2015. január 9., péntek
2015. január 3., szombat
Eszembe jutott egy név
Most az előbb erősen gondolkoztam egy előadó nevén. Tudtam hogy van benne Von. És emlékeztem a youtube-on arra a képre is, ami a borítója volt.
A szobámban vagyok, Google kezdőképernyő, Gurdjieff fotó a falon, a fűrészporos tapétával bevont tojáshéj színű falon.
Elképzeltem magam elé a BME könyvtárát, ahonnan kérészéletű tanulmányaimhoz kölcsönöztem ki néha könyveket a téli délutánokon. Zöldes fény, a kezemben a sorszám, a könyvtárosnak már felírtam hogy melyik könyvet kell kihoznia egy e célból készült formacetlire.
Várok.
Próbálok semmire sem gondolni. A könyvtáros csak akkor találja meg amit keresek, ha nem gondolok semmire. Csak arra, amit tudok a keresett dologról: a képre és a szótagra.
Hirtelen tompán fájni kezd jobb oldalon a fejem teteje.
Közben elbágyad a tekintetem, erőt kell vennem magamon hogy ne mosódjon össze előttem a világ, és ne bámuljak bambán magam elé...
Többször elbágyadok, mire rájövök, hogy kevés adatot adtam meg a könyvtárosnak.
Be kell lépjek a G+ oldalamra, és lassan lefelé scrollozok.
Hirtelen beugrik a név: Hildegard!
Rákeresek hogy ő-e az.
Ő.
Még nem értem el az oldalon azt a bejegyzést. De kellett az oldal látványa is, hogy beugorjon a név.
Olyan, mintha egy emlék megannyi kis kampóra lenne csüggesztve, amiket egyszerre kell meghúzni, hogy mozgásba lendüljön tőlük és világosságra kerüljön.
Érdekes.
A szobámban vagyok, Google kezdőképernyő, Gurdjieff fotó a falon, a fűrészporos tapétával bevont tojáshéj színű falon.
Elképzeltem magam elé a BME könyvtárát, ahonnan kérészéletű tanulmányaimhoz kölcsönöztem ki néha könyveket a téli délutánokon. Zöldes fény, a kezemben a sorszám, a könyvtárosnak már felírtam hogy melyik könyvet kell kihoznia egy e célból készült formacetlire.
Várok.
Próbálok semmire sem gondolni. A könyvtáros csak akkor találja meg amit keresek, ha nem gondolok semmire. Csak arra, amit tudok a keresett dologról: a képre és a szótagra.
Hirtelen tompán fájni kezd jobb oldalon a fejem teteje.
Közben elbágyad a tekintetem, erőt kell vennem magamon hogy ne mosódjon össze előttem a világ, és ne bámuljak bambán magam elé...
Többször elbágyadok, mire rájövök, hogy kevés adatot adtam meg a könyvtárosnak.
Be kell lépjek a G+ oldalamra, és lassan lefelé scrollozok.
Hirtelen beugrik a név: Hildegard!
Rákeresek hogy ő-e az.
Ő.
Még nem értem el az oldalon azt a bejegyzést. De kellett az oldal látványa is, hogy beugorjon a név.
Olyan, mintha egy emlék megannyi kis kampóra lenne csüggesztve, amiket egyszerre kell meghúzni, hogy mozgásba lendüljön tőlük és világosságra kerüljön.
Érdekes.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)