Ülök a diófa tövében, és nézem a göcsörtjeit, a kevés diót rajta, élvezem a nagy árnyékot amit vet, és a szarkák folyton kerregnek az anyjuk után, ágról állva szökellve.
Senkinek sem kell ez a diófa, azt mondják hogy vágjam ki a kertemből.
Nem hoz diót, nincs jó faáru belőle, foglalja a helyet.
De én nem a diót, nem a bútort látom benne.
Csak azt, hogy van.
Elmosolyodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése