Éjszakai Járat vázlat

A busz éjjel két óra hét perckor indul Újpestről.
Lila majmok.
Írni, írni, írni, mindenképpen csak írni.
Március óta nem írtam, elég sok idő telt el. Le kell győznöm újra a falat.
Már itt magasodik előttem, megint fel kell másznom rá, nincs esély arra hogy megússzam.
Az éjszakai járat....
nem.
ma nem.
ma nem írom meg.
lehet hogy holnap sem.
lehet ez lenne a legjobb novella a világomban.
de valahogy nem.
 ha mégis, akkor erről szólna.

996A(nem fontos)
esti út újpest-központból a cinkotai autóbusz garázsig
fáradt szemű utasok
narrátor nem azonosul, 3. személy
a megállók tiszta csendje
mik történnek az út során?
időpont: szombatról vasárnapra virradó éjjel, 2 óra (02:07-kor, de ez nem fontos)
újpest központban többen felszállnak. burger king-es kajászacskó, sörösdobozos emberek hazafelé a bulikból.
az árpád üzletháznál (2. megálló) három fiatal, jókedvű fiú.
a víztoronynál (4.megálló) egy idős bácsi, még nem tudom  miért, talán berendelték éjjeli műszakra?
át a felüljárón, a végében a kis templom, a vezető elmélázik...lehet ő lesz a narrátor? nem.
tovább a négyemeletes élhető panelek felé, kertváros.
majd átmegy az m3-ason a széchenyi útnál, lenézve látnak az utasok pár magányos autót.
majd beveszi magát a busz a tízemeletes dzsungelbe (14.megálló, páskomliget u.)
irány a 16ker, szentmihályi út.
kik vannak a buszon?
milyen este van?
látszik a hold.
valaki várakozik a sarki aldinál.
pár gondolat a várakozótól, nem tudjuk ki ő.
fiatalember.
a gusztáv utcánál felszáll egy fiatal lány is.
az aldi-s résztől kezdődik egy monológ a fiú és a lány részéről, előtte a buszvezető elmélkedik az utasairól.
elhaladnak a volt ikarusz telep mellett, a centi mellett, a veres péter útnál valaki leszáll.
maradjon fenn a fiú és a lány?
itt sokan leszálltak.
alig van pár ember.
a fiú és a lány nyomkodják a telefonjukat, egymással csetelnek, de nem tudják.
szóba kerül hogy merre járnak,
a fiú közlékenyebb, megtudjuk miért van a buszon este.
a lány is egy buszon van, épp tart hazafelé a munkából(pizzériában dolgozik)
az éjszakai járatok száma nem sok a városban, rövid barkóbázás után kiderül, hogy ugyanazon a buszon ülnek.
ki fordul a másikhoz? a fiú nagyon megörül, a lány ezt nem hiszem el arcot vág, de feloldódik a helyzet, megörülnek egymásnak.
átül hozzá a fiú, és beszélgetnek. a lánynak le kell szállnia, megbeszélnek egy találkozót.
a fiú nagyon örül.
az ablakon át integetnek egymásnak, a busz ráfordul az erdei útra, és újra a sofőr monológját halljuk.
a végállomásnál száll le a fiú, az idős bácsi, a fiú a kamiontelepre, az idős bácsi a gyógyszergyárba, a sofőr pedig várja az újabb kört.


Az éjszakai járat magányosan várakozik az újpesti végállomáson. Csend üli meg a belső teret, a sofőr halkan matat az első ajtó mellett, álmos arccal benyit a fülkébe, beindítja a motort és a megálló felé kezd gurulni. Hajnali két óra felé jár az idő. A szombat éjszaka kellékeit kezükben tartó utasok szállnak fel a járatra, ami egyenesen a pokolba viszi őket!

Az éjszakai járat hangtalanul várakozik az újpesti végállomáson. Sorfőrje matat a kulccsal az első ajtó mellett, elfoglalja a helyét az ülésben és begurítja a buszt a megállóba. Páran szállnak fel, valakinél sörösdoboz van, egy másiknál pokolgép.

Az éjszakai buszjárat csendben várja a végállomáson, hogy az első ajtajánál matató sofőr elfoglalja helyét a vezetőülésben, és beguruljanak a megállóban várakozó pár ember elé. Vasárnap van, hajnali két óra felé jár az idő.

Az utasok némelyike az este kellékeivel száll fel; sörösdobozokkal és kibelezett nyulakkal.
Az utasok között van, aki még az esti kornélt szorongatja.
Pár utasnál sörösdoboz van, az esti buliknak emléket állítva.
Valakinél kajás zacskó.
A végállomáson páran szállnak fel, valakinél sörösdoboz van, másvalakinél katyusa.

Az utasok álmosan-félig ittasan szállnak fel.

A megállóban összehányták a jcdeaux hirdetőtábláját, de lehet hogy le is szarták.

A felszálló utasok csak páran vannak, a többség a belváros felé tartó járatra vár, valaki sörösdobozzal a kezében épp elhelyezkedik, amikor észreveszi hogy nincs rajta ruha.

A megállóban állók többsége a belváros felé tartó járatra vár, csak páran szállnak fel.
A megállóban várakozók közül csak páran szállnak fel, a többségük a belváros felé tartó járatra vár.
A busz a megállóban állók közé hajt, és felrobban.

Az üzletháznál három vidám, jókedvűre ivott fiatal száll fel.
Az Árpád üzletháznál a busz felvesz három, jókedvűre ittasodott srácot.
Három ittas, de jókedvű fiú is felszáll a következő megállóban.
Az üzletháznál három fiatal srácot vesz fel a busz, már jókedvűre itták magukat.
Három migráns várakozik az üzletháznál, és átlépik a busz határzárát, bejutva az anyaországba, ami a busz tere.
Az üzletháznál három, buliból hazafelé tartó srácot vesz fel a busz, elhelyezkednek a hátsó üléseken, és hangosan nevetnek.
A hátsó üléseken hangosan nevető fiatalok kerozint öntenek szét, és felgyújtják az üléseket.

A busz halad szépen, komótos kilencven kilométer per órás sebességgel.

Egy idős bácsi száll fel a víztoronynál, vajon hová mehet?
És hogy kerül vaj a buszra?
Egyedül áll a megállóban. Szűkre összehúzott szempillái mögül kémleli a távolban megjelenő buszt. Gyors, de mégis lassúnak ható lépésekkel felszökken a sofőr mögötti ülésre, és maga elé bámul.
Kibámul az ablakon, szemléli a felüljáró alatt húzódó síneket, hallgatja a buszsofőr fingásait, és a halkan szóló rádiót.
A kisrádió ban death metál szól, alig átszűrődve az utastérbe.
A buszsofőr kabinjában lévő rádió hangja alig hallatszik át az utasokhoz.
A víztoronynál egy néni száll fel. 

Lassan átérnek a kis templomhoz, ahol görögtűzben égő koponyák vannak leszúrva egy-egy karóra a bejárati kapu mellett, vörös fényük messziről észrevehető.

A buszvezető halkan dúdolgatja a Kreamtorium legújabb albumát, heggesztőszemüvegéből nem lát ki, a sötét éjszakában vakon futó kék szörnyeteg szimplán emlékezet alapján tájékozódik.

Az élhető panelek.
A lakhatásra alkalmas panelek.
A családias hangulatú panelek.

A busz a négyemeletes panelok mellett halad el, ahol sokkal családiasabb a lakóközösség.

A négyemeletes panelokat elhagyva száguld az éjszakai járat a tízemeletes kaptárok közé.
Egy felüljáró.
Az autópályán piros fények és fehér fények követik egymást.

Az este egy nyári este.
Enyhe szellő fújdogál.
Virágillatú, hőség utáni friss este.

Épp telihold van.

Van amikor elkezdek azon gondolkodni, hogy mi a francnak csinálom ezt a munkát, ami egyre személytelenebb lesz, egyre kevésbé emberi, az arcokat is elfelejtem, lehet kezd megölni az egész? Felemészt teljesen? Unom az egészet. Unom . Unalmas az egész. Unom ezt az egész munkát. Utálom az embereket.-gondolkodott félhangosan a buszvezető, de inkább én.

Az Aldinál felszáll egy fiú, leül az egyik üres székre a busz hátuljában.
Előtte várakozik.
A főút melletti szupermarket megállójában.
És később felszáll a lány is!
Nem veszik észre egymást.
Hátul nevetgél a három srác, minden utas ül.
Majd a György utcánál, ott, igen! A corners pizzériánál felszáll a lány!
Ó, és egymással csetelnek tinderen, de nem tudják!
Vagy ne nevezzük meg min, mondjuk facebookon?
Nem, tindereznek.
Nem, nem akarom népszerűsíteni.
Vibereznek, igen!

Az első rész csak bevezetés. Hangulat. A környezet felépítése.

Az igazi jelentősége a fiú felsállásával kezdődik, és a kamionteleppel ér véget.

És kezdődik egy újabb kör.

A szipermarketnél várakozó fiú belépett az éjszakai járat mikrouniverzumába, helyet foglalt a random módon összedobált szereplők között az egyik ülésen, és nyomkodni kezdte a telefonját, mint ahogy azt egy normális ember teszi. A telefonnyomkodás nem elítélendő dolog, ezzel szabadulunk meg a ránk tornyosuló társadalmi csapdától, miszerint ennyi embertársunkat ép ésszel felfogni egyenlő magával az őrülettel. Így inkább úgy teszünk, mintha levegő lenne a másik, a  fülünkben szól a zene, és ortopéd  halálugrást idéző fejlógatással temetjük bele magunkat a telefon figyelemelvonó fekete lyukába.
Legyen neve a fiúnak?
Hülyeség. Hisz van neve.
De nem lesz leírva.
Így az olvasó beleképzelheti magát, mert ez egy rövid novella lesz, basszameg!
Nem utazik sokat, és felszáll a lány!
A fiú mit visel?
A lányon mi van?
zek sem fontosak.
Felesleges szűkítések,
Hadd öltöztesse fel az olvasó őket úgy, ahogy akarja, a vége megoldást ad.
Szeretem magam elé képzelni, ahogy a lány a busz elejében, a fiú pedig a végében egymással csetelnek, mégsem tudják hogy egy azon buszon vannak.
On the buses, Buttler, ma jó napom van! Szólt az ellenőr, abban az elbasott angol sorozatban.
Majd valamelyikük szóba hozza hogy épp haza felé tart az éjszakai járaton.
Nem kell barkóba, nem kell szöveg, mind elveszi az értékes helyet.
A narrátor tudósít. Vagy a tudósító narrál?
Ugyanazon a buszon ülnek!
Micsoda filmbe illő véletlen!
A lány mellé ül, pár megállót együtt mennek, végül a lány leszáll, a fiú tovább megy, integetnek egymásnak.
Lesz rendes randi is.
Az kurvaisten.
A végállomáson a fiú a kamionparkolóba megy felvenni a munkát.
Az idős bácsi pedig a gyógyszergyárba, idegmérget készíteni a hamász számára vegyi fegyvernek.
A bácsi a gyárba megy.
Fontos, hogy gyógyszertár legyen, mert ha nem is mondom a cinkotai végállomást, ebből sejteni lehet majd.

Kevés szó az elején a környezetért.
Többet a kibontakoztatásra.
A lezárás is kevés  legyen.
Itt az éjszakai járat cupido szerepét játsza.
Na. Most már csak egybe kell gyűrni, hogy ne legyen hosszú.

Hogy könnyen emészthető legyen.

Ellenállás, tudom hogy figyelsz, nézd ahogy dolgozom.

Mi kell ahhoz, hogy egy novella megszülessen?
Először is: egy jó zene.
Talán az :  Éjszaka a földön-c. filmből egy betétdal jó is lesz.
Nem. Nem az igazi.
Ó. Igen.
Pink Floyd-Echoes

Az éjszakai buszjárat csendben várja a végállomáson, hogy az első ajtajánál matató sofőr elfoglalja helyét a vezetőülésben, és beguruljanak a megállóban várakozó pár ember elé. Vasárnap van, hajnali két óra felé jár az idő. Virágillatú nyári este van, a nappali hőséget leadó betont hűvös hajnali levegő hűti.

Hmm. nem az igazi a zene. ide sokkal csendesebb zene kell.
Ó, igen.

Az első bekezdés marad.
Mostantól írás.

Az éjszakai buszjárat csendben várja a végállomáson, hogy az első ajtajánál matató sofőr elfoglalja helyét a vezetőülésben, és beguruljanak a megállóban várakozó pár ember elé. Vasárnap van, hajnali két óra felé jár az idő. Virágillatú, hőség utáni, hűvös nyári hajnal. A felszállók hálásan elfoglalják a helyeiket, végre ülhetnek a kimerítő este után; hazafelé tarva, vagy éppen onnan távolodva, megannyi céljuk felé. A hátsó részt megtölti nevetéssel három vidám, öltönyös fiú, mellényzsebükben összegyűrt virágok, a jelek szerint esküvőben voltak. A busz komótosan elindul a felüljáró felé, a nátriumlámpák sárga fénye rézarany színűvé festi a száraz, néptelen járdákat. Idős bácsi száll fel aktatáskával a víztoronynál, az első sorban foglal helyet és szórakozottan nézi a hosszan a semmibe vesző vasúti síneket, majd egy pillantást vet a balra távolodó kis templom felé. A sofőrfülkéből halkan szól a rádió, egy régi sláger, női hang a nyárról és a szerelemről énekel. Befordulnak a négyemeletes sorházak közé, a kis udvarokat gondozott sövény választja el egymástól. Tiszta, csillagos az ég, nincsenek felhők. A kerék belehuppan egy kátyúba, a kaszni rázkódva nyikorog. Üres megállókat hagynak el, egy lélek sincs az utcán. Az autópályán áthaladva piros és fehér fényű bogaraknak látszanak az éjjeli sztrádázók. Tízemeletes házak erődítményei között vezet az út, az öltönyös társaság itt száll le, egy kivilágított kerthelyiség felé botorkálnak elgémberedett lábakkal. Majd a néptelen út sarkán, a szupermarketnél várakozókkalegyütt felszáll egy srác. Hátra megy, a társaság hűlt helyére. A busz sziszegve bezárja az ajtókat, és egy jobb kanyarral ráfordulnak a fasorra.
Miután leült, előveszi a mobilját, hogy megkeresse azt a számot, amit ilyenkor szeret hallgatni. Egy mix, kicsit lassú, de nem annyira, hogy elaludjon tőle. Nézi az elsuhanó fákat csak sejtető árnyakat az ablakon át.

Egy rövid rezgés, hang nélkül. Képernyő kioldás, egy újabb üzeneted van! -újságolta boldogan az app. Válaszolt a lány, akivel pár napja már beszélgetnek. A körforgalom után kertez házas részen halad tovább az út. Váaszok váltják a kérdéseket, és újabb kérdések keresik a válaszaikat, apróságok, de fontos apróságok ezek. Valamiért mindig ilyenkor élénkül fel a beszélgetés közöttük. A kereszteződésnél lévő pizzázónál felszáll egy lány, és elöl foglal helyet. Egy pillanatra megtorpan minden, mert a busznak fékeznie kellett az elévágó terepjáró miatt. A fiú felnéz a billentyűkről, egy halk káromkodás hallatszik az üvegfalon túlról, és folytatódik a pötyögés. A lány válaszaiban fáradtság van, egy céges rendezvény volt az étteremben, és rendbe kellett tenni a dolgokat mielőtt elengedte őt a főnöke. Most épp hazafelé tart az éjszakai járaton, ahol is lefejelte az előtte lévő ülést, mert valamiért satuzott a busz. Ezt olvasva a fiún apró borzongás futott végig, kémlelni kezdte az utasokat, de majdnem mindenki a telefonjába merült. Rákérdezett, hogy hány féle pizzát lehet kapni abban az étteremben. A lány nem értette, hogy jön ez ide, de legalább tízfélét, válaszolta. Akkor nézz csak hátra, lehet pont egy buszon ülünk, így a fiú. A telefont a jobb kéz magára hagyva hátrasimította a hajat, és a lány meglátta az őt figyelő szempár gazdáját hátul, miközben ő mosolyogva felállt, és elindult felé, az első sorokba. A fiú leült mellé, és kölcsönösen megnyugtatták egymást, hogy ezt egyikőjük sem hiszi el, mert hogy ilyen nincs, de a telefonjaikat már csak akkor vették elő, amikor számot cseréltek, és a lány leszállt a dombtetőn lévő megállóban. A busz folytatta az útját, újra erdős részen áthaladva, most már csak két utassal. A fiú arcán ragyogott a mosoly, miközben a végállomáson újra felvette a fülest, és elidult a kaiongarázs felé. Az aktatáskás bácsi intett a buszsofőrnek, aki viszonozta az idős gyógyszerész köszöntését, és egykedvű nyugalommal figyelte utolsó két utasát, ahogy egymással ellenkező irányban távolodnak a járműtől.
Az éjszakai járat újra üres, a sofőr is elindult a pihenőbe, minden csendes.
Húsz perc múlva újból kezdődik egy újabb kör.

(update:https://lapsangblog.blogspot.com/2019/05/ejszakai-jarat-az-eles-valtozat.html)