A folyosónak nem akart vége szakadni. Ismertem ezt a kezeslábast viselő fiút. Ez én voltam tizenvalahány évvel ezelőtt. Az arcát nem látom, csak a cigaretta füstje gomolyog utána. Egyszerre csak megáll egy oldalajtónál, a folyosó a végtelenségbe megy tovább. Rám néz, napszemüveg, kapucni és sál van rajta, és csal ennyit mond: -Visszatértünk a kezdetekhez -és belép az ajtón, amiben felismertem a volt szerelőirodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése