A medence körül fahasábok üldögéltek. Érdekes volt ez a kép, mivel előbb még, a konyhaablakból kinézve valódi embereket láttam. A fahasábok bután feküdtek a napsütésben, alattuk párna volt, vagy pléd. Voltak vagy húszan. Odanéztem saját magam csoportja felé, hát ott is ugyanaz a látvány fogadott. A másik énem egy szenes fahasáb volt, Mahatma egy nyárfa-fehér hasáb, az Én pedig egy göcsörtös gyökér. A többi vendég is mind hasonló volt. Majd hirtelen kinyílt az ajtó, és Ganga jött ki, leült a nagy párnára és körbejáratta a hasábokon a tekintetét, mosolyogva, majd megállapodott rajtam a nagy, igéző, kék szeme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése