Ez a szakasz magasan a hegyek fölött megy, gyönyörű látképekkel, de először a szállás alatti fogadóban, kora reggel egy jó kávé.
A szálláson lévők közül többen a nehezebb utat választották, amit én is, a felhők fölötti Hospitales-t
Varázslatos volt, ahogy a nap előbújt a köd fölött, mert egyre magasabbra mentünk. Virágokkal szegélyezett utak, legelésző lovak és tehenek, távoli magas csúcsok, és a hegyek különös ereje...
Itt érdekes írásokat hagytak a zarándokok a falakon, főleg itt jobb oldalt.
Másfél liter vizet vittem magammal, ami nem volt elég, Hugo-val beszélgettem a lefelé tartó úton, és Montefurado-ban kértünk egy parasztbácsitól vizet, vagyis inkább ő kért, nekem az esett le hogy nincs a közelben se kút, se csap, se semmi. Ez egy nagyon kicsi tanyaszerűség, lehet hogy ő lakott ott egyedül mert a többi ház eléggé elhagyatottnak tűnt. Az utánunk jövők is kihasználták a lehetőséget, és megtöltötték a bácsi portájában a kulacsaikat, a képen ott távol a villanypózna mellett...
A víz erőt adott hogy továbbmenjek Berducedo-n, ahol felpakoltam az ennivalókat és telefonáltam egyet haza. Odafelé lehagyott egy gyors idős úr, akit később az előbb említett helyen értem utól, épp ebédelt egy másik kiránduló úrral. Az alberge is pont az út mellett volt, de én tudtam, hogy nekem nem itt van a helyem. Túl közel volt minden kényelem, ezért továbbmentem, de még itt az utolsó 5km előtt vettem egy kávét, 1,5km után pihentem, és jól esett a táskámon feküdni az út melletti árnyas traktorúton.
Majd gondoltam egyet, és meglepve tapasztaltam, hogy a testem mozdult.
Mintha lovon utaznék.Ez az egész zarándoklat olyan volt a régi időkben, mint a folyó vér a vallás/hagyomány/ ereiben, minden zarándok egy-egy sejt volt a vérkeringésben.
Mai ebéd: tengergyümölcsei rizzsel/készétel, konzerv-üvegkonzerv-zöldbab, plusz tonhalkonzerv, mindezt egybe megfőzve serpenyőben, vagyis inkább megmelegítve. Hozzáfőztem a végén egy adagnyi olivabogyót is. Fontos részlet: az egész előtt nagy szomjasan megittam negyed liter tejet.
Bevettem a szokásos porcerőt, B-komplexet, MagneB6-ot, C-vitamint. Megmasszíroztam magam az üveggel, a bal sípcsont melletti ín már alig fáj. Még megiszok egy másfél literes palack vizet, mert egy kicsit elsóztam az ebédet. A ruhákat is kimostam, az előbb fordítottam meg őket a szárítókötélen.
Rutin: megérkezés, fürdés, mosás, teregetés, evés, mosogatás, pihenés, maplóírás/masszázs.
A masszázshenger és a credencial
Így álltak a botok és a futóművek az ajtó előtti polcokon minden szállásnál
Három szintes ágy...!
Olyan érzésem van, mint amikor véget ér egy jó kettlebell edzés, és nem érzem hullának magam.
Itt este még egy közös vacsora is volt azokkal, akikkel az előző szálláson már látásból ismertük egymást, Hugo fordított.
Az asztalnál ő az aki épp eszik, a piros ruhással szemben pedig egy bringás feketére égett ember, aki bringával viszi végig az utat, egy álcázott Kona-val:
Sok-sok vizet kell inni, és figyelni mit akar a test.
Lehet hogy ez az út egy folyamatos megfigyelés, vagy összeszokás; én és a testem viszonya.
Amikor bemegyek a boltba figyelnem kell, hogy nem szabad sokat vennem, csak annyit, ami vacsorára és a másnap reggelire elég. Kis adagok. Egy alma. Egy narancs. Készételek. Konzervek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése