Olyan furcsa egy nap ez a péntek. Holnap kezdődik a hétvége, és máris elfelejtettem, hogy mit terveztem el mára. Ahogy hazaérek, a kávé és a net után csak ülök itt ezzel a kérdéssel a fejemben: vajon mi volt az a remek dolog, amit elterveztem mára? És kattintgatok, görgetek tovább.
Minden péntekkel így járok. Azt hiszem, hogy majd milyen sok időm lesz végre foglalkozni azokkal a dolgokkal, amikkel nem foglalkozom a többi nap. Pedig ugyanannyi időm lenne, hogy ne csak pénteken, hanem máskor is megtegyem azokat!
Nahát.
Úgy látszik, meditálnom kell ezen a kérdésen még egy keveset.
Vagy nem is, minek!
A helyzet adott: rutin lett a péntekből, ami magával hurcolja a rutinszerű szombatot és vasárnapot!
Félelmetes a rutin.
Juj.
Most például írok. Ha minden nap ugyanebben az időben elkezdenék írni, ebből is rutin lenne, és oda az egész!
De minek kell az összes rutintól félni?
Viszont amit a péntekkel művelek, az rossz.
Nem érdemli meg ez a szép nap, hogy csak úgy észrevétlenül elmúljon.
Álljon itt a péntek dicsőségére ez a bejegyzés, mindamellett emlékeztetve engem, hogy becsüljem meg a pillanatot.
(The Cure - Friday I'm In Love)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése