†‡†
Hát megint itt. Megint csak szimplán a gyakorlás miatt. Ilyenkor látom, mennyire zavaró is a rugós lámpa, tudjátok, az a két részből hajló, négy rugóval megfeszített asztal szélére erősített fajta...folyton tükröződik tőle a billentyűzet. Igazából mát vakon kéne írnom, csak a képernyőt nézve...de én szeretem a billentyűket sasolni. Szinte látom, ahogy a szavak életre kelnek a kattogó, kis fekete levágott fejű piramisok nyomkodásának hatására.
Igazából hiányzott már az írás. Csak úgy, mint gyakorlás is, még így is hiányzott.
Na de akkor most akkor na de most akkor mi is legyen?
Az előző post zenéjét hallgatom. Mellettem a telefon, amin már napok óta nem néztem meg, ki a fene is akar tőlem valamit. Nevet változtattam a fb-on.
De ez mind nem érdekes. Ezek csak apróságok. És apróságokat inkább kézzel írok le, lefekvés előtt. A piros könyvbe, igen.
Tényleg, mennyire érdekes is az az egyszerű kis mozdulatsor, amit írásnak hívunk. Ott áll egy üres kék post-it, mondjuk. És a jobb kezemben ott van az alkoholos filc. Gondolok valamire, ami épp az eszembe jutott, vagy épp nem is úgy volt, hanem jegyzetelek épp. Mindegy mit. Az üres lapra apró betűk kezdenek felfutni. És ott maradnak!
Amit leírok, az ott marad! Soha előtte nem volt ott, és már soha nem lesz újra üres a papír!
Bevásárlólista.
Nos. Na jó, nem akadok fenn ezen a szón, mert azért eléggé kevésszer használom, mert mi a franc is a nos? Ami a lényeg: elbújni a dolgok elől csupán késleltetik azoknak a bekövetkezését. Vannak olyan kötelességek, vagy nevezzük úgy; önmagunknak tett ígéretek, amiket olyan szívesen nem tennénk meg, mégis meg kell őket tenni.
Most még fogalmam sincs, ebből hogy lesz történet, de itt van Edward.
Edward épp szülési szabadságát tölti egy dél-angliai kis faluban, a hóhatár fölött. A királynőt örök élet kódokkal ellátó udvari bolondja több száz évvel ezelőtt biztosította afelől, hogy a jövőben uralkodásának egyetlen záloga az lesz, ha a birodalmának magas hegyei közé menekíti el a terhes férfiakat a vad amazonok kannibalisztikus kultuszától. Ez 2016 márciusának végén még annyira lehetetlen és röhejes kijelentésnek tartotta az akkori sajtó és közvélemény, hogy egy rövidke hétvégi cikket ért csak meg a kreténségeket lehozó Sun-ban. Ám ahogy az évek teltek, és a királynő csak nem akart meghalni, a jóslat elkezdte kialakítani magának a saját valóságát: Wales területét hatalmas tektonikai koitusz röpítette pár év alatt hatezer méter magasságba egy mini Himalája kialakulása során, és az idős, de nem öregedő királynő háromszázadik születésnapját megzavaró ősfeminista testépítőnők tömegei politikai nyomás alá helyezték a nemi szerepek helyzetét azáltal, hogy az addigra minden maszkulinitásuktól megfosztott férfiaktól elvették az apaság intézményét is, és kötelezték őket a génsebészeti méhnövesztésre. Száz év múltán az amazon nők az örök életű KirálynőVezérük hitében rabszolgasorba taszították a férfiakat, és mindennapossá váltak a szélsőséges kannibál amazonok támadásai a terhes apák ellen, így a királynő beteljesítve a bolondja próféciáját, a magas hegyekben jelölte ki az apaotthonokat, ahol a férfiak nyugodtan megszülhették a gyermekeiket, ugyanis a hideg miatt nem juthattak fel hozzájuk a kötelező meztelenségre esküdött kannibál nők.
2316 március 28, kedd van. Vagy ha korhűek akarunk lenni, akkor 364-et kell írni az évnek, II. Erzsébet születésétől kezdődően. De ez mind csak apró részlet.
Edward már a kilencedik hónapban jár, bármelyik pillanatban elindulhat a szülés. A szakállas nővér egy pohár narancsszínű lét hoz be neki, gyengéden megigazítja a párnáját, és halkan kibilleg, hatalmas vállai szinte súrolják a széles ajtó oldalait. Edward mellett még két férfi fekszik, a szemközti ágyak üresek. Szerencsére nincs nagy zsúfoltság, amitől egyébként nagyon félt, nem szerette a sok embert maga körül. Éjfél felé járhat az idő, a vészvilágítás ég csak, az ablakot kívülről vékony fátyolként porhó vonja be, amit a következő szélroham lefúj onnan, hogy újraépíthesse megint.
Felesége amint látta, hogy férje gyereket vár, nem mozdult el mellőle, mindenhová követte. Erős karja éjszakánként úgy szorította Edwardot, mintha most akarnák elvenni tőle a kannibálok. Az utcára csakis fegyveresen mentek ki, Leona szeme cikázott a sötét sikátorok és bokrok között, keze szorította a kard markolatát, és amint végeztek a beváráslással, már mentek is vissza a biztonságos házba. De havonta egyszer el kellett menni a távoli városban lévő vásárba, és Leona ilyenkor megkérte a barátnőit, hogy vigyázzanak addig Edward-ra. Amint haladt előre a terhesség, és már nem lehetett olyan egyszerűen eltakarni a domborodó idomokat, az utcán való séták kezdtek megritkulni, és a vásárba is inkább mást küldött maga helyett a neje. Otthon vigyázott a férjére, és a gyerekükre. Túl veszélyes lett volna ilyen állapotban magára hagyni, mert a kannibálok bárhol lehettek, bárkik lehettek! Ugyanúgy nem fedte ruha a testüket, mint az amazonoknak, és egészen addig nem fedték fel magukat, amíg be nem cserkészték a terhes férfiakat! Akkor aztán felvágták az áldozatuk, és elhurcolták a kisbabát, aki, ha életben maradt egy nap után/és lány volt persze/ akkor maguk közé vették, ellenkező esetben még aznap este megették a tábortűznél. (Mondanom sem kell, hogy trópusi hőség volt minden nap, így ne a mostani angliai időjárást képzeljük oda.)
Az utolsó hónapban felkeresték őket a hegyi nők, akik az amazonok ruhát viselő, sokak szemében eretnek csoportjához tartoztak, de létük szükségszerű volt a királynő próféciája miatt. Edward-ot is ruhába öltöztették, eltakarván így a hasát, és megnövekedett emlőit, majd törékeny testét a lovas fogatra tették, és sebesen elvágtattak vele a hegyek felé. Leona aggódó pillantásokkal követte a csapatot, amíg el nem tűntek a kanyarban.
A szülőotthont ostromló vihar csendesedni kezd, és ez felbátorítja Edward babáját, hogy a tettek mezejére lépjen. Hajnali két óra van, és a kórterem előtt ülő nővért éktelen ordítás rázza fel szendergéséből, beszalad Edward-hoz, és rögtön felkapja a verítékben úszó apát, hogy a szülőszobába vigye. Puha szalmaágyra teszi, és elszalad a bábáért, forró vizet mer egy edénybe, törülközőket markol fel, innen már minden megy, mint a karikacsapás. A kisbaba gond nélkül megszületik, a fürdetés után rögtön rákap apja emlőjére. Egy egészséges kislány! A nővér és a bába is megkönnyebbülten az ifjú apára néz, akinek az arcán az örömöt szörnyű grimasz húzza össze fájdalmasan. A kislányt elveszi tőle a nővér, és a bába meglepve nyúl újra a pszeudo-vulva felé, hogy világra segítsen még egy kisbabát.
A kislány öccsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése