A békés, biztonságos lakásom hirtelen ijesztővé vált számomra. Üvöltött a csend. A szemem lassan hozzászokott a sötéthez, mivel moccanni sem moccantam, a lámpát sem kapcsoltam fel, csak álltam és figyeltem. Jobbra volt a fürdőszoba, lassan elindultam hogy belessek oda. Semmi különös nem volt ott, egy zuhanytálca, vécé, mosdó. Minden a helyén volt. Balra a hálószoba volt, oda is benéztem, az ágy ugyanúgy volt ahogy hagytam, idegenkezűségnek nem látszott nyoma. Szemben volt a konyha, ami nappaliként is szolgált. A makulátlan rend köszönt vissza rám a polcokról, mindennek meg volt a helye és minden pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Végre kifújhattam magam, felkapcsoltam a lámpákat. Főztem egy kis sajtos-olivás makarónit, leöntve bolognai szósszal. A laptopomra átvezettem azokat az eseményeket, amiket érdemesnek tartottam a napközbeni utazásaim során lejegyezni, majd foglalkoztam egy kicsit a munkámmal is, mert holnap dolgozni fogok. Ezek után befeküdtem az ágyba, és elkezdtem nézni egy sorozatot, a kedvencemet, egy izgalmas történetet a fantasy világ tájain kalandozó négyfős csapatról és az elf máguslányról, akinek ezer éves élethossza van, és egy tíz éves vándorút neki szinte semmi. Kerestem a távirányítót, de nem találtam a helyén, és felkapcsoltam a kis falilámpát hogy megkeressem. Furcsa fénnyel, tompán világított. Megnéztem mi lehet az oka, és egy borítékot találtam a lámpabúrába rejtve, rajta a nevem és a mai dátum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése