A bíró 11. nap /1000

na jó

Annyi dolog összegyűlt az íróasztalán. Halmokban álltak az akták. A cigarettacsikkek megtöltötték a kristályutánzatból készült hamutartót. Az előbbi blatt füstje még ott terjengett az asztali lámpa égőjének fényében. Sarah a fejét fogta, barna göndör haját hátrafésülte a jobb tenyere, amin a feje nyugodott. Meredten nézte, szinte szuggerálta azt az egyetlen lapot, amin nem tudott túllépni.

Jessica nyitott be a szobába, résnyire volt csak nyitva az ajtó, ezt Sarah kellemetlenül nyugtázta. Most igazán kéne koncentrálnia, nem a fecsegős barátnőjét hallgatni.
-Szia Sarah! Még mindig azokat a régi aktákat bújod? A többiekkel együtt este beülünk a Remront-ba meginni valamit, lehet hogy újra ott lesznek azok a fiúk is akikkel múltkor táncoltunk, mit szólsz, szeretnél velünk jönni? Na?
-Kedves tőled Jess, de most úgy érzem, eljutottam egy fordulóponthoz. Nem hagyhatom itt félbe.
-Naa, ne csináld már! Az az ősi ügy nyugodtan várhat, gyere már! nyaggatta egyre hangosabban.
Sarah úgy érezte, ha nem mond valami elterelőt, sosem fog kimenni az irodájából.
-Rendben Jess, menjetek nélkülem, majd csatlakozom hozzátok! egy erőtlen mosolyt próbált küldeni fáradt arcával.
Jessica-n látszott, hogy sajnálja a barátnőjét, de már többször hallotta ezt a szöveget, nem hitt neki.
-Nézd, Sarah, mi ott leszünk. Úgysem fogsz eljönni, amikor ennyire belemerülsz valamibe, szinte más emberré változol. Azért gondold meg! és egy kacsintást dobva kiviharzott az ajtón.
Sarah intett neki, és folytatta tovább amit elkezdett.

Lejárt a munkaidő, a folyosót emberek ütemes lépkedése és a lift előtti várakozásuk hangjai töltötték meg. A falak papírvékonyak voltak, minden apró nesz behallatszott az irodába. A cigarettacsikkek és a kávés papírpoharak mennyisége folyamatosan emelkedett. Az akta szinte megoldhatatlan feladat elé állította Sarah-t. Egy régi bírói döntés volt benne, a tanúvallomásokkal, bizonyítékokkal és az esküdtszék ítéletével. Minden a vádlott ellen szólt. Brutálisan megkínozta áldozatát, megkötözte, a testébe tűket szúrt, majd kitépkedte a körmeit, árammal sokkolta és nem hagyta elaludni, mert egy csöpögtető szerkezetet találtak a test fölött zuhanyzóslagból összeeszkábálta. A nőt napokon keresztül gyötörte, csupán azért, hogy végül a kialvatlanság ölje meg. Nemi erőszak nyomát nem találtak rajta, a tettes egyetlen olyan nyomot sem hagyott maga után, amiből DNS mintát tudtak volna kinyerni. Talán vegyvédelmi ruhában látogatta a pincébe zárt áldozatát. Mégis, az a tény, hogy az ő pincéjében találták meg, és az alibi hiánya együttesen minden gyanút rátereltek. A tettes váltig állította, hogy akkor éppen valamerre bóklászott az országban, a kérésre hogy mutasson menetjegyeket amikkel igazolni tudná állítását csak annyit felet, hogy gyalogolt és vadkempingezett. Senki sem barátkozott vele, a kollégái zárkózott, de jól teljesítő embernek ismerték, családja és rokonai nem voltak, Mintha csak itt maradt volna valami régi orosz drámából…Szalegyin volt egyébként a neve. Az akkori lapok nagy feneket kerítettek a dolognak, mindenhol az orosz srác képe volt. Szakértők vitatkoztak róla és a tettéről, bár egyikőjük sem beszélt vele személyesen. A közhangulat oroszellenessé vált, de alapból az volt, úgyhogy nagy változás nem volt tapasztalható. A bíró halálra ítélte a fiút, de az ítéletben volt egy rejtett utalás arra, hogy közvetett bizonyítékok alapján meghozott, az állam érdekeinek kedvező döntésnek kell születnie.
Sarah újra és újra átolvasta az aktát. Minden szót külön megrágott, amik Szalegyin tanúvallomásából származtak. Az eredeti tanúvallomásról készült hangfelvétel nem került be az ügy dossziéjába, egyedül a lefordított szöveg. Egy bizonyos Ms. Johanson volt, aki leellenőrizte, hogy a fordító és az eredeti szöveg mennyire fedi egymást.
A tanúvallomás egy oldalt is alig tett ki. Szalegyin eléggé szófukar volt, és nagyon is csendes. Végig tagadta, hogy otthon volt abban az időben, mesélt a hegyekről amik között járt, és a kutyákról, akiket megsimogatott, amikor odaszegődtek mellé az úton. Meglehetősen bárgyú lélek volt, nem igazán létesített szoros kapcsolatot senkivel. Nagyanyjától örökölte azt a házat, amiben lakott, és ahol rajta kívül nem is lakott senki. Amikor kihirdették az ítéletet, befogta a füleit, és zokogni kezdett.
A lapok meg voltak elégedve az ügy lezárulásával, a gyilkosra kimért drákói ítélet láthatólag megnyugtatta a felkorbácsolódott indulatokat.

Ennyivel le is lehetett volna zárni a történetet: elkapták a kommunista-szadista orosz gyilkost. A bíró mégis beleírta az ítélete végébe az igazságot. Úgy világított ott az a sor a kételytől és a piszkos politikai seggnyalástól, hogy Sarah szeme szinte odaszegeződött rá, amikor először futotta át az ügyet. Minden ügyet újra átnéznek, ha valami fejlemény merül fel. Még egy lezárt ügynél is.

A mostani újdonság az volt, hogy találtak egy újabb, az orosz fiúnak tulajdonított gyilkossághoz megszólalásig hasonlító esetet. Olyan apró részletek is stimmeltek, mint a tűk hossza, a szúrások mintája, a leborotvált haj kis halmokba való rendezése, és még sok ilyen. Csakhogy a vádlottat azóta már kivégezték injekcióval.

Talán igaza lehetett a bírónak? Sarah elkezdett a bíró nyomozati irataiban keresgélni. Kiderült, hogy nem volt más ügye az államban, csak ez az egy. Lefuttatott egy államközi keresést, és ott is csak ez volt. Sarah-nak kezdett nagyon  nem tetszeni valami. A bíró egyszerűen felszívódott az ítélet kihirdetése után.

A reggeli újságok megint tele voltak egy szaftos, brutális hírrel. Folytatták a régebbi gyilkosság híreit ott, ahol abbahagyták. Persze rögtön hibáztatni kezdték a bírót, akit becsületes és tapasztalt embernek tartottak, mert sok ügyben döntött már jól.

Sarah nem hitt a szemének, ahogy újra előkerült a bíró, most már mint egy bűnbak, a nyomozati adatbázisban pedig feltöltődött a bíró munkássága.
-Munkássága? De hiszen az előbb néztem meg, semmi sem volt ott! Még a papír alapú katalógusban sem! Most publikálták az összes ügyét, lehet, de szerintem csak kitalálták az egészet, hogy ne legyen annyira feltűnő.

Sarah feje teljesen bezsongott, egész nap a bírót kereste, de semmit sem talált. Az összes hivatkozott forrás „TITKOS” besorolás alatt állt.

De erről a közvélemény semmit sem tud. Az emberek mindig azt hiszik el, amit elégszer az orruk alá dörgölnek. A bíró tévesen ítélt ügye is szép lassan a feledésbe fog merülni, a gyilkosságot meg rákenik egy újabb féleszűre. Sarah becsukta az aktát, rendbe szedte magát és kosztümkabátját félvállra téve becsukta az ajtót.
-Tényleg itt az ideje kikapcsolni kicsit, mondta maga elé félhangosan a lift magányában. Túl sokat dolgozom olyan ügyeken, amik nem is lehet megoldani, csak eltitkolni. Túl kényesek.

Az irodájába belépett egy takarító, miután ő távozott. Nem söpört. Nem porolt. Nem ürítette ki a szemetet. Csupán kicserélte az aktát egy tökéletes másolatra. Ugyanoda letette, ahol Sarah hagyta.

Egyedül a bíró megjegyzése hiányzott belőle.