Camino Primitivo 2014/08/29 San Juan de Villapanada, Péntek 6. nap

Llanes-ből átvonatoztam Ovideo-ba, ahol az első élmény a reggeli kávé mellé vásárolható hatalmas szendvicsek sora volt, tojásrántottával töltött bagettek...

A katedrálisban szereztem egy pecsétet, de már egy óra is elmúlt, mire megtaláltam magát a helyet, és még várt rám 27km séta, úgyhogy nem vártam meg a következő látogatócsoportot, hanem továbbindultam a kagylók után.

Elég gyorsan otthagytam ezt a nagy várost, öröm volt újra a zöld tájat látni.

Felfigyeltem az egérmentes tárolóházakra amik oszlopokon állnak:

Erőltetett menetben mentem és csak mentem.

Egy zarándokot láttam távol, már egész közel a célomhoz, amit akkor még Grado-nak hittem. A város főutcáján végigmenve, és a fáradtságtól kissé meggyötörve kerestem a szállást, de csak egy hotel volt ott. Az egyik hirdetés térképe sem mutatott semmi jót.

Végül egy idős bácsitól, két idős bácsitól is megtudtam, hogy San Juanba kell mennem, még három kilométer, ott van amit keresek. Amikor rátértem a keskeny útra, már látszott hogy jó hely lesz ez!

A szálláson épp akkor írta össze a hospitalero hogy kik vannak jelen, én utolsónak érkeztem. Gyorsan kaptam is egy pohár vizet magamra, mert a szállásadó Domingo/pirosban lenn/ jól lelocsolt a pillepalackos vízzel, így egyszerre olthattam a szomjat és a keresztelkedés is megvolt! Nagyon barátságos hely, hihetetlenül jól felszerelt belsővel. Kávégép, nasi automata, tűzhely edényekkel, egy eurós sörök, két eurós ciderek, hármas borok a hűtőben...

Végül annyira fáradt voltam, hogy a naplómba alig írtam valamit. Miközben a vacsora utáni sörömmel üldögéltem kinn, beszélgettünk hosszú szünetekkel azzal a zarándokkal akit láttam az úton még Grado előtt, meg egy pipás emberrel, miközben jött egy köpcös ember kvaddal, hogy jót beszélgessen azzal aki meg egy fekete ló hátán járja végig a camino-t, szóval eközben ennyit írtam:

Ovideo-t gyorsan otthagytam.
A magyar poétikus nyelv/ezt a zarándok mondta, aki később Hugo-ként mutatkozott be/

Ki az, aki sétál?
Átkeltem a Nora folyón.
Gyönyörűek a hegyek.
Lencsekonzerv, jogurt, a tegnapi tonhalas szendvics fele.
Alhambra sör.
Itt nincsenek turistácskák, hanem túrázók.

Valóban, Llanes nyüzsgő szállása után, ami tele volt bringázókkal, nagyhangú emberekkel, lezbiző lányokkal, itt a hegyi út első állomásán olyan kellemes benyomást tettek rám ezek az emberek, mint az érett gondolatok csendje a fecsegés után. Nagyon fáradt voltam, és jól is aludtam.