Abban a korban élünk, amikor mindent meg lehet kérdőjelezni, nincsenek kőbe vésve a szabályok, és a történelem korrumpálódott. Alig van valami, aminek a hitelességét igazolni lehet egy olyan világban, amiben minden valaminek a koppintása, olcsó másolata, vagy drágán ellopott utánzata. A legnagyobb baj mégis az, hogy szépen lassan minden átlátszó lesz, a mélységek eltűnnek, és a felszínes, tudatlan egyének halmaza fogja meghatározni a kívánt értelmi szintet, ők azok, akiknek a legnagyobb szellemi teljesítménye kimerül egy google keresésben.
Valami nem stimmelt a felkeléssel. Selly tudta jól, hogy a mai napja igazán sok furcsaságot fog tartogatni számára. Tapasztalatból beszélt. Mintha valaki már előre megírta volna neki az aznapi különösségeit, és ennek egy halvány jele már a reggeli felkeléskor gyanút ébresztett benne.
Selly ugyanis hangsebességgel zuhant alá a sztratoszférából egy űrhajósruhában. A sisakja tűzálló üvege remekül elvezette a keletkező hőt, de még így is érezte a légköri súrlódásból származó forróságot belül. Karjait hátrafeszítve suhant, és csak suhant. Igazából nem is lepődött meg nagyon. Előző este az ágyikójába feküdt bele, reggelre pedig a föld felé zuhan, igencsak nagy sebességgel. Még nem látott mást, csak a felhőket. Hatalmas volt a zaj. Vajon van ezen a vacakon ejtőernyő? A sűrűsödő levegő hatására kinyílt egy segédernyő. Csak úgy, magától. Ez kissé lelassította, majd ahogy kivehetőek lettek már a búzatáblák körvonalai, a nagy ernyő is bekapcsolt.
Miközben ereszkedett, sztoikus nyugalommal átgondolta, hogy ez már hányadik ilyen reggele is...az utóbbi időkben igencsak megszaporodtak ezek az események. Egyszer háborús övezetben találta magát, máskor egy túlélőpróbán a maláj dzsungelharcosok társaságában, valamikor egy tengeralattjáróban ébredt, máskor meg simán csak valakinek a felesége volt. Autóversenyzőként is ébredt már, épp egy előzés közben, alig tudta megtartani a kocsit. Érdekes módon viszont minden egyes szituációban természetesen viselkedett, a betanult mozdulatok és a rutin vezették őt új szerepében. Az ismerősök is mindig mások voltak, és mégis rögtön tudta, kicsodák. Egyszer sem érezte úgy, hogy idegen lenne, teljesen eggyé olvadt a szerepével. Mert minden új szerepében ő volt testileg ott. Egy időben, még az elején, elkezdte felkutatni azokat a helyeket, ahol járt. A térképen megjelölte őket, és ahogy ideje és pénze volt rá, ellátogatott a nem olyan távoli célpontokra. És minden helyen ugyanaz a séma fogadta: egyetlen ismerős arcot sem látott, és őt sem ismerték fel sehol. Párszor még próbálkozott, naplót írt a kizökkent napok helyszíneiről, igyekezett nagy részletességgel leírni mindent, amit látott. Majd egyszerűen beletörődött, hogy ez így megy, kiszámíthatatlan időközökként más életet élt, mint amit a sajátjának mondott.
Nehéz bakancsai érték először a földet, majd az ernyője újra fel akarta rántani, de még azelőtt kioldotta belőle magát. Leemelte a fejéről a sisakot, és leült a maga által hasított búzaösvény felé fordulva, majd hátradőlt a sárga kalászok közé. Az ég kéken nézett le rá, pár bárányfelhő úszott csak lomhán a magasban. Élénk rózsaszín ernyője a búzatáblán pihent, -Könnyen észreveszik majd. Ez volt az első gondolata. Valamiért fontos volt, hogy ne szedje össze, hanem hagyja kinn, jól láthatóan, hogy megtalálhassák. A nyári csendben egyre erősebben hallotta egy repülő hangját, felállt, és pont látta, ahogy a gép elhúz felette. A pilóta tett még egy kört, és visszafordult. Visszafeküdt a búzatáblába. Nagyon kimerültnek érezte magát, olyan volt, mintha egy több hónapon át tartó nyomástól szabadult volna meg. Nyugodtan lélegzett. Minden olyan csendes volt és nyugodt, a szél gyengén lengette a kalászokat.
Már majdnem el akart aludni, amikor lépésekre lett figyelmes, izgatott beszédre, egy női nevet kiáltoztak vidáman. Felállt, hogy integessen nekik, egy kábé tízfős csoport közeledett feléje. Ketten egy összehajtott harctéri hordágyat cipeltek, ott volt az orvos is velük, a parancsnok és a kísérletvezető meg még pár magas rangú tiszt, akiket csak látásból ismert. Hangos nyüzsgéssé alakult át a csend, gratuláltak neki minden irányból a vidám arcok tulajdonosai. Előkerült egy pezsgő is, igazi ünnepi hangulat vette körbe.
-Dora, maga az első ember, aki ilyen magasságból hajtott végre ugrást, gratulálunk!
-Köszönöm Peter parancsnok úr!
-Maga egy igazi hős! Hogy érzi magát, sima volt a földet érés?
-Teljesen jól vagyok, mintha csak egy átlagos ugrást hajtottam volna végre! körbenézett, és a szemekben látta, hogy itt mindenki tudja jól, hogy mekkora kockázatot vállalt. Látták rajta a kimerültséget, és a megkönnyebbülést is.
-Kedvesem, a jobb kesztyűjénél nem engedett el az öltözék, sikerült egyben tartanunk? kérdezte Julie, a kísérletvezető.
-Igen, a megerősítések beváltak, csak egy kissé szűk lett csuklóban a plusz tömítés miatt.
-Jack, kérem segítsenek levenni a szkafandert Doráról, hadd végezzék el a doktor úrék a szükséges vizsgálatokat.
Kihámozták a pufók héjból, és megmérték a vérnyomását, belevilágított a doki a szemébe, ellenőrizte hogy teljesen magánál van-e, lázat mértek, mindezt igen gyorsan és rutinosan. Két perc múlva már a zöld kezeslábasában állt, és koccintott a sikeres ugrásra. Mindenki nagyon meg volt elégedve, egy fontos mérföldkövet hagytak ezzel maguk mögött. Libasorban kisétáltak a búzamezőről az erdő szélén álló kisbuszhoz, a sor elején természetesen a parancsnok ment és Dora, leghátul hozták a hordágyra fektetett szkafandert és az ernyőt. A visszafelé úton hamar elaludt, ahogy elhagyták a zötykölődő földutat, és az autóúton suhantak a bázis felé. Valamelyik bázis felé. Valahol, valamelyik országban.
Lassan kinyitotta a szemét. Ismerős, zöldes félhomály. A sarokban zölden villog a kábelmodem jelzőfénye. Hajnalodik. Ismerős szoba. Ismerős bútorok. Hátranyújtózik a telefonjáért. Még van háromnegyed órája, hogy elinduljon dolgozni. Visszateszi a mobilt a kis szekrényre. Pár percig csak fekszik, nyitott szemmel. Ez az egyetlen biztos pont, ez a szoba. Soha, egyetlen helyszín sem ismétlődött még meg. És sosem kezdődött el egyetlen kizökkent nap sem felkeléssel, mindig az események közepében találta magát.
-Lehet hogy igaza van a pszichológusomnak, és ezek az események nem mások, mint igen élénk álmok. Mi más is lehetne a magyarázat? Túl élénk a fantáziám.
Feltette forrni a vizet, majd két kanál nescaféval színesebbé tette. Egy kis tej hozzá, és kész is a reggeli. Pár kekszet majszolt hozzá, míg Dormi a cica a lábához dörgölőzött hízelegve. Felöltözött, adott a duci jószágnak enni, majd bement fogat mosni a fürdőszobába. A tükörrel nézett szokásosan farkasszemet közben. Az elektromos fogkefe bizsergető érzése semmihez sem fogható, egyszerűen isteni! Teljesen ellazul, mire befejezi. Öblítés háromszor...de várjunk csak. Valami kiáll a hajából. Elölről nem látszik. Oldalt fordul, és ott van. A feje búbján, a hajfonat alá csúszva. Egy kalászos mag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése