Reggelente mindig találkozunk és együtt mosunk fogat. Néha megpillantom a munkahelyemen a mosdónál. Napközben a kirakatok ablakait és az irodaházak üvegbörtöneit nézzük néha, figyeljük egymás arcát, alakját, éz ettől olyan megszokott hangulatunk támad. Olyan nyugodt.
És akkor az egyikőnk elkezd hallagtni plyetykákat a másikról, megnézi a képernyő mit mutat, súg cinkos mosollyal.
Most csak a másik mozog, nem egyszerre mozgunk, ő mozog, én nézem.
Ő nevetett akkor, én hallgatok most.
Én elpirulok, ő fesztelen táncol mámorosan.
Így látszódom kívülről?
Énképem újabb kalibrációja: a kamera előtti mozgásművész.
Mit látnak belőlem?
A kamera segít, hogy meglássam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése