Amikor esik az eső, az ablaktörlő vadul rohangál a szélvédőn, a szembejövő autók felcsapják rájuk hirtelen a vizet, és minden komor és hideg, akkor észreveszed, hogy már alig tudsz figyelni az előtted haladóra, csak a fejfájásod lüktető hangja szorítja össze a füleidben a dobhártyákat, és már alig várod hogy hazaérj, és óvatosan beállhass párhuzamosan a többiek közé az utca szélén, vigyázva, hogy ne menj neki a mögötted parkoló rendszámtáblájának, mint a múltkor.
A szemedben a nyomás gyenge, a második algopyrin sem segít, fekszel az ágyban és bámulod a buta relámokkal megszakított filmeket, és várod már, hogy újra elaludhass.
És reménykedsz, hogy a másnap nem olyan lesz, mint a mai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése