Napfelkelte-Naplemente

"...keleten egy emlék sebességével kivilágosodik az ég, vörösen-hajnalkéken támaszkodik a hullámzó látóhatárra, s azzal a torokszorító nyomorúsággal, ahogy a minden reggeli koldus felbaktat a templom félreeső lépcsejéhez, feljön a nap is, hogy megteremtse az árnyékot, s különválassza a fákat, a földet, az eget, az állatokat, az embereket abból a zűrzavaros, dermesztő egységből, amelybe feloldozhatatlanul belebonyolódtak, mint a legyek a hálóba, és még látta az ég peremén menekülő éjszakát, a túloldalon, ahogy sorra lebuknak félelmetes elemei a nyugati horizonton, mint egy kétségbeesett, megzavarodott, megvert hadsereg."

"nyugaton egy ígéret lassúságával sötétedik a menny, sárgásan-izzón bukdácsol a horizonton innen, s azzal a gyűrűsizom-kiengedő nyugalommal, ahogy minden este a plébános lebaktat a domb lábánál álló budiba, feljön a hold is, hogy versenyezzen a nap utolsó sugaraival, s egybeolvassza a földet, a rétet, a parti sziklákat, a gyűrűsférgeket és a mitokondriumokat egy sötét és kísérteties katyvasszá, amibe minden éjszaka alászállnak, mint a kamikaze pilóták az anyahajókba, és még ott látszik az ég alján egy sávnyi nap, lila oldali fényekkel, a csillagok meggyújtják egyenként lámpásaikat, és a csendet az apály halk hullámverése teszi ütemessé"