Gépek
Hosszan a folyosó fala mellett felsorakozva
Homályosan megvilágított folyosó ez, aminek nem lehet látni a végét, pár neoncső idegesítően pislákol.
…a padlója DÖNGÖLT AGYAG! Falikarokon lógó KOPONYÁKBÓL áramlik ki a vörös fény, ami POKOLI hangulatot kölcsönöz a kis beugróból nyíló helyiségnek.
Ebben a helyiségben, na ki ül ebben a helyiségben egy számítógép előtt?
Na, vajon ki lehet ez az alak, akinek szikár sziluettjét ezek a vörös halálfejek megvilágítják, na?
Hát nem más Ő, mint a jó öreg FERENC ATYA!
Igen!
Ferenc Atya!
Ő ül a számítógép előtt!
A számítógép előtt, amit nem tud még csak bekapcsolni sem, mert NEM ÉRT HOZZÁ!
Akkor meg mi a fenéért ül a számítógép előtt?
Egy kikapcsolt gép előtt?
Hmm?
Erre a választ…
…még Ő maga sem tudja.
Hagyjuk csak őt, hadd üldögéljen tovább.
Ezzel sok félreértésnek adok táptalajt, vagyis ad.1: Ferenc Atya utálja a gépeket, biztos azért nem kapcsolja be. Ad.2: Ferenc Atya szereti a sötét, pokoli hangulatú pincéket. Ad.3: Ferenc Atya szabadkőműves.
De a magyarázat SOKKAL egyszerűbb!
Az Atya azért ment le a pincébe, hogy erőt vegyen magán, és leküzdje a modern technika sátáni szörnyetegét; az első lépés az ellenség megismerése.
De nem vette figyelembe, hogy ebben a kis helyiségben NINCS BEKÖTVE AZ ÁRAM!!!
Ez a magyarázata a halálfejes világításra is.
DE megmagyarázza-e EZ azt, hogy Ferenc Atya most szabadkőműves vagy sem?
Nem.
A pincéket viszont nagyon szereti.
Főleg a borospincéket.
MIUTÁN elmormolt EZER imát, felállt a székéből, és szembenézett VELÜNK!
-Mit akartok itt.
-Csak nézelődünk, írogatunk.
-Miért beszélsz magadról többes számban.
-ÖÖÖÖ….ez csak egy írói húzás lehet, hogy Én és az Olvasók Együtt…
-Ebből elég.
-Jó.
Az Atya kikísért minket(engem?) a bejárathoz, bezárta a vasajtót ami a pincébe vezet, és a szikrázó, zápor előtti napsütésben nagy fekete szélfútta csuhájában eltűnt a TEMPLOM kapujában egy szó nélkül, a kapu hatalmasat döngött ahogy bevágta a huzat és a vihar ólomfüggönyként zuhant le az egekből, eltakarván a templomot, csak a körvonalait hagyván meg.
Az autóhoz rohantam, és bevágtam magam csuromvizesen a hátsó ülésre.
-Nem. Pedig már majdnem rájöttem a TITOK-ra!
……
A Nagy Találkozás
Ferenc Atya, Owen és Lapsang az egyik nap teljesen véletlenül találkozott a buszmegállóban. Owen a székeken ült, és nem engedte maga mellé a remegő öregeket. Ferenc Atya látta ezt, és szúrós szemmel nézte a barbárt, reverendája alatt megmarkolta a keresztet, ami azon nyomban izzani kezdett és halkan égette az Atya kezét. Lapsang meg csak hallgatta a Cranberries-t, zsebre dugta a kezét és nem is vette észre, mi zaljik mögötte.
-Barbár, add át a helyet az idős felebarátaidnak! -szólalt meg az Atya.
-Nem adom én, inkább kettévágom őket! -így Owen.
Balta suhogott, hörgések szakadtak, emberek szelődtek és fröcsögött a vér. Az Atya ezt látva szörnyű nyugalomra higgadt, és előhúzta a fehézen izzó keresztet, amit már csak a csont-ujjai tartottak markában.
-Most véged, te Sátán!-és a kereszt ragyogó sugárral borította be Owen-t. Lapsang erre hátranézett, kíváncsi volt honnan jön a fény.
Egy hatalmas alak ült a földön, pajzsot tartván arca elé, vele szemben pedig egy fekete csuhás papféleség, magas és szikár mintha csak a star wars-ból lépett volna elő. Hatalmas erő rengette meg a kis buszmegállót, legyilkolt nyugdíjasok feküdtek szerteszéjjel, és csak szólt a "Loud and clear" Lapsang fülébe.
Majd hirtelen abbamaradt az egész. Az atya görnyedten állt, kezéből kiesett a kereszt, Owen szintén görnyedezett; de ültében, és Lapsang is hatalmas fájdalmakat érzett, tántorgott összevissza. Senki sem értett semmit. Csak azt, hogy...nem. Azt sem. Sejtették csupán, hogy ők hárman összetartoznak valami ok miatt.
Egymásra néztek, és a buszra a három ajtó valamelyikén szálltak fel. Külön-külön.
