Rutin az űrben

A harmadik rész a dead space sorozatból.

Űr, gyilkos lények, őrjítő suttogások és üvöltések, és a maszkos főhős, Isaac.
Már rutinból jár-kel, járok-kelek a sötét folyosókon, figyelve a légnyílásokra.
Mert bármikor előbukkanhatnak.
De mindig ugyanott bukkannak fel.
És fel lehet a támadásaikra készülni.
Mint a Holnap Határában, újra és újra átélni ugyanazokat az eseményeket, túlélni a következő halálig.

A hős folyton olyan lényekkel küzd ezekben a történetekben amik iszonyatosan félelmetesek, de csak küzd és küzd, majd már rutinból pusztítja őket, lép tovább az akadályokon.

Nem lehet veszíteni, a halál csak egy pár pillanatig tart amíg be nem töltődik újra a pálya, vagy fel nem ébred a filmbeli szereplő a katonai bázis betonján.
És újra kezdi a szörnyekkel való küzdelmét, egyre fejlettebben és ügyesebben, a tao elveit követve minimális lőszert és mozdulatot használ, mint a kés amit a gazdája mindennap használ húspucolásra a hentesboltban, mégsem kell megélezni, mert az összes lágy utat ismeri az avatott kéz, és nem csorbul ki a penge a csontokon amikhez sosem ér.

Szerintem mindkét példa a körforgásról, a karma szerinti folytonos újjászületésről szól.
Ez a szamszára, a bolyongás az életben.
A holnap határában a főhős az idő ura lett, ha meghal, újrakezdődik az élete a helikopterben szunyókálva.
A dead space-ben a szerelmét kergeti, ami eltávolodik tőle és visszatér a közelébe, és fut utána mint egy szamár a feje elé lógatott répa után.
Mindkét példa benne marad a körforgásban, nincs vége és eleje sem a történetüknek, álomból ébredve kezdődik mindkét szál.
Karma, szenvedés, szamszára, túlvilág, szerelem, halál, gyilkolás...erőszakos világ.

Disclose.tv - Naqoyqatsi: Life as War-Full Length

Hidd csak el, és a valóságod lesz.
Kérdőjelezd meg, és az igazságod lesz.
Vizsgáld meg, és a belátásod lesz.
Távolról szemléld, és az objektivitásod lesz.
És figyeld meg magadat, ahogy gyártja ezeket a gondolatokat,
figyeld meg jól, míg nem tudod már, ki figyel.
Egy egész világegyetemet gyárt ott előtted te magad.
Mióta megszülettél, csak gyártja a világokat.
Az önképeket.
Ezernyi gondolat, előre elképzelt helyzetek, félelmek, elképzelt örömök.
Csak épp...csak épp....
Egyik szüleményétől sem akar megválni.
És a legjobban az Enyémhez ragaszkodik, hogy ezt én gondoltam, ez az enyém.
Nem akar kidobni semmit az elme.
Majd megtelik, begyöpösödik, és szánkózni fognak rajta a felszínes gondolatok.
Figyeld meg magadat.
Hagyd el magadat.
Keresd meg, ki vagy a történeteid nélkül.
A gondolati mintáid nélkül.
Ki vagy?

Akasha - Space itself.