Érdekes hogy egy nap alatt mennyire meg tud változni a hozzáállásom egy fogalomhoz. Most konkrétan a "Most"-ra gondolok. Hogy lenne szubjektív a most? Hogy szubjektív lenne a most...? Attól függetlenül, hogy személy szerint hová teszem az időben az én szubjektív mostomat, létezik egy objektív valóság. És ezt az objektív valóságot én csupán az érzékszerveimen keresztül tudom megtapasztalni. Más valóság így nem marad, mint a jelen. Egyszerre rengeteg dolog történik a világban, felfoghatatlanul sok minden. Csupán maga az időjárás is egy milliárdnyi változóval működő folyamat. Most személy szerint egy másik plázában vagyok, név szerint a budapesti Westendben. Hátradőlve figyelem az embereket, a mozgólépcsőn utazókat, a lenn kajálókat, a sok ténfergő tinit és hasonló léhűtőt, akinek nincs jobb dolga egy vasárnap este, mint hogy egy ilyen istenverte helyre jöjjön lófrálni. Családok egy gyerekkel, randik, zárás előtt álló bolti eladók, érthetetlen háttérzene és folyamatos zúgás, ami vagy a mozgólépcsőkből, vagy a légtechnikai berendezések felől hallatszik hangosabban. A sok-sok ember beszéde, amik szintén hozzáadnak a zsongáshoz. Egy ilyen helyen is rengeteg minden történik. Ahány ember, annyi cél, vagy inkább gondolatsziget. Itt sétálgatnak, csinálnak valamit, majd elmennek valahová. És ez történik mióta világ a világ, az emberek megszületnek, majd elkezdenek erre-arra menni és csomó dolgot csinálnak közben -még akkor is, ha unalmasnak tartják az életüket-, végül meghalnak. Mégis, ez a Most, amikor szemlélem azt amit fel tudok fogni a világból, és az, amit az elmém sok apró történet képében hozzáad szinte azonnal ehhez, az nem semmi. Lassan elindulok hogy találkozzak a szerzetes barátommal. Megnézzük a szegény párák-at.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése