De lehet, hogy már két hete is elkezdődött.
Szóval elkezdődött.
Kezd-ő.
Ő kezd?
Megfigyeltem magamon...nem.
De.
Megfigyeltem hogy a tévében látható jelenetek végén nincs meg a pozitív visszajelzés, nincs bárgyú álmosság és belesüppedés a "műsorba". Helyette egyre többször fordul elő, hogy amint vége egy jelenetnek, vagy egy reklámnak, szimplán egy undort érzek. Nem nagy undort, csak amolyan kicsit. Olyan kis undor-kát. Mint amikor felhúzom az orromat, amikor összehányt telefonfülkét látok a bulinegyedben.
Mi történik?
Felesleges elemezni a reklámokat. Nem érdekelnek az összeesküvés-hívők sem.
Paradigmaváltáson estem át, és ennek örülök.
Ez alatt azt értem, hogy már képes vagyok függetleníteni magamat a tévétől.
Máshogy nézem a műsorokat, a reklámokat, már ha egyáltalán nézem őket.
Jaj, istenem. De unalmas téma. De valahogy el kell újból kezdeni az ezer szavas bejegyzéseket.
Mindegy, végszónak itt egy jelenet az egészséges erotikából:
...és mégse. De elég annyi: a tv egy szar.
*********
Írni. Írni. Írni.
Még többet írni, és elhagyni ezeket az egy mondat-egy sor stílusú verseléses mittudoménmiket.
Valami már régóta foglalkoztatta az írót.
De még ő maga sem tudja, mi volt az...
Dehogynem!
Most akkor mi van?
*********
Több időre volt szüksége az átlagosnál, hogy fel tudja fogni a hozzá intézett kérdést. Sokkal több időre, mint ami egyébként indokolt lett volna. A fejébe egy háttérgondolat költözött, és ott foglalta le a szabad agyi kapacitást, ahol csak tudta. A fő feladata ennek a háttér-gondolatnak a felkutatása és beazonosítása lett. Nade ki adta ezt a feladatot?
*********
Ez már egy másik nap. Huszonnégy óra telt el, hogy újra folytatom a bejegyzést. Jelenleg állva írok, ez egy érdekes kísérlet lesz számomra, hogy mennyire megy az olyan írás, ami ennyire elüt a megszokottól. Idáig egész jó. De alig -nagy lélekzet- igen, lélekzetnek írom, nem érdekel hogy ki akarja javítani az automatikus nyelvtanár itt a szerkesztőben. Ez a lélekről szóló lélegzet. Ennyi kurva szabadságom hadd legyen már!
******************************************************************************
SZabadság. Nem, nem fogok belemenni hangzatos mondatokba. Most nem. Eleget járt már a szám feleslegesen, minden büszkeségtől mentesen, mert tudom, hogy amikor nagy szavakkal dobálózok, akkor az csak szófosás. A részemről.
Na jó.
Van egy ember a sashalmi hévmegállóban lévő háznál. Reggelente ott nyújt, tornabottal vállmobilizál, a zöld megállókerítésbe kapaszkodva vádlit nyújt, és a két parkoló autó közé lefektetett kis szőnyegen még másfajta talajgyakorlatokat is végez, mindezt futóruhában.
Lehet hogy tényleg futó, és komolyan edz. Énmagam mindig későn érkezem, hogy megláthassam tényleges futását, így ezt nem figyeltem meg.
Ellenben a kis nyújtórituáléi után látványosan megfürdik a kerti slaggal, a kerítés mögött, az utazóközönségnek ezzel mintegy példát mutatva abból, hogy ő hideg vízben mosakszik, mint egy igazi spártai.
Nem tudom kiverni a fejemből, amikor télen, még a fagyok előtt is ott gőzölgött látványosan a samponos feje a hideg reggelben.
Ha már így szóismétlem a fejet: vajon mi járhat az ő fejében?
Fogalmam sincs.
Én csak azt tudom, hogy az én fejemben mi jár, és ezt rá tudom vetíteni egy vázra, jelen esetben erre a különc emberre.
Mert különc. Direkt úgy szervezi a műsorát, hogy nehogy egyetlen részlet is kimaradjon Őbelőle, mert Ő most itt minden puhány faszfejnek megmutatja, aki elkanyarodik a Kézbesítő utca felől, hogy egy igazi harcos, egy mindenre elszánt spártai triatloncsászár hogyan is néz ki! Lássák csak a puhapöcs, satnya szarháziak, hogy itt van egy szempár, méterekkel az ő fejük fölött, ami csak megvetően néz le rájuk! Hideg víz? Piha! Kemény legények kerti slaggal fürdenek, mert ez előzi meg a gyulladást! A forró víz a gyengéknek való! Mindenki gyenge körülötte, ő az alfahím! A példakép, akinek a szintjét elérni lehetetlen!
Mondom még egyszer: ezt szerintem gondolja így.
A száraz tények azt mutatják, hogy ő egy komoly ember. Minden reggel lezavarja ezeket a rutinokat. Ragaszkodik a szokásaihoz. Erős a gyanúm, hogy túláradó nárcizmus és feltűnési vágy is keveredik ebbe, mivel versenypólóban van, aminek a hátára a saját neve van rászitálva, és élvezi, ha nézik, máskülönben mi a fasznak fürödne a kerti slaggal a kerítés végében hogy mindenki lássa aki arra téved, és a nyújtásaihoz a szűken maradt parkolóhelyre odakészít mindig magának egy tornapadot és pokrócot is, szintén premierplánba a hévmegállónak?
Egy újabb hév, egy újabb rakás néző, minden nap 7:00 és 7:30 között.
De ettől függetlenül Ő hozzá tartozik ahhoz a helyhez. Amikor meglátom, az állandóság apró bizonyossága köszönt a személyében. Ő a hely szelleme, a környék kabalája. Nem árt senkinek, és a hideg víztől ő is kiáltozik. Lehet hogy nincs pénze egy bojlerre. Vagy spórol a villanyon. Lehet hogy gázpalackkal főz. De az is lehet, hogy vegán, és csak nyers ételeket eszik.
Mindenesetre Ő Sashalom egyik arca a sok ezer arc közül, akik mind-mind a maguk módján különlegesek, még ha nem is tesznek rá a különlegességük kihangsúlyozására egy lapáttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése