hegy oldalába vágva betonüzem, három siló, lebontott szállítórámpák, liftház lift nélkül. A felejtés, köd, és furcsa rovarirtószag lepi be a környéket.
Az elkészült gát komótosan csorgatja át magán a gyenge folyó vizét. Alig esik. Látszik már a kék ég is. /tudom hogy előbb kellene az ilyet írni, de Borres-ban estére elfogyott a víz, a hospitalero bárjába kellett wc-re menni vagy vizet venni csapból/
-Gran Salime-i templom belseje-
Dél van, és mindenki a templom élőtt áll. Véget ért volna a mise? Én azt hittem, délben kezdődik.
Vettem szappant és vizet. Várok fél 1-ig, amikor kinyit az alberge, és kiderül merre van tovább szállás. Nem nagyon vagyok éhes. Két öreg néni van még itt velem.
Amikor egy zarándok/túrázó túl közel jön, és tudom hogy utol fog érni és nézhetem a hátát, akkor én inkább begyorsítok. Azt gondolom ilyenkor, hogy a halál van a nyomomban. Most megjelent a pap. Asszem ideje lelécelni.
-Castro alberge étterme-
A templomban temetés volt...
Különös erőt érzek magamban. Most ebédelek egy jót és továbbmegyek.
Elkapott egy lendület, hogy csak mennék tovább és tovább...
-O Padrón-i alberge A Fonsagrada után -
Az utolsó 5km-en elhozott kocsival egy polgárivédelmis bácsi. Az országúton megállt, és azt gondoltam rendőr és igazoltatni/megbüntetni fog.
Hatványozottan nehezebb volt a maradék 15km. Sok-sok út volt ez, útközben egy épp sziesztaidőben zárvatartó bár tulajdonosától kunyiztam vizet, a két vendég az autójukba beszállva mondtak valamit, de mivel nem gesztikuláltak, így úgy tettem, mintha érteném mit akarnak. A jobb félfejem fáj, és melegebbnek érzem magam...szóval ez talán izomláz, és-vagy hidegfront kombinációja lehet. Mindenesetre ha a kaja után sem múlik el /ami tésztás kagyló lesz sonkával és spárgával/ akkor beveszek rá egy algofelxet.
Anyuval is beszéltem.
Az a fura, hogy mobilhívásnál akkor is levon pénzt, amikor a hívott országban még csak kicsöng! Inkább vezetékest kell hívni. Hat a san miguel sör.
Egy négyfős német családon és egy amerikai srácon kívül senki sincs az abergében. Az egész emeleten csak én vagyok. Jól esik pihenni így 35-37km után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése