Gyalog szoktam munkába járni. Reggelente, fél nyolc körül a lehel téri templom előtt látom a vak embert, és a fehér farkas-szerű vakvezető kutyáját. Egyszer távolabb ment a kutya, a gyep másik végén üldögélt, heverészett. A gazdája egyre hangosabban szólítgatta, de a kutya nem ugrott, csak lassan nézelődött fektében. Egyre távolodtam tőlük, a kiáltozásra végül megmozdult a farkas, és odament a vak emberhez, aki egy pózban várta: előrehajlította a törzsét, és kitette a kezét, ami alá becsúszott a kutya, és felkerült rá a hám. Esküdni mernék rá, hogy a kutya direkt szivatta a fickót: -Tudod kinek kiabálsz, nélkülem úgysem mész el innen semerre barátocskám, hagyjál csak még egy kicsit itt a fűben hemperegni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése