Amikor visszatértem a kis portugáliai házhoz és a vendégekhez, azon gondolkodtam vajon mi történt itt, ami miatt ez az emlék ennyire fontos lenne. De először is: csináltam magamnak egy teát. Vagy az már megtörtént? Nem tudom mi után mi következik már. Légneműnek érzem itt magam, mintha sosem lettem volna itt. Kinézek a konyha ablakon, és saját magamat látom Mahatma mellett ülni a kertben, figyelve a színdarabot, míg a sötét énem ott van a barátnőm másik oldalán, és csak lassan lobog, mint amikor a gumiabroncs ég, fekete nyálkás lánggal. Felforr a víz, beleöntöm a pohár alján várakozó teafilterre és leülök az egyik székre. Telik az idő, valahonnan egy óra kattogását hallom. Majd felállok, öntök egy kis tejet a teába, és kimegyek a kerti medencéhez én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése