2024/01/17 Boríték

 Nagyon érdekes amikor az ember élete felfordul, de úgy teljesen. Lassan forgattam a borítékot az ujjaim között. Valaki volt itt, amíg nem voltam itthon, és elrejtette ide, a kislámpám búrájába az ágyam mellé, hogy amikor pont ebben a helyzetben fekszem kényelmesen, akkor vegyem észre. Amikor a legnagyobb nyugalomban vagyok. Amikor nem számítok arra hogy...hirtelen betörik az ablak, és egyben sötét is lett azonnal. Valami van a fejemen, valaki van a szobában! Lépéseket hallok, halk lépéseket, nem tudok mozdulni, mintha megbénított volna valami, kiáltani sem tudok, egy fekete zsák van a fejemen és alig kapok levegőt! Meg fogsz halni, mondja egy rekedtes hang, és érzem ahogy felemelnek és az ablakpárkányon tuszakolnak kifelé határozott, erős kezek. Le van bénulva a szám, mintha hat adag lidokain injekciót szúrtak volna bele a nyelvembe, a végtagjaim mint lusta kolbászok a padláson úgy lógnak ki belőlem, már félig kinn vagyok, az utca felett lógok és egy utolsó lökés...a fejem az ágy szélén koppan. Elaludtam, és most a földön felszem. Letörlöm a jéghideg iszonyat harmatcseppjeit a homlokomról, és kimegyek a konyhába inni egy kis vizet. Ilyen esetben legalább egy üveg bort volt szokásom meginni, de egy ideje már józan életet élek. Megvakarom a tarkómat, micsoda őrült lidércnyomás! Visszasétálok az ágyhoz. Csak álmodtam az egészet. Hogy is gondoltam komolyan hogy a nyitva hagyott lakásomba becsempésznek egy borítékot, és pont akkor lepnek meg, amikor elkezdeném olvasni? Nem vagyok én annyira fontos senkinek, egy szürke kis dolgozó vagyok a nagy hangyabolyban.
Leülök a széles franciaágyam alacsony szélére, a matrac puhasága pontosan annyira kemény, amennyire szeretem. Kiropogtatom a nyakcsigolyáimat, és felhajtom a takarót, itt az ideje pihenni végre. Az ágyam közepén szinte fehéren izzott a kegyetlen valóságban jelen lévő tény, ami egy boríték formáját vette fel, kissé gyűrötten, és rajta volt a nevem és a mai dátum. Azonnal felpattantam, és egy nagy lépést hátráltam az ágytól.