Újabb 1000 cyberpunk, 4. nap

-Méghogy a cyberpunk halott lenne? Néztetek mostanában körbe a metrón? /Cybo/

Észrevétlenül kúszott be az emberek mindennapi életébe a jelenség, amit később csak a függőség korának neveztek. Először megjelentek az első hordozható kommunikációs készülékek, amik csipogtak, ha a gazdájukat kereste valaki, és kis kijelzőjükön megjelenítették a számot, amit egy helyhez kötött, beszéd átvitelére alkalmas eszköz billentyűzetén kellet benyomkodni. Ezt telefonnak hívták, pontosabban vonalas telefonnak, a vonal a telefont és a központot összekötő fémalapú érpárra utalt. Egy idő után felmerült az igény, hogy ne kelljen helyhez kötött készülékekhez menni ilyenkor, inkább átalakították a telefonokat hordozhatóvá. Egy kisebb vagyonba kerültek, igen kevés ember engedhette meg magának az ilyen luxust. A kevésbé tehetős emberekben ez vágyat ébresztett, hogy nekik is legyen egy ilyen a birtokukban. A lakások falaihoz nyomott vastag téglalap alakú dobozokból messziről sugárzott képek ugráltak hihetetlen sebességgel, azt a látszatot keltve, hogy apró emberkék mozognak a doboz domború üvegfelületén. Ezt a felületet hosszú órákon keresztül bámulták otthonaikban az emberek, és közben ettek, ittak, de leginkább bambultak. Ennek a doboznak televízió volt a neve. És a televízióban ugráló, szaladgáló, beszélgető emberek kezében is megjelentek a hordozható telefonok, így aki még életében nem hallott addig róla, annak is világos lett hogy létezik. És a legtöbb tévét néző ember szintén akart ilyet. És ahogy nőtt az igény, úgy csökkentek a telefonok árai, mert egyre több fajta telefon jelent meg. Az emberek már zsebre is tudták tenni, olyan kicsi lett. Kicserélték egymással a hívószámaikat, és bármikor tudtak beszélni ha a közelben volt rádiótelefon antenna, ez volt az a hálózati elem, ami össze tudta kötni a telefonálókat egymással. És nem csak beszélni tudtak, hanem szöveges üzeneteket is küldeni. Szerelmesek több ezer apró üzenete, automatikus üzenetek a hívó félnek, ha éppen nem tudta fogadni a hívott a hívást, szülinapi és újévi üzenetek milliárdjai. Majd ez is továbbfejlődött, mert megjelent a telefonokban a kép és videó rögzítésére alkalmas szem, amit kamerának hívtak. Az állókép rögzítése eredetileg egy fényképezés címszó alatt futó eljárásból indult, ahol egy üveglencse összegyűjtött fénye egy pillanatig rávetült egy, a lencse mögött lévő sötét kamrában kifeszített fényérzékeny papírra. Ezt kémiai úton fixálták, és feldolgozták a laboratóriumban, hogy utána kézzelfogható képpé változtassák a filmen rögzített kép ellentettjét. Ezeket a képeket üveg mögé vagy nagy füzetekbe tették, és néha rájuk pillantottak, hogy ott álldogáltak a polcon. Amíg a fotóból látható kép lett, az legjobb esetben is fél napot vett igénybe, mert a legtöbb embernek nem volt otthoni laboratóriuma, így kénytelenek voltak pénzért cserébe elvégeztetni ezt a munkát szakemberekkel. Itt jegyzem meg, hogy a pénz akkoriban szintén kézzelfogható, tárgyias dolog volt. A telefon kamerájával készült fotókra viszont nem kellett várni egy percet sem, rögtön látható lett a kép a kis kijelzőn. Ezzel egy időben merült fel egy újabb igény, ami a fotómutogatásból eredt: hogyan mutassuk meg a fotóinkat olyanoknak, akik nagyon messze vannak tőlünk? Itt született meg a képtovábbítós szöveges üzenet, a szöveg mellé a képet is el lehetett küldeni.

Voltak olyanok, akik még ennél is többet akartak. Ők a számítógép tulajdonosok voltak, internet eléréssel. Az internet a globális tudatosság hálózatának őse, a használatához még külön gépekre volt szükség, és a televízióhoz nagyon hasonlító, ámde kisebb megjelenítőkre, a képernyőkre. Ezekről olvasták le a neten lévő oldalak tartalmait. Szóval ők többet akartak sima képtovábbítós telefonoknál. Azt akarták, hogy az internetet is magukkal tudják vinni, ha elmennek otthonról. Itt született meg egy nagyon alapszintű és lassú internet-nyesedék, a wap. Legtöbben a telefonok csengetési dallamainak megváltoztatására és buszmenetrendek olvasására használták, mivel lassú volt és drága. De az igény a hordozható internetre fennmaradt, és egyre csak nőtt. A számítógépek is fejlődésnek indultak, egyre gyorsabbak lettek, jobb minőségű képeket tudtak megjeleníteni és lehetett rajtuk játszani, kitalált világokban kalandozni, ami remek módja volt az életidő gyors elpazarolásának. Az internet sebessége is nőni kezdett, mert egyre nagyobb méretű adatokat kellett egyre gyorsabban az egyik gépről a másikra tenni. A játékok élethűebbek lettek, és már nem csak otthon lehetett játszani velük, hanem az interneten is, valódi játékosok ellen.

A telefonok hirtelen kezdtek megváltozni. Nőttek és csak nőttek, már az internet is megjelent rajtuk, játszani is lehetett velük, és a reklámok meg a televízió folyamatosan fenntartotta azt az állapotot, hogy vágyakozzanak az emberek. Vágyni valamelyik nagyobb kijelzőjű telefon után.

Gyorsabb internet után.

Élesebb képet adó televízió után.

Bármi új után.

-Észrevetted, hogy alig néz fel valaki a metrón? Mindegyiknél ott van az okostelefon. Okos-telefon!? Egy csecsemő is tudja, hogyan kell nyomkodni a színes gombokat, egy generáció múlva már pizzát fognak rendelni az újszülöttek szimplán úgy, hogy belegügyögnek a telefonba, és a program lefordítja! A fizetés meg a szülők sara lesz, vagy meghitelezik neki és majd az első fizetéséből részletekben kifizeti! Ha van valami esemény, rögtön mind előkapja a telefonját, és nem azt nézi, ami előtte van, hanem a mobilja kijelzőjét, mintha a valóság nem is lenne fontos, csak egy jó videó a veszekedő ellenőrről és az utasról, amit majd megmutathat az ismerőseinek! És szó nélkül csak állnak körbe, mint az élőhalottak, zombimonalíza mosollyal az arcukon, és nem látják hogy mi van, mert már mennek is tovább, a fülükben ott szól a zene folyamatosan, és fél kézzel a táskájukat, másik kézzel a mobiljukat fogják, és már küldik is fel a videót a közösségi oldalra, hogy minél többen lássák! Oszd meg az élményt, de ne éld át! Birkákat nevelt a kényelem és az igény az emberekből ezekben a zsúfolt városokban. Nem bírok magammal, amikor a sok passzív, telefonjával szimbiózisban élő lényt látom. Véleményeik ezerfélék, mégis egyformák. Egyénieskedő tömegemberek a különlegesség drága álruhájában. Folyton legyen nyitva a szemed. Keresd azt, aki a tömegben nem merül el. Keresd a különlegeset. szólt elég hosszan Cybo

A cyberpunk még csak most érik. Az emberekhez hozzánőtt az internet, pár év múlva a globális tudatosság hálózat alapjai is életre kelnek kezdetleges, integrált kommunikációs egységekkel. Már most természetesnek veszik, hogy a telefon mindig náluk van. És a telefonban van minden, ami idáig külön volt hordozva: egy kamera, egy fényképezőgép, az otthoni számítógép, televízió, telefon, és a többi, apróbb dolog az órától kezdve a térképen át a hangrögzítőig.

Minden egy helyen. Könnyen elveszhet.

Ezért kell olyan helyre tenni, ahol nem lehet ellopni.

A koponyán belülre.