52.nap/1000 A Lecke

Volt egyszer, hol nem volt, valahol volt, de még mindig ott van, szóval egy ember. Mindegy is, hogy ki. Lehetnék én is, vagy te is, de akár még ő is. Igen, még ő is! Szóval.

Egyszer ez az ember gondolt egy nagyot, és kicsi maradt. Ó, de nem testileg. Az olyan vicces is lehetne, nomeg feltűnő. nem. Ő simán csak kicsi maradt. De hogy maradhatott kicsi? Hát, van ennek egy eléggé egyszerű módja. Kicsi maradt lelkileg.

15 éves korában elhatározta, hogy a világ ennyire jó, mint most, akkor ki a frász akarna felnőtté válni? Inkább marad tovább gyerek, megkapja a zsebpénzemet anyutól, és a kikerülhetetlen felnőtté válást, meg a munkát is majd úgy fogja venni, mintha nem is vele történnének meg. Igen, ezeket csak eljátssza. Úgy tesz majd, mintha komolyan gondolná. De valójában nem fog ám felnőni! Ő? Soha! De ezt senki sem fogja megtudni. Senki az ég egy adta világon! Ez egy titok, aminek sosem szabad kiderülnie!

Valóban minden úgy ment, mint a mesében, vagyis ahogy előre eltervezte. Lett egy jól fizető munkája, nem kellett sokat otthon sem lennie, igaz hogy egy szipirtyó feleséget kapott hozzá, de azzal vigasztalta magát, hogy ha a külföldi munkát is megkapja, akkor még kevesebbet kell majd látnia az asszonyt!

De a nőnek ebből elege lett. Nagyon is. Egy gyereket odaszült azért neki, csak hogy szó ne érje a háziasszony elejét. Válás, gyerektartás. De ezek nem vele történtek meg, ó nem. Az asszony volt túl követelőző! Őneki nem ilyen nő kell. Őbenne nincs semmi hiba. Kedves, poénos, jó társaság, mindenki szereti, hát hogy lenne itt hiba kéremszépen?

Teltek múltak az évek. A munkája révén nem volt nagyon ideje a kollégáira, de nem is nagyon akartak vele lógni. Mindig okosabbnak hitte magát a többieknél, és ezt éreztette is velük. A viccei egy idő után ismételték egymást, és volt egy igen rossz tulajdonsága is, ami miatt még jobban eltávolodtak tőle. Ez pedig a minden felelősség alól kibújás, a felelősség másra hárítása volt. Persze érthető, ha az ember nem mindig akar a fény középpontjában állni, és egymaga dönteni minden kérdésről amit hall, de az sem járja, hogy sunyi módon csak azt nézze, hogy mi az, ami a legkevesebb feltűnést kelti, hogy a szavát se hallják, és a munkatársai mellé melyik fontos döntéshozatal alkalmából hátráljon ki a színfalak mögé. Ezért a barátok száma az évek során szépen visszaesett, és akik megmaradtak, azok is inkább csak a munka kedvéért voltak együtt vele.

Aztán valami nagyon szép dolog történt, megismerkedett élete szerelmével. Nagy esemény ám az ilyen! Hirtelen az egész világ megváltozik. Eszméletlen mennyiségű energiák szabadulnak fel! Közös programok szerveződnek a semmiből, és hirtelen mindenre lesz idő, ami előtte elképzelhetetlennek tűnt! Mintha egy nyolcadik színnel gazdagodna a szivárvány, olyan különleges állapotban volt. A lánynak is nagy szüksége volt rá, megtalálták egymást.

És még sok minden szépet és jót csináltak együtt sok év alatt.

Majd egyszer csak valami megnyikordult.
-Mi ez? Talán valami beszorult a fékpofák közé, mi ez a rozsdás hang?
-Ó, már el is múlt. Minden rendben!
-De várjunk csak, megint hallom? Igen, hallom, naná hogy!
-De ez ugyanaz a hang, nem?
-Ja. Múltkor sem volt semmi gond belőle, hagyjad csak.
-De nem kéne megnézni azért, mi lehet?
-Á, felesleges. Ezért nem állítjuk le. Nyugi, nincs semmi baj.
-Ha te mondod, én elhiszem.

És így a nyikorgásra már nem is figyeltek. Rutin lett belőle, hogy néha valami nyikorogni kezd, szabad szemmel nem látható helyeken. Oda sem kell figyelni rá, hiszen megyünk előre, nem?

Teltek múltak az évek. Már egyre kevesebb idő jutott a közös programokra. A munka és a házimunka volt a két fél feladata. És a nyikorgás figyelmen kívül hagyása, de ebben a lány volt a gyengébb. Sokszor szóvá is tette, hogy itt, ebben a kapcsolatban valami nem egészen úgy működik, ahogy annak kéne! De meg lett neki jól magyarázva hogy nyugoggyále, nincsemmibaj, mindenrendbe, tevagyahülye.

Majd elérkezett az első döccenés. Hogy mi is a döccenés? Amikor a haladó jármű csak úgy döccen egyet. Mintha rámenne egy kihajított féltéglára. Nem megugrik, nem borul fel, de azért ugrik egy jó nagyot az ember ültő helyében, és ha rossz helyen voltak a szerszámai, akkor bizony nagyon fájdalmas is lehet egy ilyen.  Egy párkapcsolat nyelvére lefordítva lehetne talán a „valóság látványának befogadása” nevet is adni ennek a közúti példának. Konkrétan a sokat nyikorgó járműben valami eltörött. Már nem úgy megy, mint régen. Kialudt a szerelem tüze, a szeretetet pedig a rutin fojtogatja már jó pár éve, teszi mindennapos próba elé, ezidáig még sikeresen.

Majd ezek a döccenések is szaporodni kezdtek. A lány már látta, hogy itt nagy gondok készülődnek. Próbált szót érteni a párjával, de ő inkább jól kiosztotta, hogy törődjön a maga dolgával, ezt bízza csak szakemberre, vagyis őrá. A lány egyre kevésbé hitt neki, jól tudta, hogy ezek az ígéretek a felejtés homályába vesznek. De nem akarta magára hagyni a párját. Visszaidézte a szép emlékeket, és folyton megbocsátott neki.

Amit a másik ki is használt, és úgy fordította le a saját nyelvére, hogy ezzel a lánnyal mindent meg lehet csinálni. Ez mindent eltűr! Talán néha már túl sok neki, és kifakad, de kit érdekel, másnapra már újra szeretni fog!

Ennek örömére össze is házasodtak, a legkisebb felhajtással, csak hogy megkaphassák a hitelt a közös ingatlanra, meg hogy majd biztos így többet fog velem törődni, gondolta a lány.

A döccenések heti rendszerességgel jöttek, és sűrűsödtek.

Majd a lány már érezte, hogy nem tűrhet tovább. Szépen otthagyta a párját. És napokon át sírt.

A férje is érezte, hogy szünet kell. De ő szünetnek is gondolta. Az meg sem fordult a fejében, hogy itt most őt elhagyják - méghogy őt? Biztos csak egy kis időre van szüksége, és visszajön hozzám.

De nem ment vissza hozzá a lány. Próbálta visszacsábítani, megígért neki mindent hogy így meg úgy fog megváltozni a kedvéért, mert ő volt számára minden az életben.

Ő volt az, aki energiával látta el, legalábbis ezt állította.

Csak egy dolgot nem vett észre: az, hogy a lány energiájából élt, azért volt, mert a sajátját szétszórta ezer felé! Bátran pazarolta a sajátját, mert tudta, hogy a felesége majd ad az övéből. Nem tanulta meg a leckét, hogy a döntéseknek súlyuk van. Hogy nem lehet mindenhonnan visszatáncolni, és csurit mondani.

 
A lecke pedig nagyon sok. A tananyag pedig saját maga.