Éjszakai járat

Az éjszakai járat csendben várja a végállomáson, hogy az első ajtajánál matató sofőr elfoglalja helyét a vezető ülésben, és beguruljanak a megállóban várakozó pár ember elé. Vasárnap van, hajnali két óra felé jár az idő. Virág illatú, hőség utáni, hűvös nyári hajnal. A felszállók hálásan elfoglalják a helyeiket, végre ülhetnek a kimerítő este után; hazafelé tartva, vagy éppen onnan távolodva, megannyi céljuk felé. A hátsó részt megtölti nevetéssel három vidám, öltönyös fiú, mellényzsebükben összegyűrt virágok, a jelek szerint esküvőben voltak. A busz komótosan elindul a felüljáró felé, a nátriumlámpák sárga fénye rézarany színűvé festi a száraz, néptelen járdákat. Idős úr száll fel aktatáskával a víztoronynál, az első sorban foglal helyet és szórakozottan nézi a hosszan a semmibe vesző vasúti síneket, majd egy pillantást vet a balról távolodó kis templom felé. A sofőr fülkéből halkan szól a rádió, egy régi sláger, női hang, a nyárról és a szerelemről énekel. Befordulnak a négyemeletes sorházak közé, a kis udvarokat gondozott sövény választja el egymástól. Tiszta, csillagos az ég, nincsenek felhők. A kerék belehuppan egy kátyúba, a kaszni rázkódva nyikorog. Üres megállókat hagynak el, egy lélek sincs az utcán. Az autópályán áthaladva piros és fehér fényű bogaraknak látszanak az éjjeli sztrádázók. Tízemeletes házak erődítményei között vezet az út, az öltönyös társaság itt száll le, egy kivilágított kerthelyiség felé botorkálnak elgémberedett lábakkal. Majd a néptelen út sarkán, a szupermarketnél várakozókkal együtt felszáll egy srác. Hátra megy, a társaság hűlt helyére. A busz sziszegve bezárja az ajtókat, és egy jobb kanyarral ráfordul a fasorra.

Miután leült, előveszi a mobilját, hogy megkeresse azt a számot, amit ilyenkor szeret hallgatni. Egy mix, kicsit lassú, de nem annyira, hogy elaludjon tőle. Nézi az elsuhanó fákat csak sejtető árnyakat az ablakon át.
Egy rövid rezgés, hang nélkül. Képernyő kioldás, egy újabb üzeneted van! -újságolta boldogan az app. Válaszolt a lány, akivel pár napja már beszélgetnek. A körforgalom után kertes házas részen halad tovább az út. Válaszok váltják a kérdéseket, és újabb kérdések keresik a válaszaikat, apróságok, de fontos apróságok ezek. Valamiért mindig ilyenkor élénkül fel a beszélgetés közöttük. A kereszteződésnél lévő pizzázónál felszáll egy lány, és elöl foglal helyet. Egy pillanatra megtorpan minden, mert a busznak fékeznie kellett. A fiú felnéz a billentyűkről, egy halk káromkodás hallatszik az üvegfalon túlról, és folytatódik a pötyögés. A lány válaszaiban fáradtság van, egy céges rendezvény volt az étteremben, és rendbe kellett tenni a dolgokat mielőtt elengedte őt a főnöke. Most épp hazafelé tart az éjszakai járaton, ahol is lefejelte az előtte lévő ülést, mert valamiért satuzott a busz. Ezt olvasva a fiún apró borzongás fut végig, kémlelni kezdi az utasokat, de majdnem mindenki a telefonjába merül. Rákérdez, hogy hány féle pizzát lehet kapni abban az étteremben. A lány nem érti, hogy jön ez ide, de legalább tízfélét, válaszolja. Akkor nézz csak hátra, lehet pont egy buszon ülünk, így a fiú. A telefont a jobb kéz magára hagyva hátrasimította a haját, és a lány meglátja az őt figyelő szempár gazdáját hátul, miközben ő mosolyogva feláll, és elindul felé, az első sorokba. A fiú leül mellé, és kölcsönösen megnyugtatják egymást, hogy ezt egyikőjük sem hiszi el, mert hogy ilyen nincs, de a telefonjaikat már csak akkor veszik elő, amikor számot cserélnek, utána a lány leszáll a dombtetőn lévő megállóban. A busz folytatja az útját, újra erdős részen áthaladva, most már csak két utassal. A fiú arcán ragyog a mosoly, miközben a végállomáson újra felveszi a fülest, és elindul a kamion depó felé. Az aktatáskás úr int a buszsofőrnek, aki viszonozza az idős gyógyszerész köszöntését, és egykedvű nyugalommal figyeli utolsó két utasát, ahogy egymással ellenkező irányban távolodnak a járműtől.

Az éjszakai járat újra üres, a sofőr is elindult a pihenőbe, minden csendes.
És kezdődik minden elölről.

(az írásban segítségemre lévő zenék: Om - Meditation is the Practice of Death és Nostalgia for a Time You’ve never known - Synthwave & Synthpop Mix)