Az elme biztonságra törekszik. Biztonság árad a biztosítótársaság ügynökéből, a behúzott biztonsági övből, a biztosra ígért ígéretekből.
A félelem állapota és a biztonságra törekvés ugyanaz!
Nincs csend.
Nem lesz egyhegyű az elme.
Használhatatlan remegő kocsonyává válik, amit a mindennapok borzalmas nyugalma és iszonyatos kétségbeesései a nyugalom elvesztésétől-uralnak!
Attól félünk, amit nem ismerünk.
Attól félek, amit nem ismerek.
A szabadságot.
Hogy azt tegyem, amit tenni akarok.
Ne pedig azt, amit tenni akarok a környezetem befolyásoló tényezői szerint.
Belebonyolódás.
Szimplán csak csend kell.
Mikor ittál utoljára forrásból, az erdőt járva, szomjadat oltva, nem törődve a szúnyoggal aki a füled mellett döngicsél, telefonod kikapcsolva, a dús bükkös lombkoronájából érkező susogást hallgatva, ahogyan milliónyi levél egymáshoz ér a szél keltette táncukban, és a nap aranylóan lesüt távolabb egy kidőlt faóriás helyén megnyílt résen a lombkoronán át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése