A megszokott falucska végén a házak mind kietlennek tűntek. Távolabb is álltak egymástól, mint ahogy arra emlékeztem. Sárga, citromsárgára szívott búzakalászok voltak a köztes részeken. Sehol egy autó, sehol egy ember.
A kiskocsma tűnt a legfurcsábbnak.
Már nem emlékszem hogy nézett ki, csak tudtam hogy ez az épület a kocsma. Barátságos összejövetelek helye talán? Nem emlékszem, hisz ez csak egy álom volt.
A kiskocsma ebben az álomban ellenséges volt. Azt éreztem, hogy cigányok vannak a kocsmában, és utálnak engem, a kívülállót.
Egy lelket sem láttam.
És autóval voltam, vagy voltunk...nem tudom. Mentünk át az egyutcás falucskán, és éreztem hogy valami itt nagyon nincs rendben.
Ehhez az álomhoz hozzátartozik az építkezésen szerzett tapasztalataim, ahogy minden szerszámra vigyázni kellett mert ellopták a tesók, és a rengeteg por a flexelés és csiszolás miatt.
Majd a beton aknafedelek húzogatása, a kábelek elrendezése lenn, a kosz és a piszok a tenyereimen ahogy mosom le őket a kifőzde mosdójában.
A cigaretták füstje, a fullasztó por miatti köhögés, a társasház lakóinak néma tekintete ahogy a lemezszekrény belsejében tekergetem a kábeleket, pár perces beszélgetések kábé ugyanarról hogy ugye nem fog elmenni az áram? Meg hogy gyorsabb lesz a net? De ezek nem is zavartak. A beszélgetések mindig jók. A kurva kosz, a por, a retek az ami kurvára zavar. A gedvás rohadt kibaszott por! Belemegy a szemembe, a tüdőmbe, nem látok tőle mert ráragad az üvegre, és elgondolkodom, hogy miért nem viselek itt pormaszkot? A kretén vírus ellen persze felveszik az emberek, de nekem annyi eszem lehetne, hogy arra használjam, amire való...ha lenne. Mert folyton elfelejtek venni.
Meg amúgy miért végzek olyan munkát, amitől koszos leszek?
Félreértés ne essék, nem akarok bohócruhás irodai állást.
Imádok szerelni, fejlámpával a sötétben aprólékos munkákat végezni, rákötni lakásokat-házakat a netre. A (számomra)hihetetlen lehetőségekkel bíró lézerfénnyel dolgozni, a kábelhálózat hibáit felderíteni, egy rendszert átlátni és beleszólni a működésébe.
De a de...a de: a kosz.
A kosz degradál. Rosszul érzem magam tőle. Emlékeztet rá, hogy valamit nem jól csinálok. A vakolatpor a hajamban egy komolyabb vasbeton pillér átfúrása után. A kötődobozokba folyt, de már elporladt malter csillaghullása a földig, majd a seprűvel és lapáttal való felsöprés.
Nem, ez így túl egyszerű lenne, hogy csak a kosz tehet mindenről. Utálom, és ez tény. Viszont bűnbaknak kevés, mert munka közben sokszor észre sem veszem hogy piszkos leszek.
Talán az hiányzik, hogy szakemberként tekintsek magamra...? És ebbe a képbe nem tartozik bele a piszok? De bizony, beletartozik. Akkor meg mi lehet?
Miért éreztem úgy, hogy a megszokott falucska megváltozott az álmomban?
Elhanyagoltnak tűnt.
Igen, elhanyagoltnak.
Azért is voltak cigányok a kocsmában, mert már nem jártam oda, és idegen lettem számukra, és ők is számomra.
Valami elterelte a figyelmem, és már nem törődtem a falummal.
Új helyre visz az utam?
Lehetséges. Azok a házak mind bennem vannak. Hiába megyek el más faluba, azok az elhanyagolt házak mind ott lesznek az új helyen velem.
Az egyik elhanyagolt ház: az írás.
Most kezdem újra belakni.
