Ez a lány nem létezik. Vagy mégis, hogy pontosabb legyek. Egy olyan világban él, ami duplán kitalált. Először is van egy kitalált világ, amit valaki leírt, és benépesített szereplőkkel, ezt nevezhetjük elbeszélésnek, novellának, de a hossza miatt inkább könyvnek. Rövidebb lesz talán, ha azt mondom: ez a lány egy könyvben él. De nem a könyv világában, ahogyan azt az ott élők feltételeznék, hanem egy könyvvilág alatti másik világban, mintha a könyvlakók fenti-pestiek lennének, úgy ő a lenti pest világához tartozik, de nem is erről a városról van szó.
Hanem Neil Gaiman Sosehol Londonjáról.
A lány neve Ajtó, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy képes ajtókat kinyitni. Olyan, mint a Mátrix kulcskészítője. Kis manó feje van, a szüleit megölték, de mégse lett torokhangú betmen belőle. A főhős pedig nem ő, hanem egy felső londoni ... hát, ...hogy is mondjam... férjanyag, akit a karrierista barátnője csak arra tartogatott, hogy betöltse leendő férji szerepét.
Szerencsére balszerencse éri, mert Ajtó pont előtte vágódik ki egy zárt ajtó mögül a fenti világra, teljesen véresen, űzötten. És Richard, mert ez volt a férjanyag neve, ahelyett hogy pincsikutyaként a barátnője utasítását követné, annak pont az ellenkezőjét teszi, és megmenti a lányt.
Pár kaland és jellemerősítő halálközeli élmény után volt egy jelenet, amiben az író curry szagúnak írja le Ajtót.
És ez annyira szép, hogy a mai írást ezzel be is fejezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése