Az a különös a rémálmokban, hogy annyira valóságosak a bennük lévő feladatok, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni az ébrenléttől őket.
Bevált taktikám mindig ez: -Mi történik itt? Ez nem lehet valóság, túl abszurd! Levágták a kezem? Menekülnöm kell valami szörnyű elől, és nincs hová? Hirtelen minden fogam kiesett? Ez csak álom lehet.
De a mai este máshogy történtek a dolgok.
Évek óta nem éreztem ennyire az álomban magam, mégha a tett súlya borzasztó is volt. Álmomban megöltem valakit, mintha csak egy újabb valaki lett volna egy játékban. De a játékok hazudnak, mert az áldozatok teste eltűnik. Itt pedig nem ez történt. Ott maradt, ahol vége lett. El kellett rejtenem. A pincébe. De ott megtalálják. Ássak egy lyukat? De ott megtalálják. Elmentem dolgozni egy piramis építésre. Nagy magasságokban kellett betonkeverőket felhúzni emelőköteleken. Sok-sok apró részlet. És a munka végén autóval haza a dombok közé.
A test átalakult időközben egy használt porszívóvá.
És ennek a porszívónak a belsejében volt a test.
A bűnöm.
Meg kellett szabadulnom tőle, így hát elvittem egy szeméttelepre, feltűnés nélkül.
De az a nyomasztó érzés mostanáig megmaradt.
Hogy nincs kiút, szembe kell nézzek a tetteimmel.
Bármennyire is el akarom titkolni őket.
De mik ezek a "tettek"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése